Könyv

Kormányszinten kimondatott: a könnyűzene értéket is termel, s működését az állam piackonform eszközökkel segíteni kívánja.

A szerkesztői előszó szerint több mint hetven kortárs írót kért föl a kiadó, hogy küldjék el legjobbnak-legkedvesebbnek tartott novellájukat, s néhány sorban indokolják is meg választásukat. És ha már úgyis dolgoznak, írjanak egy aktuális önéletrajzot, valamint nevezzenek meg egy pályatársat, aki róluk egy értékelő miniesszét írna.

Istentelen könyv. Spiró hősére, a vaksi, csúnya és csenevész Urira senki sem vigyáz.

A magyar társadalomtudományos és filozófiai könyvkiadás forráshiányos állapota miatt még a legalapvetőbb kortárs szerzők műveinek fordítására és kiadására sincsen pénz.

Már alig értem, miért fogtam bele olyan gyanakodva. A borító riasztott meg, vagy az elsőkönyves amerikai szerző?

Kényszerítő erejű sznob hagyományunk szerint azzal kéne kezdenem, hogy a Suttogó első mondata(i) ("Anyám valóban meghalt. Tizennyolcadikán vagy tizenkilencedikén.") mennyiben és mi célból idézi(k) fel Camus Közönyét és Esterházytól A szív segédigéit.

Szögezzük le rögtön a legfontosabbat: Afrika történetéről még nem jelent meg magyarul ennyire átfogó, mégis gondolat- és részletgazdag, az újabb kori történések számos gyökerét feltáró kötet.

A zenetörténet-írás meg-megújuló vágya, hogy az egyes korok zenéjét egy általános eszmetörténeti folyamatba csatornázza be, hogy kimutathassa: a zenészcéh mestereit sem hagyja érintetlenül a korszellem.

A magyar társadalomban az alkoholkérdés három alkalommal kapott igazi közfigyelmet.

A szerkesztőség közleménye szerint Krúdy Gyula 1895. december 8-án lépett be a nagyváradi Szabadság című napilaphoz. Még nem volt 18 éves.

Két, részben csonka Krúdy-sorozat után a Kalligram kiadó ötvenkötetes, új összkiadást ígér. A sorozat egyik szerkesztőjével beszélgettünk.

Csak a neve rémlett. Valamikor régről. Most jutott el hozzám négy könyve, együtt a halálhírével: tizenöt évet feküdt betegen, két hete temették el. Író volt és tanár.

A jólértesültség fikciója, melyet egyként bálványoznak a hírek gyártói és fogyasztói, gyakran csak komoly áldozatok árán tartható fenn. Ilyen áldozatnak tekinthetjük a mind újabb és újabb idegen hangzású, rendszerint akár nyelv-törőnek is beillő személy- és helynevek szorgos bemagolását.