London megöl minket (Tibor Fischer: Hülye, aki nem olvassa)

  • Diós Zsolt
  • 2005. április 14.

Könyv

A könyv megvolt már angolul. Évekkel ezelőtt kaptam Brixtonban, a sztorik helyszínén, stílusosan egy egzotikus, ám krómozott gyorsbüfében, ahol a lúzer rastagyerek a cockney pincérnővel currys csirkét falt a másik asztalnál.

A könyv megvolt már angolul. Évekkel ezelőtt kaptam Brixtonban, a sztorik helyszínén, stílusosan egy egzotikus, ám krómozott gyorsbüfében, ahol a lúzer rastagyerek a cockney pincérnővel currys csirkét falt a másik asztalnál. Dedikálva küldte az író, ismeretlenül. Jól- esett, hogy élnek a világban intelligens humorú, ragadósan rosszkedvű, újegzisztencialista-realista magyar ivadékok, apró Vonneguttal keresztezett Gelléri Andor Endrék, mondhatnám, ha dicsérni akarnám, és ha a hivatalosan emlegetett Martin Amison és Irvine Welsen kívül be tudnám lőni az irodalmi felmenőit. Erős kötődés a magyar humorhoz, tipikus angol viszony a realizmushoz. Azóta megtudtam róla, hogy édesanyja 1956-ban a magyar női kosárlabda-válogatott csapatkapitánya volt, azé a csapaté, amely második lett a Szovjetunió csapata után az Európa-bajnokságon, de nyilván nem ezért disszidáltak a szülők, hogy majd a szerző megszülethessen pár évvel később a kies Britanniában. Viszont a '93-ban megjelent, az obszcén magyar kifejezést címül kapó Under the Frog (A béka segge alatt) abszurd regényét a családi múlt inspirálta, és Fischer a legjobb fiatal briteknek járó irodalmi díjak egyikét kapta érte.

Itt tárgyalt novelláskötete nem volt ekkora áttörés (azonkívül, hogy egymillió példány kelt el belőle húsz országban), de folytatja a sötét humorral operáló, provokálni szándékozó magányos irodalmi farkas hagyományait. Hét novellában hét főhős küzd a lét felszínén maradásért és birkózik a bukás fokozataival, miközben fenntartja méltósága látszatát. A hét "főbűnös" különbözőképpen kapja arcába az életet és viseli a lecsúszást. A Megettük a séfet című opus bukott webdizájner Jimje, aki anyagi csődje szélén gazdag idiótákkal és újorosz kurvákkal toroz, a legkevésbé morális, az utolsó novella bosszúálló, szeretni képtelen női kabarésztárja pedig a legszerethetőbb.

Az életnek van napos oldala, de az nem a miénk. Fischer ezt mondja el hétszer, különböző színvonalon, és van, ahol kifejezetten zavaró a fene nagy írói tudatossága, a pontosan kimért halálfok, a túl általánosan kiterjesztett szatíra. Egyedül hagyja az olvasót az információkkal, a helyzetek komplexitásával, a sötétséggel, amelyről nem mindig lehet eldönteni, hogy divatosan underground vagy mainstream.

Fordította: Lóránd Zsófia, Hamvai Kornél

Gondolat Kiadó, 2004,

354 oldal, 2490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.