Könyv

Szkárosi Endre: Verboterror

  • Czinki Ferenc
  • 2013. április 14.

Könyv

Hangköltészetet, performansz művészetet papírlapra nyomtatni nagyjából lehetetlen. Szkárosinak és alkotótársának, Arany Imre grafikusnak ez nem is lehetett célja. Hanem akkor mi?

"Pályám derekán erősen foglalkoztatott az a kérdés, hogy a koncertre, hangmunkába, színpadi történésbe transzponált költeményeket (...) vajon hogyan lehetne művészileg érvényesen visszagyömöszölni a papírra" - meséli Szkárosi 1985-ös kiállításának előzményeit. Ami akkor, A walesi bárdok "vizuális átköltésével" (az "ötszáz" szó ötszáz darab A4-es papírra firkálva, kiállítássá rendezve) sikerült, az a most tárgyalt könyv esetében nem teljesül maradéktalanul. Az életmű sok száz apró részletéből nem sikerül új minőséget, a megelőzőekkel egyenértékű alkotást létrehozni.

A könyv három fejezetben (Neodjuice, Konnektor, Agydelej) tárgyalja a közelmúlt, a zenekari korszak és a nyolcvanas évek eseményeit. Az eredeti dokumentumok, fotók, performanszleírások sorát Szkárosi visszaemlékezései törik meg, ez a szerkezet pedig azt az ígéretet rejti magában, hogy személyes hangú, eddig nem hallott sztorikat kapunk a látvány mellé. Ezek a szövegrészek azonban meglepő módon gyakorta száraz szócikk- vagy újsághír-ízűek, és csak ritkán ajándékoznak meg olyan eredeti történetekkel, mint a Commodore számítógépek lefagyása '88-ban Glasgow-ban, olyan érzékletes leírásokkal, mint amilyen a Bőrtemplom-performanszé vagy olyan meghitt sorokkal, mint a Bernáth/Y Sándorról szólóak. Meglepettségünket és csalódottságunkat erősíti, hogy a téma ellenére a kötet kifejezetten konzervatív megjelenésű, nem válik önálló értékű könyvtárggyá. Viszont cserébe nagyjából korrektül dokumentál.A függelékként megjelenő performansz naptár valószínűleg hiánypótló, a fotók nagy része kifejező, a versek pedig leírva is élnek. Csak így együtt az egész nem.

Magyar Műhely, 2013, 96 oldal, 2955 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.