Könyv

Szabados

Könyv

Külföldön mindmáig jobban (el)ismerik a 2011-ben elhunyt zeneszerző-improvizatőr-zongorista Szabados György életművét, mint itthon. E tény ismeretében csakis helyeselhető, hogy a free jazz magyarországi alapító atyjának és kiválóságának emlékezetét megeleveníteni és öregbíteni igyekeznek hazánkban, s habár ez a fáradozás nyilvánvalóan a koncerttermekben meg a lemezkiadóknál bizonyulhatna a leginkább gyümölcsözőnek, egy tanulmánykötet sajtó alá bocsátása is okvetlenül hasznos eszköz lehet a nemes cél érdekében.

Lehet, vagy tán csak lehetne: a Bicskei Zoltán válogatásában, szerkesztésében és rajzaival most megjelentetett Szabados című könyv ugyanis vajmi keveset tesz az avatatlanok vagy épp a tartózkodóbbak meggyőzéséért. Ehelyett már a szerkesztői bevezető első bekezdését olvasva magaslati légszomjunk támadhat ilyesféle ítéletekre bukkanván: „világszinten is kiemelkedik az elmúlt évtizedek kétértelműségben fulladozó művészetéből ez a megélt, hiteles élet-mű”, amelynek „egész-sége, fölmutatott mélysége és magassága páratlan az utóbbi fél évszázadban”. Az újraközölt Szabados-szövegek kultúrfilozofáló meg ezoterikus hajlandóságát (egyáltalán: Hamvasságát) mindenesetre hitelesíti a zenei életmű és a személyiség írásban is felsejlő varázsa, de már a mestert és alkotásait megidéző vagy elemző tanulmányok hangvétele többnyire túlságosan is emlékeztet egy rokonszenvesen lelkesült, de félreismerhetetlenül hermetikus kisegyház hagiográfiai irodalmára.

MMA Kiadó, 2019, 220 oldal, 4800 Ft

 

Figyelmébe ajánljuk

Buli a reggeli felfrissüléstől kifulladásig – így látják az idei Szigetet a Narancs fotósai

  • narancs.hu

Meglepő fesztiválszettek, fényes nappal is csapató bulizók, rengeteg por, a koncerten épp elénk beálló ismeretlen, neonfényekkel kivilágított ösvények, napközbeni workshopok, esti koncertek, hajnalig tartó bulik és sakk a WC-ben – a Sziget az idén is pont ugyanolyan őrült, mint a korábbi években. Mutatjuk a Narancs fotósainak legjobb képeit az idei fesztiválról! 

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.