Lemez: Különben újra (Ibrahim Ferrer: Buenos Hermanos)

Abban, hogy a Buena Vista Social Club lemezsorozatból a világzene (alighanem) legvonzóbb sikersztorija lett, súlyos szerepet játszhatott a mögötte rejlő emberi minőség is. Így válhatott - mint ragyogó boleróénekes és mint sors, együtt - Ibrahim Ferrer a nyugdíjasklub csillagává: mint emlékszünk, Wim Wenders filmjének is az volt az apropója, hogy figyelemmel kísérje első szólólemeze felvételét. Hogy 1999-ben, az akkor hetvenkét éves Ferrer elmondhassa: megvalósult az álma - míg az azt megelőző években cipőtisztításból és mogyoróárulásból éldegélt. No de ez már lerágott csont. Itt van az új anyaga, lapozzunk.

A másfél millió példányban fogyott Buena Vista Social Club presents Ibrahim Ferrer óta szemernyit sem koptak meg az ő adottságai, én mégis úgy érzem, hogy akiket (velem együtt) csak futó kalandként ragadott el a kubai mánia, tartózkodóbbak lesznek a Buenos Hermanos albummal. Pedig jól hallatszik, mindent megtett ez a tizenhárom dal, hogy tartva legyen a szint: andalítóak a bolerók (különösen a Naufragio vagy a Perfume de gardenias) és pezsdítőek a sonok (különösen az Oye el consejo), a hangmérnök Jerry Boys meg a producer Ry Cooder és Nick Gold, ha álmából riasztják is..., mint ahogy a BVSC-vezérkar (Cachaito López, Manuel Galbán estébé) is tisztességgel felsorakozott, csak hát ezzel együtt, valahogy...

Az az istentelen mennyiségű kubai muzsika, ami az elmúlt években a piacra került, masszív gátakat is emelt. Nyilván ennek tudatában, a nóvum és a másság ígéretével fűzte Cooder és Gold a tex-mex-harmonikás Flaco Jimenezt és a The Blind Boys of Alabama gospelkórust e korongra; mondom, ami az ő dolguk, az garantáltan rendben van.

Másra nem gondolhatok: bennem kophatott meg ez a szerelem - különben újra beszippanthatott volna Ferrer, több meggyőződéssel, hevesebben.

Marton László Távolodó

World Circuit/BMG, 2003