E regény feltárja előttünk „a politika mint disznóság” struktúráját. Magát a hasonlatot elmélyíti, így az teljes bőségében megmutatkozik előttünk. Poetica licentiáról van szó: a betű szerint vett metafora – vagyis a „disznóság” – alapos kibelezéséről és sokoldalú vizsgálatáról, újrahasznosításáról, miáltal maga a hasonlat rendkívüli módon feldúsul, fény derül belső komplexitására, így az kiégett toposzból virágzó, illatos trópussá változik át.