Banditáék családja egy rablófurgonnal furikázik Finnország-szerte, és lecsap az óvatlan nyaralókra, hogy a túléléshez alapvetően szükséges javakat (mustár, virsli, pirog, cukros üdítők és mindenekelőtt: gumicukor) beszerezze. A történet Vilja elrablásával kezdődik, aki a kezdeti, érthető idegenkedés után villámgyorsan beilleszkedik a rablógyerekek közé, akiknek barátra volt szükségük. A kislányt elbűvöli a hamisítatlan nyári, tábortüzes-sátorban alvós romantika, kitanulja a rablóság csínját-bínját, még saját mesterbűntényt is kieszel.
A felnőtt olvasóban persze azonnal felmerül a kérdés, vajon az írónő mit kezd majd a tolvajlás morális problémájával. A cselekmény óvatosan elkerüli a túlzott didaxist, de a "bűn" fogalmát óhatatlanul devalválja: a Banditák hippiéletmódjukhoz méltóan "lepkefingnak" titulálják a pénzt és nem hajlandóak élni vele, a pitiáner tolvajlás azonban csak Viljában kelt rossz érzést, aki gyorsan el is felejti az egészet. A két Bandita gyereknek, Helének és Koljának is van civil bolondériája, egyikük iskolába szeretne járni, a másik pedig képzőművészkedik, ez azonban értetlenséget vált ki a szülőkből. Az írónő hajlamos elsiklani a kényes téma fölött, nehogy neki kelljen igazságot tennie a napsütéses idillben - talán a későbbi kötetek kalandjaiban jobban kiéleződik a helyzet, elvégre a rablók legnagyobb nyűge, hogy mit kezdjenek magukkal télen.
Lezárásként Viljának sikerül a rablócsaládot egy társadalmilag viszonylag elfogadható élet felé terelnie, és beköltöztetni őket a városba, a jövő nyári közös kaland ígéretével. Ezen a ponton tanácstalanul egyet kell értenem Koluval: minden más befejezés vagy szájbarágós, vagy még a Banditáékhoz mérten is túl felelőtlen lett volna.
Fordította: Szakonyi Csilla. Móra, 2012, 208 oldal, 2490 Ft
