KÖNYVMELLÉKLET – kritika

Harmincéves háború

Dan Jones – Marina Amaral: Lángoló világ. A hosszú háború 1914–1945

Könyv

Történeti munkákat képekkel illusztrálni egyáltalán nem újkeletű gyakorlat a könyvkiadásban, ugyanakkor érzékelhetően megnőtt az olyan kötetek iránti olvasói igény, amelyekben a szokásosnál is komolyabb hangsúly kerül a szöveg vizuális „megerősítésére”, elég csak az újabban divatos színes bookazine-okra utalni.

Sőt egyre-másra jelennek meg olyan albumok, amelyekben a hangsúly a textustól a képekre helyeződik. A pillanat erejével és az egy­idejűség információs tartalmával gyakran aligha vetekedhet a lassan építkező szöveg. Különösen hatásosak azok az utóbbi években megjelenő munkák, amelyekben az eredeti fekete-fehér képeket aprólékos munkával kiszínezik (ez filmek esetében is gyakorlat).

Ilyen ez a könyv is. A szövegek írója, a brit történész, tévés műsorvezető és újságíró, Dan Jones a magyar olvasók számára sem teljesen ismeretlen: szintén a Kossuth gondozásában jelent meg pár éve a templomos lovagrendről írt vaskos kötete (A templomosok. Isten szent harcosainak felemelkedése és bukása, 2018). Szerzőtársa, a brazil születésű képzőművész, Marina Amaral a fekete-fehér történelmi képek Photoshoppal végzett színezésével foglalkozik. A kötet, a címe szerint legalábbis, „a hosszú háború” legfontosabb mozzanatainak dokumentálására vállalkozik, a szövegeket a korszakban készült kétszáz fénykép köré rendezve. A szerzők nem kívánnak állást foglalni. Céljuk az, hogy – a több képen is szereplő – Churchill véleményét megerősítve az „élő, színes történelem” jól kiválasztott képeivel átélhetővé tegyék és olvasóközelbe hozzák „az írott történelem két legnagyobb katasztrófáját”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.