Frankenstein hatalma

Walter Murch: Egyetlen szempillantás alatt. Gondolatok a filmvágásról

Könyv

Mi a közös az agysebész és a vágó munkájában? Ugye, kitalálták: a vagdosás. Mindketten félelmetesen erős kontrollt gyakorolnak az agyunk fölött. A vágó miniatűr guillotine-jával felszabdalja az anyagot, majd a csonkokat összevarrja, és munkája akkor sikeres ugyan, ha észrevétlen, hatalma - ahogy az Apokalipszis most és Az angol beteg vágója, Walter Murch találó metaforával leírja - Frankenstein doktor hatalmával vetekszik: "a varázslatos különbség mindössze annyi, hogy ebben a látszólagos mészárszékben néha nemcsak életet, de lelket is lehelhetünk teremtményünkbe." A Dél-kaliforniai Egyetemen Lucasszal, később Coppolával haverkodó szakember bő egy évtizede megjelent könyvének alapgondolata, hogy a vágás a filmkészítés leghatásosabb gondolatteremtő eszköze. Ezzel a montázs elvét, vagyis az 1+1=3 formuláját elsőként bizonyító Kulesov 1929-es kijelentéséhez kapcsolódik, miszerint "helyes montázs esetén a jelenet értelme úgyis úgy jut el a nézőhöz, ahogy azt a vágó akarja". E hatalom miatt "tiltotta meg" a montázst az ötvenes években az új hullám teoretikusa, a film realizmusát hirdető Bazin.

 

A vágásnak mint hatalmat adó titokzatos tudásnak tehát megvan a maga elmélete - a hollywoodi típusú, a történetmesélést támogató dinamikus vágást tökélyre fejlesztő Murch viszont az első igazi sztárja, aki könyvének könnyed stílusával, gazdag példaanyagával, világos gondolatmenetével és egy tapasztalt mesterember bölcsességét idéző hangnemével járul hozzá a vágó tevékenységének közérthetővé tételéhez. A sztárnak még allűrjei is vannak: akár az agysebész, munkáját minden körülmények között állva végzi, hiszen szerinte a pontos vágáshoz, a gondolat teremtéséhez az egész test aktivitása szükséges. Murch népszerűsítő tevékenységével és azzal, hogy 2003-ban egy szuperprodukciót, a Hideghegyet asztali számítógépen és könnyen elérhető szoftverrel vágott meg, hozzájárult a film digitalizálódásával járó demokratizálódási folyamathoz. Jobbára a 90-es években született könyve hiába ír le azóta meghaladott technikai problémákat és eljárásokat, a Youtube-kultúra által életre hívott filmkompilációk, rajongói remixek, a neten fellelhető mozgóképekből összefércelt amatőr filmek kontextusában hozzáállása különösen aktuálissá válik, hiszen kis túlzással ma éppen a (számítógépes) vágás tűnik a filmezés egyetlen nélkülözhetetlen elemének. A vékony könyvecske két szövegből áll: míg a 95-ben véglegesített fejezetben a szerző bemutatja munkamódszerét, anekdotázik az Apokalipszis most készítéséről, általános vágói szabályokat fogalmaz meg, és meggyőzően fejti ki, hogy a vágás eredete a gondolkodást ritmizáló pislogásban gyökerezik; addig a később hozzáírtUtószóban a digitális vágás lehetőségein és a mozi jövőjén tűnődik. Noha ez utóbbi szöveg egysíkúbb, és sajnos a filmtől távoli, például a méhek tájékozódását részletező izgalmas hasonlatok is elmaradnak, de a könyv egyszerre működik vágóknak vagy a vágással ismerkedőknek szóló szakanyagként és szórakoztató esszéként a kreativitás természetéről. Bár Edelényi János jobbára gördülékeny fordítása, a lektor hasznos lábjegyzetei, az igényes borító gondos kiadói munkáról árulkodik, a kötetre itt-ott ráfért volna még némi szerkesztői törődés: a fülszövegek tartalmi és nyelvi szempontból is esetlenek, a fordító utószava pedig megejtően személyes ugyan, de a könyv tartalmához a kelleténél kevesebb köze van. A filmes könyvekre szakosodott kiadó első megjelenésével a hazai filmkészítői szakkönyvek fájóan alacsony számán javít.

 

Francia Új Hullám Kiadó, 2010, 114 oldal, 1990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.