Külföldön mindmáig jobban (el)ismerik a 2011-ben elhunyt zeneszerző-improvizatőr-zongorista Szabados György életművét, mint itthon. E tény ismeretében csakis helyeselhető, hogy a free jazz magyarországi alapító atyjának és kiválóságának emlékezetét megeleveníteni és öregbíteni igyekeznek hazánkban, s habár ez a fáradozás nyilvánvalóan a koncerttermekben meg a lemezkiadóknál bizonyulhatna a leginkább gyümölcsözőnek, egy tanulmánykötet sajtó alá bocsátása is okvetlenül hasznos eszköz lehet a nemes cél érdekében.
Lehet, vagy tán csak lehetne: a Bicskei Zoltán válogatásában, szerkesztésében és rajzaival most megjelentetett Szabados című könyv ugyanis vajmi keveset tesz az avatatlanok vagy épp a tartózkodóbbak meggyőzéséért. Ehelyett már a szerkesztői bevezető első bekezdését olvasva magaslati légszomjunk támadhat ilyesféle ítéletekre bukkanván: „világszinten is kiemelkedik az elmúlt évtizedek kétértelműségben fulladozó művészetéből ez a megélt, hiteles élet-mű”, amelynek „egész-sége, fölmutatott mélysége és magassága páratlan az utóbbi fél évszázadban”. Az újraközölt Szabados-szövegek kultúrfilozofáló meg ezoterikus hajlandóságát (egyáltalán: Hamvasságát) mindenesetre hitelesíti a zenei életmű és a személyiség írásban is felsejlő varázsa, de már a mestert és alkotásait megidéző vagy elemző tanulmányok hangvétele többnyire túlságosan is emlékeztet egy rokonszenvesen lelkesült, de félreismerhetetlenül hermetikus kisegyház hagiográfiai irodalmára.
MMA Kiadó, 2019, 220 oldal, 4800 Ft
