Könyv

Szabó Tibor Benjámin: Kamufelhő

  • Pogrányi Péter
  • 2013. május 12.

Könyv

A tegnapelőtti apakönyvdömpingtől megcsömörlött olvasó rá se hederít egy újabb darabra. Pedig megéri odafigyelni, mert Szabó egy eddig kevéssé kiaknázott perspektívát talált: az elvált apa hangját. Igen, az apa itt - végre - nem tárgy, hanem alany: posztmodernül csavaros helyzetében, önnön hiányára való reflexióival, amely hiányt egyszerre akarja megjeleníteni és eltörölni. Az alapvetően mégis realista elbeszélések beszédhelyzetébe vegyül némi Macskakő-beütés: a pedagógiai szándék, amely a szó eredeti értelmében nem kioktatni, de bevezetni, felvértezni szeretné az apátlan gyereket.

A jól szerkesztett, hétköznapi apróságokból és helyzetekből építkező szövegek közvetlen hangon szólnak, és igen szimpatikus módon tisztában vannak saját súlyukkal: véletlenül sem akarnak nagynak, nagyobbnak látszani. A Kamufelhő elbeszélései azt sugallják, hogy a világ a férfi-nő viszonyon, a szülő-gyermek kapcsolaton alapul, a többi csak humbug. A család szentségéről papoló törvények árnyékában nem árt arra a valódi erkölcsi dilemmára is rápillantani, hogy a szülők válása akkor is tragédia, ha elkerülhetetlen és szükséges. Így van ez az életben és irodalomban egyaránt, de az személyes döntés, hogy a kötet által felkínált referenciális olvasás lehetőségével mihez kezdünk. Szabó Tibor Benjámin írásaiban erős etikai töltés lüktet: ez összefügg a nagyon határozott, egyszerre melankolikus és ironikus hanggal, de még fontosabb a történetek majdnem kegyetlenül precíz alakítása, a felskiccelt figurák karakteres jellemzése. A feszültség termékeny: a szövegvilágot elbeszélőként az az apa uralja, aki egyszerre élheti át a kitaszítottság, a száműzöttség és az újrakezdés, az új boldogság élményét. Mindenható és törékeny egyszerre, miközben egyik sem - mint az apák általában.

Scolar, 2013, 146 oldal, 2450 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.