Simon Márton: Olyan a politika, mintha egy rossz slam lenne

  • narancs.hu
  • 2018. október 11.

Könyv

Hogy jön össze a szerelmes vers és Godzilla? És miért nincs értelme ezredjére is elküldeni ugyanazokat a politikusokat a picsába? A legmenőbb költő megmondja.

Szeptemberben harmadik verseskötetével, a Rókák esküvőjével jelentkezett Simon Márton. A fiatal versolvasók körében nagy népszerűségnek örvendő költő-slammerrel Soós Tamás készített interjút, amely a mától kapható, legfrissebb Narancsban olvasható. Ízelítő következik:

Magyar Narancs: Azt szoktad mondani, hogy szeretsz a kötélen táncolni, például bátran leírod azt a szót, hogy szerelem.

Simon Márton: A Rókák esküvőjében azok a szövegek, amelyekben széttartó részleteket dolgoztam össze képszerűen, nagy szabadságot adtak ebből a szempontból. Több mondat is szerepel bennük, amit egységes narratívájú prózaversbe nem feltétlenül írnék bele. Például ott van ez, hogy „Szeretni annyi, hogy állsz, és nem tudsz mit csinálni”. Egy ilyet nem biztos, hogy megengednék magamnak anélkül, hogy néhány szakasszal később ne kerüljön szóba minimum a poliuretán hűtőmágnesek gyártása. De a vonalasság amúgy is távol áll tőlem, és azt vallom, hogy megfelelően felvezetve, izolálva vagy idézőjelezve bármit le lehet írni. Az Ezüst című szövegbe például Godzillát is beleírtam.

false

 

Fotó: Németh Dáni

MN: Hogy kerül egy japán szörny egy szerelmes versbe?

SM: Pont azért, mert semmilyen szempontból nem passzol oda. Azt gondoltam, hogy ha egy szerelmes vers az abszolút komolyan vehetetlen Godzillával együtt is működik, akkor az tényleg jó. Ez amolyan magasugrási cél volt, amit kitűztem magam elé, hogy megnézzem, sikerül-e abszolválnom.

(...)

MN: A közéleti, odamondogatós slam már nem érdekel?

SM: Érdekel, de elkeserít, hogy a közéletből nem maradt semmi, csak az odamondogatás. Olyan a politika, mintha egy rossz slam lenne. Itt már rég nem világnézeti különbségekről van szó, hanem egy olyan rendszerről, amiről a legkevesebb, ami elmondható, hogy nem kultiválja a gondolkodást, a tájékozottságot és a nyitottságot. Ezzel együtt sem látom értelmét annak, amikor egy slamben ezredjére is elküldik ugyanazt a három politikust a picsába. A reflektálatlan világjobbítási szándék helyett inkább azt kéne kitalálni, hogyan lehet komplex dilemmákat fejtegetni hasonló stenkkel. A magyar slam nagyon sikeres lett, 14 városban működik rendszeres klub, de technikailag alig aknáztuk ki a benne rejlő lehetőségeket. És időről időre jönnek olyan új témák is, amikről meg kéne nyilatkozni. Ha csak egyet kéne mondanom, a #metoo sokkal nagyobb figyelmet kellett volna kapjon ebben a műfajban is, lett légyen a kérdés akármilyen problémás és nehéz. Amikor hamarosan újra nekiállok slameket írni, szeretnék reflektáltan és átgondoltan foglalkozni az ilyen fontos problémákkal.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.