Interjú

Rockzene és költészet egy tőről fakad

Szálinger Balázs költő

  • rés a présen
  • 2013. április 14.

Könyv

rés a présen: Melyik volt az utóbbi idők három legjobb irodalmi estje, amit végigültél?

Szálinger Balázs: Március első hetében közös estünk volt Cserna-Szabó Andrással. Baricz Gergő is jött, gitározott egy cseppet - és Gergővel együtt járt egy egész speciális közönség, szinte többen voltak, mint akik magára az estre jöttek. Valahogy az egészből kialakult egy oda-vissza szopatós, önironikus hangulat. Talán évente egyszer van ilyen. Tavaly áprilisban elaludtam a vonaton, és reggel nyolckor Miskolcon ébredtem ahelyett, hogy kilencre megérkeztem volna Salgótarjánba. És az isteni közönség megvárt! Kb. negyed kettőkor kezdtem el, és vártak rám - csodás hangulat lett a vége. A Hévíz folyóirat pesti lapszámbemutatója is kedvesen sikerült az Írók boltjában.

rap: Melyik a következő három, amelyiken részt veszel?

SZB: Március 20-án a Pepita Oféliában egy Irodalmi Kupaszerda nevű programon Esterházy Péterrel beszélgetünk a fociról. Másnap az Akváriumban a Rájátszás könyv-lemez bemutató koncertje lesz. Aztán egy ugrás a költészet napja: 11-én Salgótarjánban leszek.

rap: Mit gondolsz a rockzene és a költészet találkoztatásáról?

SZB: Éppen megint a David Bowie-jelenség hatása alatt vagyok, úgyhogy különösen nem is kell ápolnom a kapcsolatot. Szerintem a rockzene meg a költészet eleve egy tőről fakad, úgyhogy nekem egyértelmű volt a találkozás, még ha meglepő is a mai világban. A költők és zenészek közös munkáját bemutató Rájátszás-lemezen igazi slágerek vannak - ilyenek elkészültében részt venni nagy élmény. Másik János és Szűcs Krisztián volt a párom, bárhova nézek, megtisztelve érzem magam. És még jó emberek is, ritka együtt a kettő.

rap: A Köztársaság című könyved után interjúkötetet jelentettél meg Baricz Gergő X-Faktor-sztárral. Mi volt az indíték, és mi a szándék?

SZB: Nanana, a Baricz Gergővel készített interjúkötetet azért nem nevezném "következő kötetemnek". A kiadó hívott az ötlettel, azt mondtam, várjunk, előbb megismerkedünk. És Gergő elsőre érdekes volt nekem, bájos és picit naiv fiú nagy tanulási vággyal és nagy tehetséggel. Biztosra veszem, hogy megmarad. Már csak abból is, ahogy rákapott a Kinksre. Ez valójában nem interjúkötet, hanem az első 6-7 sörözésünk szövegkönyve. Felvettem, kikalapáltam, de ő a szerző. Újságírói munka volt, és nagyon szerettem.

rap: Március 10-én mutatták be a Fehérlófia című darabot a Budapest Bábszínházban, aminek te írtad a szövegkönyvét.

SZB: Picit infantilisnak kellett lennem. Ezek a hősök végül is gyerekek. Fanyűvőék úgy huzakodnak, mint a gyerekek. A királylány úgy viselkedik, mint valami nagyszájú csitri. A rendező Veres András és a dramaturg Dobák Lívia rajzolta meg a történetet, aztán hagyták, hogy én kitöltsem színekkel.

rap: Milyen darabok, fordítások vannak most tőled műsoron?

SZB: Székelyudvarhelyen megy a Köztársaság, áprilisban még biztos, és, ugye, a Fehérlófia a Bábszínházban, remélem, hogy jó sokáig.

rap: Mit csinálnál, ha egy szép napon betiltanák a focit, és átalakítanák kertészetté a stadionokat?

SZB: A csapatom a másodosztályban sínylődik, kevés néző előtt - talán egy egész pályás virágágyás is nagyobb tömeget vonzana.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.