Magyar Narancs: Miért jelent meg Borbély Szilárd verseskötete előbb angolul (In a Bucolic Land), mint magyarul?
Ottilie Mulzet: 2013-ban érdeklődtem nála, hogy van-e esetleg új műve, amit lefordíthatnék, ezután kaptam meg e verseskötet kéziratát. Egy levelet is mellékelt hozzá, amelyben azt írta: „A múlt év végén zártam le utoljára verset, azóta a prózakönyvet írtam át, ötször vagy hatszor. Sok volt, és még egyszer legalább át kellett volna írni, azt hiszem.” A prózakönyv, amiről beszélt, nyilván a Nincstelenek volt. Ebből kiderül, hogy a Bukolikatájban című kötetét hamarabb lezárta a költő, mint a Nincsteleneket, és ez talán irodalomtörténeti szempontból is érdekes tény. A Bukolikatájban egyfajta „mitologizáló” változata a gyerekkori visszaemlékezésnek. Nem sokkal az után, hogy a kéziratot megkaptam tőle, meghalt Szilárd, ami mélyen megrendített. Nem tudom pontosan, hogy a magyar kiadás elhúzódásának mi a háttértörténete.
Később egy textológiai szempontból érdekes helyzet is kialakult, rátaláltam ugyanis két olyan szövegre, amelyek nyilvánvalóan a kötet anyagához tartoztak, annál is inkább, mert ezeket Borbély a kötet verseivel egy idő tájt, azaz 2011-ben és 2012-ben publikálta, és hasonló volt a hangütésük is. A nekem eljuttatott kéziratban azonban nem szerepeltek. Egy kicsit bizonytalankodtam, mert úgy éreztem, fordítóként utólag nem illeszthetek be két verset csak így a kötetbe, ezért megkérdeztem Nagy Boglárkát, a Jelenkor vezetőjét, és a magyar kiadás későbbi szerkesztőjét, aki azt tanácsolta, hogy függelékként csatoljuk a kérdéses verseket, ezek végül a magyar kiadásba is így kerültek be.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
