Könyv

Szkárosi Endre: Verboterror

  • Czinki Ferenc
  • 2013. április 14.

Könyv

Hangköltészetet, performansz művészetet papírlapra nyomtatni nagyjából lehetetlen. Szkárosinak és alkotótársának, Arany Imre grafikusnak ez nem is lehetett célja. Hanem akkor mi?

"Pályám derekán erősen foglalkoztatott az a kérdés, hogy a koncertre, hangmunkába, színpadi történésbe transzponált költeményeket (...) vajon hogyan lehetne művészileg érvényesen visszagyömöszölni a papírra" - meséli Szkárosi 1985-ös kiállításának előzményeit. Ami akkor, A walesi bárdok "vizuális átköltésével" (az "ötszáz" szó ötszáz darab A4-es papírra firkálva, kiállítássá rendezve) sikerült, az a most tárgyalt könyv esetében nem teljesül maradéktalanul. Az életmű sok száz apró részletéből nem sikerül új minőséget, a megelőzőekkel egyenértékű alkotást létrehozni.

A könyv három fejezetben (Neodjuice, Konnektor, Agydelej) tárgyalja a közelmúlt, a zenekari korszak és a nyolcvanas évek eseményeit. Az eredeti dokumentumok, fotók, performanszleírások sorát Szkárosi visszaemlékezései törik meg, ez a szerkezet pedig azt az ígéretet rejti magában, hogy személyes hangú, eddig nem hallott sztorikat kapunk a látvány mellé. Ezek a szövegrészek azonban meglepő módon gyakorta száraz szócikk- vagy újsághír-ízűek, és csak ritkán ajándékoznak meg olyan eredeti történetekkel, mint a Commodore számítógépek lefagyása '88-ban Glasgow-ban, olyan érzékletes leírásokkal, mint amilyen a Bőrtemplom-performanszé vagy olyan meghitt sorokkal, mint a Bernáth/Y Sándorról szólóak. Meglepettségünket és csalódottságunkat erősíti, hogy a téma ellenére a kötet kifejezetten konzervatív megjelenésű, nem válik önálló értékű könyvtárggyá. Viszont cserébe nagyjából korrektül dokumentál.A függelékként megjelenő performansz naptár valószínűleg hiánypótló, a fotók nagy része kifejező, a versek pedig leírva is élnek. Csak így együtt az egész nem.

Magyar Műhely, 2013, 96 oldal, 2955 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.