Könyv

Szkárosi Endre: Verboterror

  • Czinki Ferenc
  • 2013. április 14.

Könyv

Hangköltészetet, performansz művészetet papírlapra nyomtatni nagyjából lehetetlen. Szkárosinak és alkotótársának, Arany Imre grafikusnak ez nem is lehetett célja. Hanem akkor mi?

"Pályám derekán erősen foglalkoztatott az a kérdés, hogy a koncertre, hangmunkába, színpadi történésbe transzponált költeményeket (...) vajon hogyan lehetne művészileg érvényesen visszagyömöszölni a papírra" - meséli Szkárosi 1985-ös kiállításának előzményeit. Ami akkor, A walesi bárdok "vizuális átköltésével" (az "ötszáz" szó ötszáz darab A4-es papírra firkálva, kiállítássá rendezve) sikerült, az a most tárgyalt könyv esetében nem teljesül maradéktalanul. Az életmű sok száz apró részletéből nem sikerül új minőséget, a megelőzőekkel egyenértékű alkotást létrehozni.

A könyv három fejezetben (Neodjuice, Konnektor, Agydelej) tárgyalja a közelmúlt, a zenekari korszak és a nyolcvanas évek eseményeit. Az eredeti dokumentumok, fotók, performanszleírások sorát Szkárosi visszaemlékezései törik meg, ez a szerkezet pedig azt az ígéretet rejti magában, hogy személyes hangú, eddig nem hallott sztorikat kapunk a látvány mellé. Ezek a szövegrészek azonban meglepő módon gyakorta száraz szócikk- vagy újsághír-ízűek, és csak ritkán ajándékoznak meg olyan eredeti történetekkel, mint a Commodore számítógépek lefagyása '88-ban Glasgow-ban, olyan érzékletes leírásokkal, mint amilyen a Bőrtemplom-performanszé vagy olyan meghitt sorokkal, mint a Bernáth/Y Sándorról szólóak. Meglepettségünket és csalódottságunkat erősíti, hogy a téma ellenére a kötet kifejezetten konzervatív megjelenésű, nem válik önálló értékű könyvtárggyá. Viszont cserébe nagyjából korrektül dokumentál.A függelékként megjelenő performansz naptár valószínűleg hiánypótló, a fotók nagy része kifejező, a versek pedig leírva is élnek. Csak így együtt az egész nem.

Magyar Műhely, 2013, 96 oldal, 2955 Ft

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.