Könyv

Quo vadis, posztkommunista rendszerek?

Magyar Bálint – Madlovics Bálint: A posztkommunista rendszerek anatómiája. Egy fogalmi keret

Könyv

A vaskos kötet az értő kortárs elemzők szerint az elmúlt harminc év legjelentősebb kísérlete az egykori szovjet birodalom szétesése utáni rendszerek adekvát leíró nyelvének megteremtésére. 

Az eddig angolul, magyarul és oroszul megjelent munka méltatásaiban nem véletlenek az olyan megfogalmazások, mint „ez valódi áttörés a posztkommunizmus irodalmában” (Andrej Rjabov, moszkvai Világgazdasági Intézet); „az új fogalmi keret a posztkommunista rendszerek megértéséhez” (Olekszandr Fiszun, Harkivi Egyetem); valamint „ezt a könyvet olvasni olyan, mintha elhúznák a függönyt, és hirtelen bejönne a fény” (Masha Gessen, The New Yorker). Szelényi Iván egyszerű és frappáns véleménye szerint „ez a könyv jobb és fontosabb, mint bármi, amit az elmúlt 30 évben csináltam”.

Középpontban a fennálló valóság

Ha szótárként forgatjuk Magyar és Madlovics kötetét, akkor olyan, okosan egymás mellé helyezett terminus technicusok gyűjteményét láthatjuk, amelyet bármelyik kifejtett és megérvelt, valamint sűrűn kontextualizált szócikknél bármikor fölüthet az olvasó. A kötet mellékletében több mint 600 fogalomból álló szótár szerepel, és ezért is jó, ha kéznél van: eligazíthat és termékeny gondolatokat inspirálhat, ha a posztkommunista rezsimek nehezen értelmezhető komplex (politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális) folyamatai foglalkoztatnak minket. Közérdeklődésre tarthat számot már maga a posztkommunista rendszerek fogalmának következetes használata, ami arra utal, hogy a „létezett szocializmusok”-hoz viszonyítanak a szerzők is, a változást elemzik, viszont elutasítják a (tranzitológiában és a liberális demokrácia nyelvezetében) szokványos „átmenet”, „felzárkózás”, „demokratizálódás” kategóriáit. Helyettük a több ciklusban kialakuló rendszerek sajátosságait figyelembe vevő, a mindenféle metaforával felcicomázott teleologikus filozófiákkal szembehelyezkedő, fennálló valóság (standing entities) kerül a középpontba. Az elemzések empirikus hátterét viszont másodlagos adatok, értelmezések és mások által elvégzett esettanulmányok adják, melyeket kritikus szemmel és rendkívüli erudícióval dolgoznak föl a szerzők. Sőt, többkötetnyi „előtanulmányokat” használnak fel, melyek a térség egy-egy országának evolúcióját elemzik. (Lásd a Magyar Bálint és Vásárhelyi Júlia szerkesztette Magyar Polip három kötetét, Noran Libro, 2013, 2014, 2015, és az angolul megjelent, Magyar Bálint és Henry E. Hale szerkesztette Stubborn Structures c. gyűjteményes kötetet, CEU Press, 2019)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.