A 2040-es évek körül játszódó történetben a nálunk is annyit emlegetett „új világrend” nemcsak kialakult, de konszolidálódott is: Oroszország megszűnt létezni. Ennek azonban Szorokin új művében nincs sok jelentősége; az ugyanúgy csupán egzotikus adalék, mint az, hogy főhősét Gézának hívják, aki Budapesten született migráns szülők gyermekeként.
A kötet igazából arra az egyetlen gegre épül, hogy ebben a konszolidálódott új világrendben megsemmisült a könyvek 90 százaléka, a maradék 10 féltve őrzött műkincs már, ám közben hatalmas divattá vált egy új őrület, a book’n’grill, ami annyit tesz, hogy illegalitásban, alvilági körülmények között működő sztárséfek értékes könyvekkel gyújtják be grillsütőiket, és prezentálnak fejedelmi lakomákat. Ilyen sztárséf Géza is, aki egyes szám első személyben meséli el különleges kalandjait Budapesttől az Urálban lévő Manaraga hegyig, ahol egy illegális nyomda üzemel.
Noha a történet olykor nagyon szórakoztató, máskor kemény és gyomorszorító, Szorokin más műveivel összevetve felszínes és hatásvadász, tulajdonképpen ujjgyakorlat. Ráadásul egy csomó teljesen felesleges stílusparódiával van kibélelve, vélhetően terjedelmi okokból; ezek nélkül ugyanis már vállalhatatlanul karcsú lett volna a kötet. Mintha a szerző Dosztojevszkijhez hasonlóan a hitelezői elől menekült volna ebbe a „nagyon kisregénybe”, de míg Fjodor Mihajlovics annak idején remekművekkel volt képes rendezni rulettadósságait, úgy tűnik, Vlagyimir Georgijevicsnek csak egy vázlatra futotta.
Fordította: M. Nagy Miklós. Gondolat, 2017, 197 oldal, 2800 Ft
