Képregény

Világvégi mesék

  • Baski Sándor
  • 2017. február 26.

Könyv

Valamiért megunhatatlanul izgalmas élmény újra és újra elképzelni a civilizáció resetelését. A posztapokaliptikus víziók a hetvenes-nyolcvanas évek hidegháborús hangulatában voltak a legnépszerűbbek, de most új erővel tértek vissza. Mozikban a Mad Max, a tévésorozatos nézettségi listát az élőhalottak uralják, és a magyar képregényekben is a világpusztulat a sláger. A Slusszkulcs klán szürreális agymenése és a Mad Max-átirat Cafe Postnuclear az utóbbi kötetet íróként jegyző Szűcs Gyula szerkesztésében olyan antológia jelent meg, amely vállaltan a műfaj rajongóit célozza meg.

A Világvégi mesék húzóneve Lakatos István, a Lencsilány alkotója, az ő története azonban, bár kétségkívül frappáns, mindössze kétoldalas etűd, míg az igényes kivitelezésű Saltland inkább tekinthető az azonos című posztapokaliptikus társasjáték promóciós anyagának, mint önálló képregénynek. A fő att­rakció az a Paneldzsungel, amely korábban online már megjelent, mindenféle visszhang nélkül, fekete-fehérben.

A negyvenoldalas képregény a csernobili atomerőmű második felrobbanása után játszódik, a nukleáris téltől sújtott Magyarországon. Erre a Gombalovas álnéven működő Békefi testvérek rajzaiból nem feltétlenül jönnénk rá, a jellegtelen belső és külső terek alapján a helyszín bármelyik kelet-európai város lehetne. Néhol a figurák is elnagyoltak, és akadnak kevésbé szerencsés grafikai megoldások – más kérdés, hogy az esetlenségek pont passzolnak a B filmes dramaturgiához. Az író Wajzer „Chavez” Csaba felesleges kitérők és sallangok nélkül mesél, és a műfaj kötelező paneljait egyetlen, de annál hangsúlyosabb ponton frissíti fel: a túlélők nem kietlen országutakon, hanem panelházakban adják elő az „ember embernek farkasa” szituációs gyakorlatot. A végeredmény vigasztalanabb és zsigeribb, mint egy tetszőleges Walking Dead-epizód, ami azért nem kis teljesítmény.

Univerzál-Kaméleon Bt., 2016, 52 oldal, 2990 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.