Rozsdaövezeti fantáziák (Anthony Horowitz: Hollókapu)

  • B. I.
  • 2006. november 30.

Könyv

A tizenéveseknek szánt regény egy többkötetesre tervezett folyam nyitódarabja. (A második rész - Evil Star - 2006 nyarán angolul már megjelent.) A világot végveszély fenyegeti, a Gonosz megtestesítői, az "Öregek" visszatérésre készülnek, amit csak öt különleges képességű gyerek - négy fiú és egy leány - akadályozhat meg (innen a sorozat címe is: Az ötök ereje).

A tizenéveseknek szánt regény egy többkötetesre tervezett folyam nyitódarabja. (A második rész - Evil Star - 2006 nyarán angolul már megjelent.) A világot végveszély fenyegeti, a Gonosz megtestesítői, az "Öregek" visszatérésre készülnek, amit csak öt különleges képességű gyerek - négy fiú és egy leány - akadályozhat meg (innen a sorozat címe is: Az ötök ereje). A Hollókapu egyikük, a 14 éves Matt Freeman (vélhetően a széria főszereplője) önnön különleges erejére eszmélését meséli el. Persze mire rájön, kicsoda is ő voltaképpen, egy összeesküvés kellős közepében találja magát, segítői jórészt elhullanak mellőle, s akaratán kívül majdnem hozzásegíti a sötét erőket a feltámadáshoz.

"Én is szeretem a Harry Pottert, mint mindenki. De hogy hiszek-e benne? Nem" - mondja Mattnek egyik legfőbb támasza, a cinikus újságíró, amikor a fiú először beszél neki tapasztalatairól. E kiszólás nemcsak főhajtás a műfaj immár klasszikusnak számító története előtt, hanem egyfajta eligazítás is, ha az olvasó addig nem sejtette volna, mibe is csöppent. Horowitz munkája mégsem csupán egyik tucatdarabja a Harry Potterrel újra a figyelem középpontjába került (az angolszász irodalomban amúgy gazdag hagyományú) fantasykönyveknek. Cselekménybonyolítása, hangulatteremtő képessége kiemeli a műfaj átlagából. Az iparvárosi lepukkantság, a kallódó kamasz érzésvilágának minimalista technikájú megidézése kifejezetten erőssége a kötetnek - olyannyira, hogy a felnőtt olvasónak e posztindusztriális látkép sokkal inkább tűnik horrorisztikusnak, mint a fekete mágia megannyi jele. Persze az arra fogékony célközönség nyilván a filmszerűen pergő akciókat, az ismerősnek ható szituációkat (egy kis Jurassic Park, egy kis Silent Hill-fíling, no és persze egy kis Potter-utánérzés), a misztikumot díjazza mindenekelőtt. És nem is panaszkodhat, mert megkapja a magáét. Atlantisz, Stonehenge, elveszett egyházi iratok a démonokról, mini atomkatasztrófa, Jó és Rossz örök küzdelme, a miénkkel párhuzamosan létező másik világ - ez így együtt minden bizonnyal kielégíti a műfajjal szembeni elvárásokat. Ráadásul Pék Zoltán magyarításának köszönhetően élvezetes, gördülékeny szöveget kap a reménybeli tinédzser olvasó.

Animus, 2006, 200 oldal, 1980 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egzaltált Dürer

A monumentális kiállítás középpontjában egyetlen mű, egy 1506-os dátummal jelölt, Selmecbányáról származó gótikus szárnyas oltár áll, amelynek az egyik táblaképével (helyesebben reprodukciójával) mindenki találkozott már. A kollektív emlékezetünkbe beégett a Vizitáció (Mária találkozása Erzsébettel), ám ez nem mondható el a nyolcból megmaradt hét táblaképről – amelyek most először láthatók együtt.

0–24

A hétköznapi és ünnepnapi fasizmus letagadásának megvannak a magyarban is a kulcsmondatai, közbeszédbéli szállóigéi. Kivétel nélkül önleleplező mondatok, melyek igen gyakran egyeznek is a közlő szándékaival.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Szivárgás

Tavaly szeptemberben a kuruc.info közzétett egy olyan párbeszédet tartalmazó hangfelvételt, amelyen többek között ez hallható: „Nekem a Viktor azt mondta, hogy azért jöjjek be, hogy beszéljük meg, hogy ki fenyegetett meg.”

Szép, új, szintetikus világ

  • Váradi András

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

„Itt írd alá, Gergő!”

A fideszes ifjúságból indulva, minisztériumokon és államtalanított állami cégeken át vezető úton került Böszörményi-Nagy Gergely, az Orbán-rendszer egyik hivatásos szabadgondolkodója a MOME-t fenntartó alapítvány élére, ahol aztán nem kívánt ismertséget szerzett.

„Végre ellazultunk”

Tizenöt éve alakult meg az Ivan & The Parazol, de fontosabb, hogy a klasszikus rock ihletettségű zenekar a minap jelentette meg hatodik nagylemezét Belle Époque címmel. Az új album mellett ambiciózus tervekről és a köz­életről is beszélgettünk Vitáris Ivánnal, az együttes énekesével és Simon Bálint dobossal.

Hova haza?

A térkép sok mindent megmutat. Támpontot ad és útba igazít, ábrázol és leegyszerűsít, a megismerés lehetőségével kecsegtet. Hasznos szerszám, mégis mindig hazudik.