London megöl minket (Tibor Fischer: Hülye, aki nem olvassa)

  • Diós Zsolt
  • 2005. április 14.

Könyv

A könyv megvolt már angolul. Évekkel ezelőtt kaptam Brixtonban, a sztorik helyszínén, stílusosan egy egzotikus, ám krómozott gyorsbüfében, ahol a lúzer rastagyerek a cockney pincérnővel currys csirkét falt a másik asztalnál.

A könyv megvolt már angolul. Évekkel ezelőtt kaptam Brixtonban, a sztorik helyszínén, stílusosan egy egzotikus, ám krómozott gyorsbüfében, ahol a lúzer rastagyerek a cockney pincérnővel currys csirkét falt a másik asztalnál. Dedikálva küldte az író, ismeretlenül. Jól- esett, hogy élnek a világban intelligens humorú, ragadósan rosszkedvű, újegzisztencialista-realista magyar ivadékok, apró Vonneguttal keresztezett Gelléri Andor Endrék, mondhatnám, ha dicsérni akarnám, és ha a hivatalosan emlegetett Martin Amison és Irvine Welsen kívül be tudnám lőni az irodalmi felmenőit. Erős kötődés a magyar humorhoz, tipikus angol viszony a realizmushoz. Azóta megtudtam róla, hogy édesanyja 1956-ban a magyar női kosárlabda-válogatott csapatkapitánya volt, azé a csapaté, amely második lett a Szovjetunió csapata után az Európa-bajnokságon, de nyilván nem ezért disszidáltak a szülők, hogy majd a szerző megszülethessen pár évvel később a kies Britanniában. Viszont a '93-ban megjelent, az obszcén magyar kifejezést címül kapó Under the Frog (A béka segge alatt) abszurd regényét a családi múlt inspirálta, és Fischer a legjobb fiatal briteknek járó irodalmi díjak egyikét kapta érte.

Itt tárgyalt novelláskötete nem volt ekkora áttörés (azonkívül, hogy egymillió példány kelt el belőle húsz országban), de folytatja a sötét humorral operáló, provokálni szándékozó magányos irodalmi farkas hagyományait. Hét novellában hét főhős küzd a lét felszínén maradásért és birkózik a bukás fokozataival, miközben fenntartja méltósága látszatát. A hét "főbűnös" különbözőképpen kapja arcába az életet és viseli a lecsúszást. A Megettük a séfet című opus bukott webdizájner Jimje, aki anyagi csődje szélén gazdag idiótákkal és újorosz kurvákkal toroz, a legkevésbé morális, az utolsó novella bosszúálló, szeretni képtelen női kabarésztárja pedig a legszerethetőbb.

Az életnek van napos oldala, de az nem a miénk. Fischer ezt mondja el hétszer, különböző színvonalon, és van, ahol kifejezetten zavaró a fene nagy írói tudatossága, a pontosan kimért halálfok, a túl általánosan kiterjesztett szatíra. Egyedül hagyja az olvasót az információkkal, a helyzetek komplexitásával, a sötétséggel, amelyről nem mindig lehet eldönteni, hogy divatosan underground vagy mainstream.

Fordította: Lóránd Zsófia, Hamvai Kornél

Gondolat Kiadó, 2004,

354 oldal, 2490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.