Mit szólna Háy János, ha Kerényi beválogatná?

  • narancs.hu
  • 2017. szeptember 7.

Könyv

A 24.hu terjedelmes interjút közölt Háy Jánossal, aki arra a kérdésre, hogy mit szólna, ha Kerényi Imre beválogatná valamelyik regényét a Nemzeti Könyvtár sorozatba, ironikusan visszakérdez:

„Miért, nem válogatott be?”

false

Az író szomorúan – és vaskos iróniával – konstatálja, hogy Kerényi Imre mindeddig elmulasztotta beemelni őt az Orbán Viktor által rendelt, új irodalmi kánonba, s minthogy eddig egyetlen műve sem szerepel Kerényi sorozatában, lemondóan megjegyzi: „Ezt szomorúan hallom, s máris rossz véleményem van a kezdeményezésről.”

De a sok mindent felölelő nagyinterjú hamarosan komolyra és meglehetősen keserűre fordul, amikor a kurzus természete kerül boncolgatásra. Az például, hogy a hatalom hogyan „maszatolhat bele” a könyvpiacba:

„Például könyvkiadók, terjesztők állami felvásárlásával. Olvasóilag nem visszaigazolt művek és alkotók elvtelen támogatásával. Vagy úgy, hogy egyeseket elzárnak a nyilvánosság bizonyos fórumaitól. Saját tapasztalatból tudom, hogy vannak tiltólisták. Az milyen már, hogy egy tévés barátom megkérdezte tőlem egy gyerekkönyvíróról, hogy milyen párti, mert fél behívni olyat, akiről kiderülhet, nem a megfelelő oldalon áll. Egy gyerekkönyvíró pártállása, hát ez elég cifra. A szocik is borzalmasak voltak, ők is szartak a nyomorultakra és a leszakadókra, ráadásul szinte észrevétlen rohant az ország a gazdasági csőd felé. Annak a nyolc évnek lett a következménye a mostani nyolc, ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. De legalább a kultúra terepén viszonylag normálisan működtek…”

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.