Könyv

Vlagyimir Szorokin: Manaraga

  • - legát -
  • 2018. január 7.

Könyv

A 2040-es évek körül játszódó történetben a nálunk is annyit emlegetett „új világrend” nemcsak kialakult, de konszolidálódott is: Oroszország megszűnt létezni. Ennek azonban Szorokin új művében nincs sok jelentősége; az ugyanúgy csupán egzotikus adalék, mint az, hogy főhősét Gézának hívják, aki Budapesten született migráns szülők gyermekeként.

A kötet igazából arra az egyetlen gegre épül, hogy ebben a konszolidálódott új világrendben megsemmisült a könyvek 90 százaléka, a maradék 10 féltve őrzött műkincs már, ám közben hatalmas divattá vált egy új őrület, a book’n’grill, ami annyit tesz, hogy illegalitásban, alvilági körülmények között működő sztárséfek értékes könyvekkel gyújtják be grillsütőiket, és prezentálnak fejedelmi lakomákat. Ilyen sztárséf Géza is, aki egyes szám első személyben meséli el különleges kalandjait Budapesttől az Urálban lévő Manaraga hegyig, ahol egy illegális nyomda üzemel.

Noha a történet olykor nagyon szórakoztató, máskor kemény és gyomorszorító, Szorokin más műveivel összevetve felszínes és hatásvadász, tulajdonképpen ujjgyakorlat. Ráadásul egy csomó teljesen felesleges stílusparódiával van kibélelve, vélhetően terjedelmi okokból; ezek nélkül ugyanis már vállalhatatlanul karcsú lett volna a kötet. Mintha a szerző Dosztojevszkijhez hasonlóan a hitelezői elől menekült volna ebbe a „nagyon kisregénybe”, de míg Fjodor Mihajlovics annak idején remekművekkel volt képes rendezni rulettadósságait, úgy tűnik, Vlagyimir Georgijevicsnek csak egy vázlatra futotta.

Fordította: M. Nagy Miklós. Gondolat, 2017, 197 oldal, 2800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.