Könyv

Szabó Tibor Benjámin: Kamufelhő

  • Pogrányi Péter
  • 2013. május 12.

Könyv

A tegnapelőtti apakönyvdömpingtől megcsömörlött olvasó rá se hederít egy újabb darabra. Pedig megéri odafigyelni, mert Szabó egy eddig kevéssé kiaknázott perspektívát talált: az elvált apa hangját. Igen, az apa itt - végre - nem tárgy, hanem alany: posztmodernül csavaros helyzetében, önnön hiányára való reflexióival, amely hiányt egyszerre akarja megjeleníteni és eltörölni. Az alapvetően mégis realista elbeszélések beszédhelyzetébe vegyül némi Macskakő-beütés: a pedagógiai szándék, amely a szó eredeti értelmében nem kioktatni, de bevezetni, felvértezni szeretné az apátlan gyereket.

A jól szerkesztett, hétköznapi apróságokból és helyzetekből építkező szövegek közvetlen hangon szólnak, és igen szimpatikus módon tisztában vannak saját súlyukkal: véletlenül sem akarnak nagynak, nagyobbnak látszani. A Kamufelhő elbeszélései azt sugallják, hogy a világ a férfi-nő viszonyon, a szülő-gyermek kapcsolaton alapul, a többi csak humbug. A család szentségéről papoló törvények árnyékában nem árt arra a valódi erkölcsi dilemmára is rápillantani, hogy a szülők válása akkor is tragédia, ha elkerülhetetlen és szükséges. Így van ez az életben és irodalomban egyaránt, de az személyes döntés, hogy a kötet által felkínált referenciális olvasás lehetőségével mihez kezdünk. Szabó Tibor Benjámin írásaiban erős etikai töltés lüktet: ez összefügg a nagyon határozott, egyszerre melankolikus és ironikus hanggal, de még fontosabb a történetek majdnem kegyetlenül precíz alakítása, a felskiccelt figurák karakteres jellemzése. A feszültség termékeny: a szövegvilágot elbeszélőként az az apa uralja, aki egyszerre élheti át a kitaszítottság, a száműzöttség és az újrakezdés, az új boldogság élményét. Mindenható és törékeny egyszerre, miközben egyik sem - mint az apák általában.

Scolar, 2013, 146 oldal, 2450 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.