A másfél millió példányban fogyott Buena Vista Social Club presents Ibrahim Ferrer óta szemernyit sem koptak meg az ő adottságai, én mégis úgy érzem, hogy akiket (velem együtt) csak futó kalandként ragadott el a kubai mánia, tartózkodóbbak lesznek a Buenos Hermanos albummal. Pedig jól hallatszik, mindent megtett ez a tizenhárom dal, hogy tartva legyen a szint: andalítóak a bolerók (különösen a Naufragio vagy a Perfume de gardenias) és pezsdítőek a sonok (különösen az Oye el consejo), a hangmérnök Jerry Boys meg a producer Ry Cooder és Nick Gold, ha álmából riasztják is..., mint ahogy a BVSC-vezérkar (Cachaito López, Manuel Galbán estébé) is tisztességgel felsorakozott, csak hát ezzel együtt, valahogy...
Az az istentelen mennyiségű kubai muzsika, ami az elmúlt években a piacra került, masszív gátakat is emelt. Nyilván ennek tudatában, a nóvum és a másság ígéretével fűzte Cooder és Gold a tex-mex-harmonikás Flaco Jimenezt és a The Blind Boys of Alabama gospelkórust e korongra; mondom, ami az ő dolguk, az garantáltan rendben van.
Másra nem gondolhatok: bennem kophatott meg ez a szerelem - különben újra beszippanthatott volna Ferrer, több meggyőződéssel, hevesebben.
Marton László Távolodó
World Circuit/BMG, 2003
