Könyv

Szabó Tibor Benjámin: Kamufelhő

  • Pogrányi Péter
  • 2013. május 12.

Könyv

A tegnapelőtti apakönyvdömpingtől megcsömörlött olvasó rá se hederít egy újabb darabra. Pedig megéri odafigyelni, mert Szabó egy eddig kevéssé kiaknázott perspektívát talált: az elvált apa hangját. Igen, az apa itt - végre - nem tárgy, hanem alany: posztmodernül csavaros helyzetében, önnön hiányára való reflexióival, amely hiányt egyszerre akarja megjeleníteni és eltörölni. Az alapvetően mégis realista elbeszélések beszédhelyzetébe vegyül némi Macskakő-beütés: a pedagógiai szándék, amely a szó eredeti értelmében nem kioktatni, de bevezetni, felvértezni szeretné az apátlan gyereket.

A jól szerkesztett, hétköznapi apróságokból és helyzetekből építkező szövegek közvetlen hangon szólnak, és igen szimpatikus módon tisztában vannak saját súlyukkal: véletlenül sem akarnak nagynak, nagyobbnak látszani. A Kamufelhő elbeszélései azt sugallják, hogy a világ a férfi-nő viszonyon, a szülő-gyermek kapcsolaton alapul, a többi csak humbug. A család szentségéről papoló törvények árnyékában nem árt arra a valódi erkölcsi dilemmára is rápillantani, hogy a szülők válása akkor is tragédia, ha elkerülhetetlen és szükséges. Így van ez az életben és irodalomban egyaránt, de az személyes döntés, hogy a kötet által felkínált referenciális olvasás lehetőségével mihez kezdünk. Szabó Tibor Benjámin írásaiban erős etikai töltés lüktet: ez összefügg a nagyon határozott, egyszerre melankolikus és ironikus hanggal, de még fontosabb a történetek majdnem kegyetlenül precíz alakítása, a felskiccelt figurák karakteres jellemzése. A feszültség termékeny: a szövegvilágot elbeszélőként az az apa uralja, aki egyszerre élheti át a kitaszítottság, a száműzöttség és az újrakezdés, az új boldogság élményét. Mindenható és törékeny egyszerre, miközben egyik sem - mint az apák általában.

Scolar, 2013, 146 oldal, 2450 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.