Könyv

Névelő növények

  • - urfi -
  • 2015. április 20.

Könyv

„Az imp­rovizációt nem a magas művészet, hanem a mélylélektan irányából kell megközelíteni” – ezt Károlyi Amy írta Weöres Sándor kézírásos könyvéről, és valóban, képzőművészeti kritikusunk például éleslátó megfigyeléseket tehetett a hiú Karinthyról és az önsajnáló Juhász Gyuláról a rajzoló szépírók munkáit bemutató debreceni kiállításon (lásd: Térkönyv, Magyar Narancs, 2012. szeptember 9.). Károlyi Amy szövege a kiállítás-sorozat anyagát összegyűjtő könyv elején olvasható, de a kiadvány annak is tetszésére lesz, aki vonakodna pszichológiai következtetéseket levonni a kézírás vonalvezetéséből, vagy a sokszor esetlen rajzok esztétikájából.

Forgách András Petri-söralátétei, a könyvnek címet kölcsönző Tandori vagy éppen Háy János rajzai közismertek, de sok a rejtett kincs: Füst Milán angol nyelvű, illusztrált levele fogadott unokájához, Szentkuthy komplex kéziratrajzai vagy Borbély Szilárd szívszorító firkája. Nemcsak a képanyag gazdagsága imponáló, hanem az arányérzék és ízlés is, amellyel a kevés kísérőszöveget válogatták. Fényképek is kerültek a rajzok közé, és bár kilógnak a koncepcióból, ki panaszkodna, amikor megnézheti Török Sophie felvételeit Bartók kezéről, Tar Sándor fotóját az istentelen téli fákról vagy Bartis Attila és Szijj Ferenc művészi képeit. Mindez a sok csemege ráadásul egy kivételes könyvtárgyban látható: Süli-Zakar Szabolcs és Ludman Éva egyszerre alázatos és magabiztos grafikai terve, a tipográfia és a nyomdai kivitelezés együttese igazi könyvészeti remeklés.

Déri Múzeum, 2014, 270 oldal, 4165 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.