Simon Márton: Olyan a politika, mintha egy rossz slam lenne

  • narancs.hu
  • 2018. október 11.

Könyv

Hogy jön össze a szerelmes vers és Godzilla? És miért nincs értelme ezredjére is elküldeni ugyanazokat a politikusokat a picsába? A legmenőbb költő megmondja.

Szeptemberben harmadik verseskötetével, a Rókák esküvőjével jelentkezett Simon Márton. A fiatal versolvasók körében nagy népszerűségnek örvendő költő-slammerrel Soós Tamás készített interjút, amely a mától kapható, legfrissebb Narancsban olvasható. Ízelítő következik:

Magyar Narancs: Azt szoktad mondani, hogy szeretsz a kötélen táncolni, például bátran leírod azt a szót, hogy szerelem.

Simon Márton: A Rókák esküvőjében azok a szövegek, amelyekben széttartó részleteket dolgoztam össze képszerűen, nagy szabadságot adtak ebből a szempontból. Több mondat is szerepel bennük, amit egységes narratívájú prózaversbe nem feltétlenül írnék bele. Például ott van ez, hogy „Szeretni annyi, hogy állsz, és nem tudsz mit csinálni”. Egy ilyet nem biztos, hogy megengednék magamnak anélkül, hogy néhány szakasszal később ne kerüljön szóba minimum a poliuretán hűtőmágnesek gyártása. De a vonalasság amúgy is távol áll tőlem, és azt vallom, hogy megfelelően felvezetve, izolálva vagy idézőjelezve bármit le lehet írni. Az Ezüst című szövegbe például Godzillát is beleírtam.

false

 

Fotó: Németh Dáni

MN: Hogy kerül egy japán szörny egy szerelmes versbe?

SM: Pont azért, mert semmilyen szempontból nem passzol oda. Azt gondoltam, hogy ha egy szerelmes vers az abszolút komolyan vehetetlen Godzillával együtt is működik, akkor az tényleg jó. Ez amolyan magasugrási cél volt, amit kitűztem magam elé, hogy megnézzem, sikerül-e abszolválnom.

(...)

MN: A közéleti, odamondogatós slam már nem érdekel?

SM: Érdekel, de elkeserít, hogy a közéletből nem maradt semmi, csak az odamondogatás. Olyan a politika, mintha egy rossz slam lenne. Itt már rég nem világnézeti különbségekről van szó, hanem egy olyan rendszerről, amiről a legkevesebb, ami elmondható, hogy nem kultiválja a gondolkodást, a tájékozottságot és a nyitottságot. Ezzel együtt sem látom értelmét annak, amikor egy slamben ezredjére is elküldik ugyanazt a három politikust a picsába. A reflektálatlan világjobbítási szándék helyett inkább azt kéne kitalálni, hogyan lehet komplex dilemmákat fejtegetni hasonló stenkkel. A magyar slam nagyon sikeres lett, 14 városban működik rendszeres klub, de technikailag alig aknáztuk ki a benne rejlő lehetőségeket. És időről időre jönnek olyan új témák is, amikről meg kéne nyilatkozni. Ha csak egyet kéne mondanom, a #metoo sokkal nagyobb figyelmet kellett volna kapjon ebben a műfajban is, lett légyen a kérdés akármilyen problémás és nehéz. Amikor hamarosan újra nekiállok slameket írni, szeretnék reflektáltan és átgondoltan foglalkozni az ilyen fontos problémákkal.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.