Interjú

Rockzene és költészet egy tőről fakad

Szálinger Balázs költő

  • rés a présen
  • 2013. április 14.

Könyv

rés a présen: Melyik volt az utóbbi idők három legjobb irodalmi estje, amit végigültél?

Szálinger Balázs: Március első hetében közös estünk volt Cserna-Szabó Andrással. Baricz Gergő is jött, gitározott egy cseppet - és Gergővel együtt járt egy egész speciális közönség, szinte többen voltak, mint akik magára az estre jöttek. Valahogy az egészből kialakult egy oda-vissza szopatós, önironikus hangulat. Talán évente egyszer van ilyen. Tavaly áprilisban elaludtam a vonaton, és reggel nyolckor Miskolcon ébredtem ahelyett, hogy kilencre megérkeztem volna Salgótarjánba. És az isteni közönség megvárt! Kb. negyed kettőkor kezdtem el, és vártak rám - csodás hangulat lett a vége. A Hévíz folyóirat pesti lapszámbemutatója is kedvesen sikerült az Írók boltjában.

rap: Melyik a következő három, amelyiken részt veszel?

SZB: Március 20-án a Pepita Oféliában egy Irodalmi Kupaszerda nevű programon Esterházy Péterrel beszélgetünk a fociról. Másnap az Akváriumban a Rájátszás könyv-lemez bemutató koncertje lesz. Aztán egy ugrás a költészet napja: 11-én Salgótarjánban leszek.

rap: Mit gondolsz a rockzene és a költészet találkoztatásáról?

SZB: Éppen megint a David Bowie-jelenség hatása alatt vagyok, úgyhogy különösen nem is kell ápolnom a kapcsolatot. Szerintem a rockzene meg a költészet eleve egy tőről fakad, úgyhogy nekem egyértelmű volt a találkozás, még ha meglepő is a mai világban. A költők és zenészek közös munkáját bemutató Rájátszás-lemezen igazi slágerek vannak - ilyenek elkészültében részt venni nagy élmény. Másik János és Szűcs Krisztián volt a párom, bárhova nézek, megtisztelve érzem magam. És még jó emberek is, ritka együtt a kettő.

rap: A Köztársaság című könyved után interjúkötetet jelentettél meg Baricz Gergő X-Faktor-sztárral. Mi volt az indíték, és mi a szándék?

SZB: Nanana, a Baricz Gergővel készített interjúkötetet azért nem nevezném "következő kötetemnek". A kiadó hívott az ötlettel, azt mondtam, várjunk, előbb megismerkedünk. És Gergő elsőre érdekes volt nekem, bájos és picit naiv fiú nagy tanulási vággyal és nagy tehetséggel. Biztosra veszem, hogy megmarad. Már csak abból is, ahogy rákapott a Kinksre. Ez valójában nem interjúkötet, hanem az első 6-7 sörözésünk szövegkönyve. Felvettem, kikalapáltam, de ő a szerző. Újságírói munka volt, és nagyon szerettem.

rap: Március 10-én mutatták be a Fehérlófia című darabot a Budapest Bábszínházban, aminek te írtad a szövegkönyvét.

SZB: Picit infantilisnak kellett lennem. Ezek a hősök végül is gyerekek. Fanyűvőék úgy huzakodnak, mint a gyerekek. A királylány úgy viselkedik, mint valami nagyszájú csitri. A rendező Veres András és a dramaturg Dobák Lívia rajzolta meg a történetet, aztán hagyták, hogy én kitöltsem színekkel.

rap: Milyen darabok, fordítások vannak most tőled műsoron?

SZB: Székelyudvarhelyen megy a Köztársaság, áprilisban még biztos, és, ugye, a Fehérlófia a Bábszínházban, remélem, hogy jó sokáig.

rap: Mit csinálnál, ha egy szép napon betiltanák a focit, és átalakítanák kertészetté a stadionokat?

SZB: A csapatom a másodosztályban sínylődik, kevés néző előtt - talán egy egész pályás virágágyás is nagyobb tömeget vonzana.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.