Könyv

Szkárosi Endre: Verboterror

  • Czinki Ferenc
  • 2013. április 14.

Könyv

Hangköltészetet, performansz művészetet papírlapra nyomtatni nagyjából lehetetlen. Szkárosinak és alkotótársának, Arany Imre grafikusnak ez nem is lehetett célja. Hanem akkor mi?

"Pályám derekán erősen foglalkoztatott az a kérdés, hogy a koncertre, hangmunkába, színpadi történésbe transzponált költeményeket (...) vajon hogyan lehetne művészileg érvényesen visszagyömöszölni a papírra" - meséli Szkárosi 1985-ös kiállításának előzményeit. Ami akkor, A walesi bárdok "vizuális átköltésével" (az "ötszáz" szó ötszáz darab A4-es papírra firkálva, kiállítássá rendezve) sikerült, az a most tárgyalt könyv esetében nem teljesül maradéktalanul. Az életmű sok száz apró részletéből nem sikerül új minőséget, a megelőzőekkel egyenértékű alkotást létrehozni.

A könyv három fejezetben (Neodjuice, Konnektor, Agydelej) tárgyalja a közelmúlt, a zenekari korszak és a nyolcvanas évek eseményeit. Az eredeti dokumentumok, fotók, performanszleírások sorát Szkárosi visszaemlékezései törik meg, ez a szerkezet pedig azt az ígéretet rejti magában, hogy személyes hangú, eddig nem hallott sztorikat kapunk a látvány mellé. Ezek a szövegrészek azonban meglepő módon gyakorta száraz szócikk- vagy újsághír-ízűek, és csak ritkán ajándékoznak meg olyan eredeti történetekkel, mint a Commodore számítógépek lefagyása '88-ban Glasgow-ban, olyan érzékletes leírásokkal, mint amilyen a Bőrtemplom-performanszé vagy olyan meghitt sorokkal, mint a Bernáth/Y Sándorról szólóak. Meglepettségünket és csalódottságunkat erősíti, hogy a téma ellenére a kötet kifejezetten konzervatív megjelenésű, nem válik önálló értékű könyvtárggyá. Viszont cserébe nagyjából korrektül dokumentál.A függelékként megjelenő performansz naptár valószínűleg hiánypótló, a fotók nagy része kifejező, a versek pedig leírva is élnek. Csak így együtt az egész nem.

Magyar Műhely, 2013, 96 oldal, 2955 Ft

Neked ajánljuk