Frankenstein hatalma

Walter Murch: Egyetlen szempillantás alatt. Gondolatok a filmvágásról

Könyv

Mi a közös az agysebész és a vágó munkájában? Ugye, kitalálták: a vagdosás. Mindketten félelmetesen erős kontrollt gyakorolnak az agyunk fölött. A vágó miniatűr guillotine-jával felszabdalja az anyagot, majd a csonkokat összevarrja, és munkája akkor sikeres ugyan, ha észrevétlen, hatalma - ahogy az Apokalipszis most és Az angol beteg vágója, Walter Murch találó metaforával leírja - Frankenstein doktor hatalmával vetekszik: "a varázslatos különbség mindössze annyi, hogy ebben a látszólagos mészárszékben néha nemcsak életet, de lelket is lehelhetünk teremtményünkbe." A Dél-kaliforniai Egyetemen Lucasszal, később Coppolával haverkodó szakember bő egy évtizede megjelent könyvének alapgondolata, hogy a vágás a filmkészítés leghatásosabb gondolatteremtő eszköze. Ezzel a montázs elvét, vagyis az 1+1=3 formuláját elsőként bizonyító Kulesov 1929-es kijelentéséhez kapcsolódik, miszerint "helyes montázs esetén a jelenet értelme úgyis úgy jut el a nézőhöz, ahogy azt a vágó akarja". E hatalom miatt "tiltotta meg" a montázst az ötvenes években az új hullám teoretikusa, a film realizmusát hirdető Bazin.

 

A vágásnak mint hatalmat adó titokzatos tudásnak tehát megvan a maga elmélete - a hollywoodi típusú, a történetmesélést támogató dinamikus vágást tökélyre fejlesztő Murch viszont az első igazi sztárja, aki könyvének könnyed stílusával, gazdag példaanyagával, világos gondolatmenetével és egy tapasztalt mesterember bölcsességét idéző hangnemével járul hozzá a vágó tevékenységének közérthetővé tételéhez. A sztárnak még allűrjei is vannak: akár az agysebész, munkáját minden körülmények között állva végzi, hiszen szerinte a pontos vágáshoz, a gondolat teremtéséhez az egész test aktivitása szükséges. Murch népszerűsítő tevékenységével és azzal, hogy 2003-ban egy szuperprodukciót, a Hideghegyet asztali számítógépen és könnyen elérhető szoftverrel vágott meg, hozzájárult a film digitalizálódásával járó demokratizálódási folyamathoz. Jobbára a 90-es években született könyve hiába ír le azóta meghaladott technikai problémákat és eljárásokat, a Youtube-kultúra által életre hívott filmkompilációk, rajongói remixek, a neten fellelhető mozgóképekből összefércelt amatőr filmek kontextusában hozzáállása különösen aktuálissá válik, hiszen kis túlzással ma éppen a (számítógépes) vágás tűnik a filmezés egyetlen nélkülözhetetlen elemének. A vékony könyvecske két szövegből áll: míg a 95-ben véglegesített fejezetben a szerző bemutatja munkamódszerét, anekdotázik az Apokalipszis most készítéséről, általános vágói szabályokat fogalmaz meg, és meggyőzően fejti ki, hogy a vágás eredete a gondolkodást ritmizáló pislogásban gyökerezik; addig a később hozzáírtUtószóban a digitális vágás lehetőségein és a mozi jövőjén tűnődik. Noha ez utóbbi szöveg egysíkúbb, és sajnos a filmtől távoli, például a méhek tájékozódását részletező izgalmas hasonlatok is elmaradnak, de a könyv egyszerre működik vágóknak vagy a vágással ismerkedőknek szóló szakanyagként és szórakoztató esszéként a kreativitás természetéről. Bár Edelényi János jobbára gördülékeny fordítása, a lektor hasznos lábjegyzetei, az igényes borító gondos kiadói munkáról árulkodik, a kötetre itt-ott ráfért volna még némi szerkesztői törődés: a fülszövegek tartalmi és nyelvi szempontból is esetlenek, a fordító utószava pedig megejtően személyes ugyan, de a könyv tartalmához a kelleténél kevesebb köze van. A filmes könyvekre szakosodott kiadó első megjelenésével a hazai filmkészítői szakkönyvek fájóan alacsony számán javít.

 

Francia Új Hullám Kiadó, 2010, 114 oldal, 1990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

A vad

Ez még csak a kezdet! Folytatjuk a harcot! Ez még csak a kezdet! Folytatjuk a harcot! – skandálja fennhangon a Fiatal Demokraták Szövetségének ifjú gárdája, minden lehetséges fórumon – minél fiatalosabb az a fórum, annál jobb. Felmerül persze a kérdés, hogy milyen harcot is folytatnak ők?

A szuperhonpolgár

A lovagi rang modern kori megfelelője elsősorban az érdemet, a tehetséget és a köz szolgálatát jutalmazza, bár az is igaz, hogy odaítélésénél a lojalitás és a politikai megfontolás sem mellékes.

„Ez a háború köde”

Egyre többen beszélnek Izrael gázai hadműveleteiről népirtásként, de a szó köznapi használata elfedi a nemzetközi jogi fogalom definíció szerinti tartalmát. A szakértő ráadásul úgy véli, ha csak erről folyik vita, szem elől tévesztjük azokat a háborús bűnöket és jogsértéseket, amelyek éppúgy a palesztin emberek szenvedéseit okozzák.

A szabadság levéltára

Harminc éve költözött Budapestre a Szabad Európa Rádió archívuma, s lett annak a hatalmas gyűjteménynek, a Blinken OSA Archivumnak az alapzata, amely leginkább a 20. század második felére, a hidegháborúra, a szocialista korszakra és annak utóéletére fókuszál.

„Inkább elmennek betegre”

Időről időre felmerül, hogy Orbán Viktor és pártja adott esetben a rendvédelmi erőket is bevetné a hatalom megtartása érdekében. A nyílt erőszak alkalmazásának azonban számos akadálya van.