A viktoriánus London utcáit Hasfelmetsző Jack tartja rettegésben, Oscar Wilde-ot két év kényszermunkára ítélik, a Lyceum Theatre két legendás színésze fénykorát éli, a szürke hivatalnok, a visszahúzódó, ám annál ambiciózusabb Bram Stoker pedig nagy magányában papírra veti a Draculát. Joseph O’Connor fikciós elemekkel dúsított, ám valódi alakokon és történeteken alapuló regényében a hősök egymás mellett és egymástól függve, már-már beteges, parazita kapcsolatban élik meg belső késztetéseiket egy szédületes iramban változó közegben.
A regény hármas tagolása a színdarabok felépítésére reflektál. A színház bennfentes világán keresztül látjuk a nők társadalmi szerepének változását, a szexualitáshoz fűződő viszony alakulását, és persze a bonyolult baráti-szerelmi viszonyok szövedékét. Az O’Connornál megszokott belső monológok, naplójegyzetek, korabeli újsághírek egymást váltva vezetnek el egy új, modern, csillogó 20. századba. A huszadikba. A háttérben éledező Dracula pedig mintha a színészlegenda Henry Irving és korának dívája, Ellen Terry, valamint Bram Stoker vérét párhuzamosan szívná; igazi árnyalakként szimbolizálja, hogy a hősök képtelenek önmaguk béklyóit lerázni. Figurája rávilágít a titkok és hasadó személyiségek árkaira, és arra, hogy az öntudat „belőlünk mind gyávát csinál”.
O’Connor érzékenyen és váratlan humorral jeleníti meg a szunnyadó vadságot, s mindegyik szereplője egy külön világ.
Fordította: Falcsik Mari. Helikon Kiadó, 2020, 427 oldal, 4499 Ft
