Szögezzük le rögtön a legfontosabbat: Afrika történetéről még nem jelent meg magyarul ennyire átfogó, mégis gondolat- és részletgazdag, az újabb kori történések számos gyökerét feltáró kötet.
A zenetörténet-írás meg-megújuló vágya, hogy az egyes korok zenéjét egy általános eszmetörténeti folyamatba csatornázza be, hogy kimutathassa: a zenészcéh mestereit sem hagyja érintetlenül a korszellem.
Csak a neve rémlett. Valamikor régről. Most jutott el hozzám négy könyve, együtt a halálhírével: tizenöt évet feküdt betegen, két hete temették el. Író volt és tanár.
A jólértesültség fikciója, melyet egyként bálványoznak a hírek gyártói és fogyasztói, gyakran csak komoly áldozatok árán tartható fenn. Ilyen áldozatnak tekinthetjük a mind újabb és újabb idegen hangzású, rendszerint akár nyelv-törőnek is beillő személy- és helynevek szorgos bemagolását.
A kilencvenes évek elején megindult pezsgés ellenére a szakma és a politika is egyöntetűen úgy ítélte meg: a tudományos könyvkiadás gondjai állami beavatkozás nélkül nem orvosolhatók. Az 1996-ban költségvetésben rögzített támogatás azonban nem nőtt, hanem apadni kezdett.
A magyar új hullám állambiztonsági szempontból veszélyt rejtett magában: intellektuális töltettel rendelkezett, amit nagyon nem szerettek a popzenében.
A 70-es évek állambiztonsági megfigyelései kiterjedtek a diszkóra is, ami tömeghatása, illetve az alvilággal érintkező gazdasági-üzleti háttere miatt vált érdekessé.
A könyv megvolt már angolul. Évekkel ezelőtt kaptam Brixtonban, a sztorik helyszínén, stílusosan egy egzotikus, ám krómozott gyorsbüfében, ahol a lúzer rastagyerek a cockney pincérnővel currys csirkét falt a másik asztalnál.
Ha elmebeteg császár, véreskezű uralkodó vagy napszemüveges tábornok kerül szóba, sokan felsóhajtanak: áldott ember lett volna, ha nincsen az asszony! Persze, a rémséges diktátorfeleség - aki az uralkodás idején csupán repialak a tribünön - általában csak a bukást követően kerül előtérbe, és gyakran előfordul, hogy a közvélemény hajlamos minden mocskot a nő nyakába önteni.
A fiatal (1975-ben született) olasz egyháztörténész - nem mellesleg a magyar história kutatója is - munkájában a "szent háborúk" tanainak az elemzésére vállalkozott.