Divat lett továbbírni a híres mesehősök élettörténetét. Hercegnők, királykisasszonyok, árva lányok vagy épp gonosz mostohák sztorijait kortársítani: a feminista vagy csak modern nézőpont újszerű, olykor kifejezetten klassz történeteket generált. Nagy kérdés viszont, miért érdekes a férfi változat, ha a patriarchális társadalomban a férfiszerepek nem különösebben változtak, amióta a mesék íródtak, és e figuráknak eddig is csupa izgalomban volt részük.
Mi lett a királyfiakkal, vitézekkel és kalandorokkal? Tizennégy kortárs (szigorúan) férfi szerző megírta, hogyan folytatódott Lúdas Matyi, Hókuszpók vagy épp János vitéz élete, hogyan alakult a Piroska, a Jancsi és Juliska, a Hófehérke vagy az Óz, a csodák csodája egy-egy férfialakjának sorsa. Boldog vég ezúttal sincs, a például Darvasi László, Háy János, Zoltán Gábor, Garaczi László vagy Totth Benedek által írt mesenovellák szinte mind sötét tónusúak, meghökkentőnek mondhatók. Nem valók gyerek kezébe – áll a fülszövegen teljesen helytállóan. Míg a sárkányölő klasszikus változata szerint nem bír megállapodni, mert kalandvágya csillapíthatatlan, addig Döbrögi vállalatbirodalmat épít, Jancsi és Juliska meg vérfertőző hármas viszonyba keveredik. A sok-sok változó minőségű formai és elbeszélői ötlet közül van, ami már-már durvának hat, de akad kifejezetten megkapó is. A Piroska és a farkas átirat valóságközeli variációja már nem is mese. Nagymama iszik, nagypapa iszik, nagymama szerint nagypapa tönkretette az életét, és míg a kis öreg simán abban a hitben él, hogy körülötte mindenki emiatt sajnálkozik, a nagymama kimúlik a panelban.
Cser Kiadó, 2019, 167 oldal, 3995 Ft
