Könyv

Quo vadis, posztkommunista rendszerek?

Magyar Bálint – Madlovics Bálint: A posztkommunista rendszerek anatómiája. Egy fogalmi keret

Könyv

A vaskos kötet az értő kortárs elemzők szerint az elmúlt harminc év legjelentősebb kísérlete az egykori szovjet birodalom szétesése utáni rendszerek adekvát leíró nyelvének megteremtésére. 

Az eddig angolul, magyarul és oroszul megjelent munka méltatásaiban nem véletlenek az olyan megfogalmazások, mint „ez valódi áttörés a posztkommunizmus irodalmában” (Andrej Rjabov, moszkvai Világgazdasági Intézet); „az új fogalmi keret a posztkommunista rendszerek megértéséhez” (Olekszandr Fiszun, Harkivi Egyetem); valamint „ezt a könyvet olvasni olyan, mintha elhúznák a függönyt, és hirtelen bejönne a fény” (Masha Gessen, The New Yorker). Szelényi Iván egyszerű és frappáns véleménye szerint „ez a könyv jobb és fontosabb, mint bármi, amit az elmúlt 30 évben csináltam”.

Középpontban a fennálló valóság

Ha szótárként forgatjuk Magyar és Madlovics kötetét, akkor olyan, okosan egymás mellé helyezett terminus technicusok gyűjteményét láthatjuk, amelyet bármelyik kifejtett és megérvelt, valamint sűrűn kontextualizált szócikknél bármikor fölüthet az olvasó. A kötet mellékletében több mint 600 fogalomból álló szótár szerepel, és ezért is jó, ha kéznél van: eligazíthat és termékeny gondolatokat inspirálhat, ha a posztkommunista rezsimek nehezen értelmezhető komplex (politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális) folyamatai foglalkoztatnak minket. Közérdeklődésre tarthat számot már maga a posztkommunista rendszerek fogalmának következetes használata, ami arra utal, hogy a „létezett szocializmusok”-hoz viszonyítanak a szerzők is, a változást elemzik, viszont elutasítják a (tranzitológiában és a liberális demokrácia nyelvezetében) szokványos „átmenet”, „felzárkózás”, „demokratizálódás” kategóriáit. Helyettük a több ciklusban kialakuló rendszerek sajátosságait figyelembe vevő, a mindenféle metaforával felcicomázott teleologikus filozófiákkal szembehelyezkedő, fennálló valóság (standing entities) kerül a középpontba. Az elemzések empirikus hátterét viszont másodlagos adatok, értelmezések és mások által elvégzett esettanulmányok adják, melyeket kritikus szemmel és rendkívüli erudícióval dolgoznak föl a szerzők. Sőt, többkötetnyi „előtanulmányokat” használnak fel, melyek a térség egy-egy országának evolúcióját elemzik. (Lásd a Magyar Bálint és Vásárhelyi Júlia szerkesztette Magyar Polip három kötetét, Noran Libro, 2013, 2014, 2015, és az angolul megjelent, Magyar Bálint és Henry E. Hale szerkesztette Stubborn Structures c. gyűjteményes kötetet, CEU Press, 2019)

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk