Könyv

Minden másképp van – Karinthy Frigyes összes fényképe

  • - kg -
  • 2017. február 26.

Könyv

Elég menő Brigitte Bardot-t együtt látni Fritz Langgal, ám hiába Godard igyekezete (A megvetés c. filmben), a nyomába sem ér Karinthy Frigyes és Fritz Lang találkozásának. A legmenőbb magyar író és a legmenőbb német filmrendező találkozását egy 29-es sajtófotó örökítette meg – képzeljük el, hogy Andy Vajna éttermének megnyitóján De Niro mellett Esterházy kanalazza a levest, így talán a fiatalabbak is átérezhetik a képben rejlő bulvárértéket. Karinthynak lett volna mivel felvágnia Kosztolányi előtt, de csak addig, míg Desiré elő nem húzza a Thomas Mann-nal közös fotóját, amire Karinthy tromfolhatott volna egy őt és Bernard Shaw-t ábrázoló felvétellel, ám fájdalom, a képen látható illusztris vendéget – hisz csak tréfáltak az urak – az Operettszínház tagja alakította. Kosztolányi viszont soha nem szúrt át karddal csinos bűvészsegédet, nem varázsolta elő kalapból a saját fejét, és cowboynak sem öltözött nyilvánosan, vagy ha igen, erről hallgat a fotótörténet, Karinthy viszont remekül mutat vadnyugati hősként és ügybuzgó bűvészként egyaránt. Beöltöző teljesítményével a Nyugat minden tagját simán lekörözi, talán csak a síelő Babits vetekedhet vele, habár a komikum a havasi irodalmi nagyvad esetében nem szándékos, a Babitsot sífelszerelésben megörökítő, ismert fotón mintha Groucho Marx nézne a kamerába. Karinthy a betegségeivel is verte az irodalmi mezőnyt; e remek fotógyűjtemény, mely Kovács Ida munkáját dicséri, egy röntgenfelvétellel zárul, melyen Karinthy koponyája és az agydaganat tünetei láthatók – mennyivel költőibb ez, mint Arany János sipolyáról olvasgatni. A megnyerő megjelenésre Karinthynak a halálában is volt dolga: Proust ágyához Man Rayt kellett szalasztani, hogy maradandó fotó készülhessen, Karinthy azonban Man Ray nélkül is előnyösen mutat a halálos ágyán – ahogy azt a korabeli sajtó is megjegyezte.

Petőfi Irodalmi Múzeum, 2016, 232 oldal, 4300 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.