Könyv

Quo vadis, posztkommunista rendszerek?

Magyar Bálint – Madlovics Bálint: A posztkommunista rendszerek anatómiája. Egy fogalmi keret

Könyv

A vaskos kötet az értő kortárs elemzők szerint az elmúlt harminc év legjelentősebb kísérlete az egykori szovjet birodalom szétesése utáni rendszerek adekvát leíró nyelvének megteremtésére. 

Az eddig angolul, magyarul és oroszul megjelent munka méltatásaiban nem véletlenek az olyan megfogalmazások, mint „ez valódi áttörés a posztkommunizmus irodalmában” (Andrej Rjabov, moszkvai Világgazdasági Intézet); „az új fogalmi keret a posztkommunista rendszerek megértéséhez” (Olekszandr Fiszun, Harkivi Egyetem); valamint „ezt a könyvet olvasni olyan, mintha elhúznák a függönyt, és hirtelen bejönne a fény” (Masha Gessen, The New Yorker). Szelényi Iván egyszerű és frappáns véleménye szerint „ez a könyv jobb és fontosabb, mint bármi, amit az elmúlt 30 évben csináltam”.

Középpontban a fennálló valóság

Ha szótárként forgatjuk Magyar és Madlovics kötetét, akkor olyan, okosan egymás mellé helyezett terminus technicusok gyűjteményét láthatjuk, amelyet bármelyik kifejtett és megérvelt, valamint sűrűn kontextualizált szócikknél bármikor fölüthet az olvasó. A kötet mellékletében több mint 600 fogalomból álló szótár szerepel, és ezért is jó, ha kéznél van: eligazíthat és termékeny gondolatokat inspirálhat, ha a posztkommunista rezsimek nehezen értelmezhető komplex (politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális) folyamatai foglalkoztatnak minket. Közérdeklődésre tarthat számot már maga a posztkommunista rendszerek fogalmának következetes használata, ami arra utal, hogy a „létezett szocializmusok”-hoz viszonyítanak a szerzők is, a változást elemzik, viszont elutasítják a (tranzitológiában és a liberális demokrácia nyelvezetében) szokványos „átmenet”, „felzárkózás”, „demokratizálódás” kategóriáit. Helyettük a több ciklusban kialakuló rendszerek sajátosságait figyelembe vevő, a mindenféle metaforával felcicomázott teleologikus filozófiákkal szembehelyezkedő, fennálló valóság (standing entities) kerül a középpontba. Az elemzések empirikus hátterét viszont másodlagos adatok, értelmezések és mások által elvégzett esettanulmányok adják, melyeket kritikus szemmel és rendkívüli erudícióval dolgoznak föl a szerzők. Sőt, többkötetnyi „előtanulmányokat” használnak fel, melyek a térség egy-egy országának evolúcióját elemzik. (Lásd a Magyar Bálint és Vásárhelyi Júlia szerkesztette Magyar Polip három kötetét, Noran Libro, 2013, 2014, 2015, és az angolul megjelent, Magyar Bálint és Henry E. Hale szerkesztette Stubborn Structures c. gyűjteményes kötetet, CEU Press, 2019)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.