Nagy Anikó Johanna Egy szót se szólj! című könyve a szerencsére mára oly menő problémacentrikus ifjúsági irodalmat gyarapítja. Persze, minden kamaszirodalomnak a valóságról kéne szólnia, a valóság pedig problémás, úgyhogy kicsit erőltetettnek is tűnik a kategória, de ahol forradalom van, ott kellenek a határozott definíciók. A külföldi példa ragadós volt, és az elsősorban a színházak megrendelésére (a Kolibri járt ebben az élen) fordított osztálytermi drámák, a tizenévesek aktuális problémáival foglalkozó regényekből készült darabok hatására elkezdték pár éve kiadni és megrendelni a hazai szerzőktől is a kiadók ezeket a könyveket. Nagy Anikó Johanna kötete a kiadó Vészkijárat sorozatában jelent meg, és híven követi ezt az új szemléletet.
A főhős egy tizenöt éves lány, aki depressziós. Apja meghalt, édesanyja a gyászban nem tud eléggé figyelni rá, az iskolai életben sem tudja megállni a helyét, a többiek pedig igyekeznek még jobban lenyomni őt, virtuális felületeken is. Magányos egyhangúságban telnek a napjai, míg egy kedves házaspár a szomszédjukba nem költözik, és a férfi nem kezd el pótapaként viselkedni vele. A lány magabiztosabbá válik, szeretve van, aztán zuhanni kezd, mert szörnyeteggé válik számára a férfi az egyre hevesebb szexuális közeledés miatt. Ebből a lövészárokból nehéz kijönni, és igen fontos, hogy az író valóban gördülékeny nyelven, életszerűen írja meg, hogyan használhatja egy tizenöt éves a józan eszét, a még zsenge emberismeretét. Igazi túlélési bédekker kamaszoknak, ezért a didaxis is megbocsátható neki.
Tilos az Á Könyvek, 2016, 144 oldal, 2290 Ft
