Ám ahogy tipikus diktátor, tipikus diktátorfeleség sincsen, sőt ha a két legnagyobb szörnyeteg, Hitler és Sztálin asszonyait nézzük, máris oda a "rémlady"-koncepció: Eva Braun csupán néhány óráig lehetett Frau Hitler, Sztálin pedig három feleséget is elfogyasztott.
A német szerző dolgozata - amelyben kilenc diktátor asszonyainak portréját igyekszik megrajzolni - éppen a három Sztálinnéval indul. ("Az utóbbi években megjelent számtalan, Eva Braunról szóló kiadvány láttán lemondtam arról, hogy egy újabb változattal álljak elő.") A Vörös cár asszonyai cím olvastán persze sejthető, hogy szó sincs tudományos igényességről, komoly történészi munkáról, inkább afféle felszínes-bulváros információhalmazról, és az olvasottak megerősítik a feltételezést: nemrégiben valamelyik ismeretterjesztő tévén láttam egy filmet ugyanerről a témáról - mintha Windgassen írta volna a forgatókönyvet. A lényeg: volt egyszer egy szörnyeteg, akire a szépségek csak ideig-óráig hatottak, majd miután kellemetlenné váltak, eltűntek - a szó szoros értelmében.
A többiekkel más a helyzet. Mussolini, Franco, Ceausescu, Mao, Perón, Honecker, Tito és Milosevic felesége gyakran valóban tettestársaknak tekinthető, pláne annak fényében, hogy a szerző ezeknél a nőknél sem jut el a mélységekbe, csupán a felszínen kapirgál - ami nem is meglepő, tekintetbe véve, hogy az irodalomjegyzék mindössze 22 életrajzból, illetve többnyire a Der Spiegel cikkeiből áll. A hatásvadász címek - "A Kárpátok Dracula grófnője" (Elena Ceausescu), "Mitikus anyafigura vagy hataloméhes ringyó?" (Eva Perón), "Egy nő, aki a legnagyobb hatalmat gyakorolta Szerbia történetében" (Mirjana Milosevic) - és fekete-fehér ítéletek - "Dicstelen véget ért annak a nőnek az élete, aki sokra vitte, de mindent elveszített" (Csiang Csing), "A Német Kommunista Párt idősebb kádereinek jóindulatú, olykor vágyakozó pillantásaitól kísérve elindult a politikai pályán" (Margot Honecker) ellenére is számos, érdekes és tanulságos információhoz juthatunk. "Kályhának" mindenképpen megteszi a Szövetségben a hatalommal, de egy percig sem szabad készpénznek venni mindent, amit Windgassen állít. Ráadásul a fordítással (Simon László munkája) is kétségeink lehetnek. Amikor például a szerző Margot Honecker egykori nyilatkozatát idézi, abban ez áll: "Mindig is nagyon csodáltam anyámat, aki nem rettent meg, s aki a Gestapo emberei elől eldugta a Völkischer Beobachter című újságot." Arra viszont már nem kapunk magyarázatot, miért dugdosta Margot Feist anyja a náci napilapot.
Gabo; fordította Simon László, 2004, 287 oldal, 2500 Ft
