Az Empire brit filmmagazin népszerű interjúsorozata a How much is a pint of milk? A meginterjúvolt hírességektől mindig megkérdezik; szerintük mennyibe kerül egy pint tej? Ki-ki a maga tejes valóságából veszi a választ; az a sztár, aki rég járt a hétköznapi valóságban és a kisközértben, csúnyán lelepleződik. Gaiman gazdagon illusztrált gyermekmeséje abból a valóságból indul, melyben mindenki jól ismeri a tej árát (maga Gaiman is: megkérdeztük, helyesen válaszolt). A történet egy konferenciautazás miatt néhány napra elanyátlanodó család konyhájából indul, egy hirtelen vészhelyzettel: a háztartás tejtartalékai lemerülvén (márpedig a kukoricapehely tej nélkül kuka) apa vásárolni indul. Gaiman nem megy bele a szülők nélkül maradt gyerkőcökről szóló, viccesnek szánt, de sokszor csak vicceskedő (lásd: A titokzatos gyíkzenekar története) gyerekirodalom forgalmas zsákutcájába. Ő amúgy sem a mások utcájában szokott kereskedni: a magára maradt gyermek fantasztikus utazása helyett a magára maradt szülő, a tejért szalasztott apa fantasztikus utazását adja elő – többnyire szellemesnek mondható jelenetekben.
A címszereplő tej hol csodafegyverként, hol megmentésre váró kincsként vonul végig büszkén és palackozva a történeten: időn és téren, kézen és közön, kalózokon és vámpírokon. De persze korunk hősei, a dinók sem hiányozhatnak egy ekkora dzsemboriból. És hát épp a konkurencia, az izzadságszagú gyerekfércek, a humortalan és negédes próbálkozások tömkelegének tükrében lehet igazán értékelni, ha valaki ily könnyedén képes életet lehelni egy hőlégballonnal közlekedő stegosaurus alakjába. A tudós őslény neme sokáig bizonytalan, az viszont egészen biztos, hogy Gaiman álmából felverve is jobb mesét ír – mert azért ez a tejes kis könyv csak amolyan álomból felvert, gyors mesesegély –, mint a mezőny éberen.
Fordította: Pék Zoltán. Agave, 2014, 128 oldal, 2980 Ft
