magyarnarancs.hu: Készítettél magadban számvetést arról, hogy milyen változásokat terveztél és valósítottál meg a Mórában az elmúlt kilenc év alatt?
Merényi Ágnes: Erre azért nagyon nehéz válaszolni, mert a kiadón belül nemigen van úgy szabad keze az egyes kollégáknak, így nekem sem, hogy irányt szabjanak. Ezt elsősorban a kiadó tulajdonosa szabja meg. Például az ő elképzelése volt, egyébként nagyon jó és életképes elképzelés, hogy azokból az életművekből, amelyek a rendszerváltás után elszármaztak a Mórából, többet visszaszerezzen. Ilyen volt például Lázár Erviné vagy Erich Kästneré, Richard Scarryé vagy Astrid Lindgrené, amelyek visszaszerzése a tavalyi és az idei év nagy fegyverténye. De ilyen Szepes Mária Pöttyös Panni sorozata, vagy Öveges József életműve. Az én kitűzött céljaim között szerepelt, hogy újítsuk meg a saját kiadású ismeretterjesztő irodalmat, mert ez a rendszerváltozás után teljesen elsorvadt. Nem véletlenül. Ez egy nagyon munka- és pénzigényes műfaj, és cserébe külföldről számolatlanul ömlöttek be a színes-szagos, könyvnek látszó tárgyak, amelyeknek semmi közük a magyar gyerekekhez és a magyar tananyaghoz, de tetszetős tálalásban adják a kezükbe a mindenféle ismereteket. Ebben a műfajban nagy siker volt Dian Viktória kolléganőm ötlete, a Lélekdoki című sorozat, amely egy író és egy pszichológusteam közös munkája.
magyarnarancs.hu: Milyen korú gyerekeknek készült és milyen problémákat tárgyal a Lélekdoki sorozat?
MÁ: Az általános iskolák felsőseinek szól, például arról, hogyan éld túl, ha rád száll az osztály.
| ||
magyarnarancs.hu: Az utóbbi évek könyveladási adatai szerint lelassult a könyvpiac növekedése. Ez a folyamat érzékelhető a gyerekkönyvpiacon is?
MÁ: A gyerekkönyvpiacon ellentétes trend alakult ki. 2005-ben már jócskán tartott a máig érzékelhető felfelé ívelés. Gyerekkönyvekre még a válságban is szívesen áldoznak a felnőttek, valamint „trendi” lett gyerekkönyvet írni és rajzolni. Az írók középnemzedéke lát ebben fantáziát, és nemcsak azért, mert most van kisgyereke.
magyarnarancs.hu: A könyvesboltok polcain a színes borítók között gyakran találni a hagyományos mellett egészen újfajta, modern illusztrációkat. Jól fogadják a gyerekek ezt a fajta progresszív képi világot?
MÁ: Ha nem is a mesékben, de a meseregényekben, versekben, ifjúsági regényekben is létezik a magas irodalom és a populáris irodalom. Mivel nem a gyerek választ, a szülő ízlésére van bízva, hogy milyen könyv kerül a kezébe. Ha a szülő kedveli az ilyesmit, megveszi, és ezzel formálja a gyerek ízlését. A kortárs írók, költők meg azt szeretik, hogy a napjainkban született műveiket kortárs képzőművészek illusztrálják, hiszen ez így természetes. Egy kiadónak azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a magyar olvasó, ha kézbe kap egy az 1930–40-es évekből származó, Róna Emy-illusztrációval készült Grimm-mesekönyvet és egy vadonatújat, nagy valószínűséggel Róna Emyt választja, mert a nagymamája neki is abból mesélt. Ugyanakkor az is tény, hogy az 1970-es években színre lépett illusztrátorgeneráció, Würtz Ádám, Reich Károly és Réber László ma már klasszikusnak számítanak.
magyarnarancs.hu: Hogyan befolyásolja egy ilyen nagy múltú gyerekkönyvkiadó, mint a Móra, a közízlést?
MÁ: Először is azzal, hogy mit ad ki, és mit nem ad ki, de nem szabad elfelejteni, hogy egy kiadó elsősorban gazdasági vállalkozás, a könyveket el kell adni. Ma a 0–6 éves korcsoport számára szóló könyvekből veszik a legtöbbet, persze nem mind tartozik a magaskultúrához, ugyanakkor irodalmi értékű műveket is meg lehet jelentetni lapozó formájában.
magyarnarancs.hu: Hogyan tippelik meg a gyerekkönyvek szerkesztői, hogy egy kéziratból sikerkönyv válik-e?
MÁ: Ez nagyjából a lottózással egyenértékű. Először is el kell olvasni a rengeteg kéziratot, amelyet kapunk, és amelynek a 90 százalékával semmit nem tudunk kezdeni. Előfordult azonban, hogy a teljesen dilettáns szerző nagy ötletet hozott, és ezt észre kellett venni. Rengeteget dolgoztunk vele, de megérte, a könyv most a sokadik kiadásnál tart.
magyarnarancs.hu: Három gyermekedből a két idősebb édesapja Békés Pál író, számos népszerű meseregény szerzője. Javasoltál a gyerekeknek könyveket, vagy maguk választották ki gyerek- és kamaszkori olvasmányaikat?
MÁ: Nem kellett különösebben erőltetni, hogy olvassanak. Mind a három gyerekem volt már „tesztolvasó” a Móránál, és írtak lektori jelentést is gyerekkönyvekről. Amikor gyerekkönyvet fordítottam, akkor szinte kitépték a gépből, hogy elolvassák. Időnként előhúztam egy-egy régi, ronggyá olvasott könyvemet, például Bakó Ágnes fantasztikus, Fekete szivárvány című családregényét, vagy Az ifjú mesterdetektívet. A Tüskevárat kb. 35 éves koromig minden évben elolvastam, és a gyerekeim is szerették. Aztán áttértünk a felnőttirodalomra...
magyarnarancs.hu: Áprilistól a munkahelyeden is felnőttkönyveket olvasol nagy mennyiségben.
MÁ: Már vágytam erre, és nem szeretném azt a gyakorlatot sem elhagyni, hogy évente egy vagy két könyvet lefordítsak. Úgy érzem, a műfordítói énem ugyanolyan fontos, mint hogy kiadói szerkesztő vagyok.
