Az utolsó dal közben könnyekkel küzdve felsorolta azon elhunyt zenészek nevét, akik egykor ott játszottak, majd elénekelte az utolsó versszakot, és azzal hagyta ott a közönséget, hogy „igyatok sok vizet, és ne feledkezzetek meg a fogmosásról”. Ez a történet is jól mutatja, hogy milyen viszonyban van a múlttal, ahogy erről tanúskodik a memoárja is, amely a nemzetközi megjelenéssel egy időben jelent meg magyarul is.
Az énekesnek nem ez az első önéletrajzi könyve: A Kölykök (Just Kids) 2010-ben jelent meg. Ott a szerző elsősorban a tragikusan fiatalon elhunyt Robert Mapplethorpe-pal való kapcsolatára koncentrál, amivel régi adósságát törlesztette. A borítófotót is készítő Mapplethorpe, Allen Ginsberg és Sam Shepard az Angyalok kenyerében is gyakran felbukkan, ezúttal viszont konvencionálisabb memoár született, amelyben a gyerekkorától egészen a közelmúltig kísérhetjük a szerző életét.
Nem rock and roll könyv ez. Nincsenek benne ablakon kidobált tévék, kokainos orgiák, meredek backstage-sztorik. De nem is tipikus rockkarrier az övé. A hetvenes évek után egy évtizedre visszavonult, főállású édesanya lett, azóta pedig időnként egy-egy lemez és turné erejéig támasztja fel zenekarát; néhány évvel ezelőtt a Müpában is láthattuk őt gyermekeivel együtt fellépni.
Emberi viszonyai is mentesek a pusztító szélsőségektől, szépen ír testvéreiről, barátairól, alkotótársairól és persze férjéről, az MC5-gitáros Fred Smithről. Persze vannak azért necces pillanatok, elég csak a karrierjét majdnem kerékbe törő balesetre gondolni, amikor Bob Segerék előtt játszva lezuhant a színpadról – ami nyilván hozzájárult a visszavonulásához is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
