Frankenstein hatalma

Walter Murch: Egyetlen szempillantás alatt. Gondolatok a filmvágásról

Könyv

Mi a közös az agysebész és a vágó munkájában? Ugye, kitalálták: a vagdosás. Mindketten félelmetesen erős kontrollt gyakorolnak az agyunk fölött. A vágó miniatűr guillotine-jával felszabdalja az anyagot, majd a csonkokat összevarrja, és munkája akkor sikeres ugyan, ha észrevétlen, hatalma - ahogy az Apokalipszis most és Az angol beteg vágója, Walter Murch találó metaforával leírja - Frankenstein doktor hatalmával vetekszik: "a varázslatos különbség mindössze annyi, hogy ebben a látszólagos mészárszékben néha nemcsak életet, de lelket is lehelhetünk teremtményünkbe." A Dél-kaliforniai Egyetemen Lucasszal, később Coppolával haverkodó szakember bő egy évtizede megjelent könyvének alapgondolata, hogy a vágás a filmkészítés leghatásosabb gondolatteremtő eszköze. Ezzel a montázs elvét, vagyis az 1+1=3 formuláját elsőként bizonyító Kulesov 1929-es kijelentéséhez kapcsolódik, miszerint "helyes montázs esetén a jelenet értelme úgyis úgy jut el a nézőhöz, ahogy azt a vágó akarja". E hatalom miatt "tiltotta meg" a montázst az ötvenes években az új hullám teoretikusa, a film realizmusát hirdető Bazin.

 

A vágásnak mint hatalmat adó titokzatos tudásnak tehát megvan a maga elmélete - a hollywoodi típusú, a történetmesélést támogató dinamikus vágást tökélyre fejlesztő Murch viszont az első igazi sztárja, aki könyvének könnyed stílusával, gazdag példaanyagával, világos gondolatmenetével és egy tapasztalt mesterember bölcsességét idéző hangnemével járul hozzá a vágó tevékenységének közérthetővé tételéhez. A sztárnak még allűrjei is vannak: akár az agysebész, munkáját minden körülmények között állva végzi, hiszen szerinte a pontos vágáshoz, a gondolat teremtéséhez az egész test aktivitása szükséges. Murch népszerűsítő tevékenységével és azzal, hogy 2003-ban egy szuperprodukciót, a Hideghegyet asztali számítógépen és könnyen elérhető szoftverrel vágott meg, hozzájárult a film digitalizálódásával járó demokratizálódási folyamathoz. Jobbára a 90-es években született könyve hiába ír le azóta meghaladott technikai problémákat és eljárásokat, a Youtube-kultúra által életre hívott filmkompilációk, rajongói remixek, a neten fellelhető mozgóképekből összefércelt amatőr filmek kontextusában hozzáállása különösen aktuálissá válik, hiszen kis túlzással ma éppen a (számítógépes) vágás tűnik a filmezés egyetlen nélkülözhetetlen elemének. A vékony könyvecske két szövegből áll: míg a 95-ben véglegesített fejezetben a szerző bemutatja munkamódszerét, anekdotázik az Apokalipszis most készítéséről, általános vágói szabályokat fogalmaz meg, és meggyőzően fejti ki, hogy a vágás eredete a gondolkodást ritmizáló pislogásban gyökerezik; addig a később hozzáírtUtószóban a digitális vágás lehetőségein és a mozi jövőjén tűnődik. Noha ez utóbbi szöveg egysíkúbb, és sajnos a filmtől távoli, például a méhek tájékozódását részletező izgalmas hasonlatok is elmaradnak, de a könyv egyszerre működik vágóknak vagy a vágással ismerkedőknek szóló szakanyagként és szórakoztató esszéként a kreativitás természetéről. Bár Edelényi János jobbára gördülékeny fordítása, a lektor hasznos lábjegyzetei, az igényes borító gondos kiadói munkáról árulkodik, a kötetre itt-ott ráfért volna még némi szerkesztői törődés: a fülszövegek tartalmi és nyelvi szempontból is esetlenek, a fordító utószava pedig megejtően személyes ugyan, de a könyv tartalmához a kelleténél kevesebb köze van. A filmes könyvekre szakosodott kiadó első megjelenésével a hazai filmkészítői szakkönyvek fájóan alacsony számán javít.

 

Francia Új Hullám Kiadó, 2010, 114 oldal, 1990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.