Már alig értem, miért fogtam bele olyan gyanakodva. A borító riasztott meg, vagy az elsőkönyves amerikai szerző? Akárhogy is, nem sokáig állhattam ellen a történet sodrásának. Úgy indul, hogy a nagymama kifejezett kérésére moziba megy a család Milwaukee-ban. A Doktor Zsivágót nézik meg, mert a sötét fejkendős, bibircsókos orrú, szigorú öregaszszony meglátta az újságban Omar Sharif képét. Mielőtt beülne a sorba, térdet hajt, mint a templomban, és annál a résznél, amikor a szerelmesek elválnak a hadikórházban, a nagyi sírva menekül ki a teremből. Omar Sharif a régi, titkos szerelmére emlékezteti Agnest, de az unokák nem tőle, hanem a dédanyjuktól (Agnes anyósától) ismerik a mesét. Az anyóst Sztaramajkának hívják.
Zsivágó vagy sem, nem fenyeget a giccses melodráma veszélye: a regény hősei kelet-európai parasztok, az Osztrák-Magyar Monarchiában születtek és élték keserves életüket, amíg az első világháború után Jozef, Sztaramajka fia és Agnes férje ki nem vitette őket maga után Amerikába. A Novo Selo nevű horvát faluban laktak, Barccsal átellenben, a Dráva túlpartján; mind beszélnek magyarul, hiszen magyar iskolába jártak, magyarul intézték hivatalos ügyeiket Pécsen, és az otthon maradt fiút, Markót Kaposvárra hívták be katonának a trónörökös lelövése után... Innentől fogva képben vagyunk, hiszen rólunk (is) szól a mese.
A szerteágazó családtörténet szaggatottan, nagy időugrásokkal bontakozik ki a különböző családtagok el-, újra- és továbbmondása nyomán, vissza- és előreutalások hálójában, beleszövődve az egyes múltbeli epizódok felidézésének mindenkori jelen idejébe. Közben a regény tere is kitágul: a galíciai fronton hadifogságba esett Marko Szibériában éli át a bolsevikok hatalomra kerülését és a fehérekkel vívott polgárháborút; a Milwaukee-ba szakadt Jozef német, olasz és mindenféle kelet-európai emigráns között keresi boldogulását, és a háború évei alatt, amikor se levelet, se hírt nem kap hazulról, összejön egy Lengyelországból kivándorolt kasub lánnyal.
A sztorikat Mary Helen - Jozef és Agnes már Amerikában született lánya - gyűjtögeti és rakja öszsze (történetesen ugyanígy hívják a regény szerzőjét is), és nem győz meglepődni, ahogy sorra kipattannak a hosszú éveken át féltve őrzött titkok. Előbb a zord anyáról - aki képes lúggal szétmaratni megesett lánya kezét - derül ki, hogy amíg Jozef Milwaukee-ban ütötte a vasat, addig Novo Selóban beleszeretett a házukban elszállásolt török hadifogolyba. Érzelmei zűrzavarában egyedül arra nem jött rá, hogy a törökje szimpla dezertőr, aki ezzel a trükkel vészelte át a háborút. Az anyja barcsi (magyar?) asszony volt, az apja tán bosnyák, és a folyó túloldaláról jött, egy vajdasági faluból. Hogy mi történt ezalatt Jozef és a kasub nő között, arról már esett szó. A legkülönb titka mégis a fogatlan, ősöreg Sztaramajkának van, aki lázadó csitri korában egy István nevű magyar cigány hegedűvirtuózért lángolt, és az érzeményből haláláig megőrizte a klasszikus zene szeretetét. Ha rövidre zárjuk, kicsit már soknak tűnhet, hogy egyetlen családban három gyereknél is kétes az apa személye, de szerencsére egyik gyanúra sincs határozott bizonyíték. Elvégre a kasub nő lányának anyakönyvi kivonatára maga a lány hamisította oda Jozef nevét; Sztaramajka kisebbik fia, Marko nem lehetett a cigány fia, hiszen anyja nagy bánatára zenei antitalentum volt... A történet végén, valamikor a nyolcvanas években Mary Helen ellátogat az óhazába. Elmegy a pécsi vásárra, és találkozik a "török" Novo Selóban letelepedett fiával, akinél meglepődve fedez fel egy régi fotót magáról és az apjáról. Hogy kerülhetett oda az a fénykép, és minek őrizgetik? Bajos a kommunikáció - az Amerikába szakadt második nemzedék már nem beszélt magyarul, de horvátul még igen; az unokák-dédunokák már horvátul sem -, de Mary Helen sovány szókincsével sem lehet eltéveszteni, mit mond a török: a férfi a képen a testvére. Mi igaz, mi nem, azt az öregek magukkal vitték a sírba, ha egyáltalán tudták. Ami utánuk maradt, az már a meséből-valóból a kései utódok által nagy történetté szőtt családi legendárium. Minden családnak van regénye, még ha megíratlan, elbeszéletlen marad is. Mary Helen Stefaniak megírta, megformálta az övét, sikert aratott vele Amerikában, és ez a történet most Szűr-Szabó Katalin fordításában visszatért a forrásához.
A regénybeli vallásos asszonyok öregedvén egyre több időt töltenek a rózsafüzér morzsolgatásával. És a rózsafüzér titkai közt is az egyik legnagyobb a születés titka.
Geopen, 2004, 286 oldal, 2490 Ft
