Könyv

Vlagyimir Szorokin: Manaraga

  • - legát -
  • 2018. január 7.

Könyv

A 2040-es évek körül játszódó történetben a nálunk is annyit emlegetett „új világrend” nemcsak kialakult, de konszolidálódott is: Oroszország megszűnt létezni. Ennek azonban Szorokin új művében nincs sok jelentősége; az ugyanúgy csupán egzotikus adalék, mint az, hogy főhősét Gézának hívják, aki Budapesten született migráns szülők gyermekeként.

A kötet igazából arra az egyetlen gegre épül, hogy ebben a konszolidálódott új világrendben megsemmisült a könyvek 90 százaléka, a maradék 10 féltve őrzött műkincs már, ám közben hatalmas divattá vált egy új őrület, a book’n’grill, ami annyit tesz, hogy illegalitásban, alvilági körülmények között működő sztárséfek értékes könyvekkel gyújtják be grillsütőiket, és prezentálnak fejedelmi lakomákat. Ilyen sztárséf Géza is, aki egyes szám első személyben meséli el különleges kalandjait Budapesttől az Urálban lévő Manaraga hegyig, ahol egy illegális nyomda üzemel.

Noha a történet olykor nagyon szórakoztató, máskor kemény és gyomorszorító, Szorokin más műveivel összevetve felszínes és hatásvadász, tulajdonképpen ujjgyakorlat. Ráadásul egy csomó teljesen felesleges stílusparódiával van kibélelve, vélhetően terjedelmi okokból; ezek nélkül ugyanis már vállalhatatlanul karcsú lett volna a kötet. Mintha a szerző Dosztojevszkijhez hasonlóan a hitelezői elől menekült volna ebbe a „nagyon kisregénybe”, de míg Fjodor Mihajlovics annak idején remekművekkel volt képes rendezni rulettadósságait, úgy tűnik, Vlagyimir Georgijevicsnek csak egy vázlatra futotta.

Fordította: M. Nagy Miklós. Gondolat, 2017, 197 oldal, 2800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.