Könyv

Száraz Miklós György: Elpatkolsz, szívem, mint a pinty

  • - bsz -
  • 2015. július 18.

Könyv

Több mint másfél évtizeddel ezelőtt egy ismerősöm azzal a kijelentéssel nyomta a kezembe Száraz Miklós György akkor megjelent első regényét, hogy higgyem el, ez az év könyve, nem pedig az, amelyet a kánon annak állít be. Az efféle kijelentésekben mindig van valamiféle dac, ugyanakkor óhatatlanul is pozicionálhatja az író irodalomban ­elfoglalni vélt (vagy valós) helyét.
A regény (Az Ezüst Macska, 1997) egyébként jó volt, több kiadást is megért, külföldön is megjelent, a következő kötet (Lovak a ködben, 2001) talán még jobb, a kánonon kívüliség pedig, amire az ismerősöm célozgatott, a József Attila-díjjal zárójelbe kerülhetett. Száraz Miklós György ugyanakkor kétségkívül nem tartozik az irodalmi élet gyakran emlegetett szereplői közé.

Most viszont itt egy novelláskötet, jó címekkel (A férfi, aki visszafelé járta a táncot; Az öregek sosem sírnak) és barokkosan megírt szövegekkel, amelyek befogadása erős koncentrációt igényel. A szerző korábbi kötetei kapcsán Hrabalt, García Márquezt és a jó öreg, mindenre ráhúzható mágikus realizmust emlegették, nekem viszont egy ka­talán író, Carlos Ruiz Zafón jutott eszembe, és nem csak az egyre-másra felbukkanó spanyolországi helyszínek miatt. Pörgő sztorikat és csattanókat ne várjunk, vannak helyette kultúrtörténeti adalékok, némi szürrealizmus és az elhallgatás sűrűn használt technikája. Még a kevésbé sikerült mondatok („Hittem neki, mert minden húsz év alatti férfi, akit gyerekkorában nem gyötörtek eleget, hiszékeny”) is hordoznak olyan információt, amelyek elengedhetetlenek a történet meg­értéséhez. Már persze, ha van épp történet. Vájt fülűeknek szánt szövegek, a tónusokat és a hangulatokat tekintve valóban nehezen lehet hasonlót találni a kortárs magyar irodalomban. Mintha Krúdy és Hemingway járnák összekapaszkodva Barcelona utcáit.

Scolar, 2014, 190 oldal, 2960 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.