KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Nem tipikus

Patti Smith: Angyalok kenyere

Könyv

Patti Smith 2006-ban maratoni koncerttel búcsúztatta a New York-i CBGB klubot. Az utolsó dal közben könnyekkel küzdve felsorolta azon elhunyt zenészek nevét, akik egykor ott játszottak, majd elénekelte az utolsó vers­szakot, és azzal hagyta ott a közönséget, hogy „igyatok sok vizet, és ne feledkezzetek meg a fogmosásról”. Ez a történet is jól mutatja, hogy milyen viszonyban van a múlttal, ahogy erről tanúskodik a memoárja is, amely a nemzetközi megjelenéssel egy időben jelent meg magyarul is.

 

Az énekesnek nem ez az első önéletrajzi könyve: A Kölykök (Just Kids) 2010-ben jelent meg. Ott a szerző elsősorban a tragikusan fiatalon elhunyt Robert Mapple­thorpe-pal való kapcsolatára koncentrál, amivel régi adósságát törlesztette. A borítófotót is készítő Mapplethorpe, Allen Ginsberg és Sam Shepard az Angyalok kenyerében is gyakran felbukkan, ezúttal viszont konvencionálisabb memoár született, amelyben a gyerekkorától egészen a közelmúltig kísérhetjük a szerző életét.

Nem rock and roll könyv ez. Nincsenek benne ablakon kidobált tévék, kokainos orgiák, meredek backstage-sztorik. De nem is tipikus rockkarrier az övé. A hetvenes évek után egy évtizedre visszavonult, főállású édesanya lett, azóta pedig időnként egy-egy lemez és turné erejéig támasztja fel zenekarát; néhány évvel ezelőtt a Müpában is láthattuk őt gyermekeivel együtt fellépni.

Emberi viszonyai is mentesek a pusztító szélsőségektől, szépen ír testvéreiről, barátairól, alkotótársairól és persze férjéről, az MC5-gitáros Fred Smithről. Persze vannak azért necces pillanatok, elég csak a karrierjét majdnem kerékbe törő balesetre gondolni, amikor Bob Segerék előtt játszva lezuhant a színpadról – ami nyilván hozzájárult a visszavonulásához is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.