„Az improvizációt nem a magas művészet, hanem a mélylélektan irányából kell megközelíteni” – ezt Károlyi Amy írta Weöres Sándor kézírásos könyvéről, és valóban, képzőművészeti kritikusunk például éleslátó megfigyeléseket tehetett a hiú Karinthyról és az önsajnáló Juhász Gyuláról a rajzoló szépírók munkáit bemutató debreceni kiállításon (lásd: Térkönyv, Magyar Narancs, 2012. szeptember 9.). Károlyi Amy szövege a kiállítás-sorozat anyagát összegyűjtő könyv elején olvasható, de a kiadvány annak is tetszésére lesz, aki vonakodna pszichológiai következtetéseket levonni a kézírás vonalvezetéséből, vagy a sokszor esetlen rajzok esztétikájából.
Forgách András Petri-söralátétei, a könyvnek címet kölcsönző Tandori vagy éppen Háy János rajzai közismertek, de sok a rejtett kincs: Füst Milán angol nyelvű, illusztrált levele fogadott unokájához, Szentkuthy komplex kéziratrajzai vagy Borbély Szilárd szívszorító firkája. Nemcsak a képanyag gazdagsága imponáló, hanem az arányérzék és ízlés is, amellyel a kevés kísérőszöveget válogatták. Fényképek is kerültek a rajzok közé, és bár kilógnak a koncepcióból, ki panaszkodna, amikor megnézheti Török Sophie felvételeit Bartók kezéről, Tar Sándor fotóját az istentelen téli fákról vagy Bartis Attila és Szijj Ferenc művészi képeit. Mindez a sok csemege ráadásul egy kivételes könyvtárgyban látható: Süli-Zakar Szabolcs és Ludman Éva egyszerre alázatos és magabiztos grafikai terve, a tipográfia és a nyomdai kivitelezés együttese igazi könyvészeti remeklés.
Déri Múzeum, 2014, 270 oldal, 4165 Ft
