Könyv

Vlagyimir Szorokin: Manaraga

  • - legát -
  • 2018. január 7.

Könyv

A 2040-es évek körül játszódó történetben a nálunk is annyit emlegetett „új világrend” nemcsak kialakult, de konszolidálódott is: Oroszország megszűnt létezni. Ennek azonban Szorokin új művében nincs sok jelentősége; az ugyanúgy csupán egzotikus adalék, mint az, hogy főhősét Gézának hívják, aki Budapesten született migráns szülők gyermekeként.

A kötet igazából arra az egyetlen gegre épül, hogy ebben a konszolidálódott új világrendben megsemmisült a könyvek 90 százaléka, a maradék 10 féltve őrzött műkincs már, ám közben hatalmas divattá vált egy új őrület, a book’n’grill, ami annyit tesz, hogy illegalitásban, alvilági körülmények között működő sztárséfek értékes könyvekkel gyújtják be grillsütőiket, és prezentálnak fejedelmi lakomákat. Ilyen sztárséf Géza is, aki egyes szám első személyben meséli el különleges kalandjait Budapesttől az Urálban lévő Manaraga hegyig, ahol egy illegális nyomda üzemel.

Noha a történet olykor nagyon szórakoztató, máskor kemény és gyomorszorító, Szorokin más műveivel összevetve felszínes és hatásvadász, tulajdonképpen ujjgyakorlat. Ráadásul egy csomó teljesen felesleges stílusparódiával van kibélelve, vélhetően terjedelmi okokból; ezek nélkül ugyanis már vállalhatatlanul karcsú lett volna a kötet. Mintha a szerző Dosztojevszkijhez hasonlóan a hitelezői elől menekült volna ebbe a „nagyon kisregénybe”, de míg Fjodor Mihajlovics annak idején remekművekkel volt képes rendezni rulettadósságait, úgy tűnik, Vlagyimir Georgijevicsnek csak egy vázlatra futotta.

Fordította: M. Nagy Miklós. Gondolat, 2017, 197 oldal, 2800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.