Könyv

Száraz Miklós György: Elpatkolsz, szívem, mint a pinty

  • - bsz -
  • 2015. július 18.

Könyv

Több mint másfél évtizeddel ezelőtt egy ismerősöm azzal a kijelentéssel nyomta a kezembe Száraz Miklós György akkor megjelent első regényét, hogy higgyem el, ez az év könyve, nem pedig az, amelyet a kánon annak állít be. Az efféle kijelentésekben mindig van valamiféle dac, ugyanakkor óhatatlanul is pozicionálhatja az író irodalomban ­elfoglalni vélt (vagy valós) helyét.
A regény (Az Ezüst Macska, 1997) egyébként jó volt, több kiadást is megért, külföldön is megjelent, a következő kötet (Lovak a ködben, 2001) talán még jobb, a kánonon kívüliség pedig, amire az ismerősöm célozgatott, a József Attila-díjjal zárójelbe kerülhetett. Száraz Miklós György ugyanakkor kétségkívül nem tartozik az irodalmi élet gyakran emlegetett szereplői közé.

Most viszont itt egy novelláskötet, jó címekkel (A férfi, aki visszafelé járta a táncot; Az öregek sosem sírnak) és barokkosan megírt szövegekkel, amelyek befogadása erős koncentrációt igényel. A szerző korábbi kötetei kapcsán Hrabalt, García Márquezt és a jó öreg, mindenre ráhúzható mágikus realizmust emlegették, nekem viszont egy ka­talán író, Carlos Ruiz Zafón jutott eszembe, és nem csak az egyre-másra felbukkanó spanyolországi helyszínek miatt. Pörgő sztorikat és csattanókat ne várjunk, vannak helyette kultúrtörténeti adalékok, némi szürrealizmus és az elhallgatás sűrűn használt technikája. Még a kevésbé sikerült mondatok („Hittem neki, mert minden húsz év alatti férfi, akit gyerekkorában nem gyötörtek eleget, hiszékeny”) is hordoznak olyan információt, amelyek elengedhetetlenek a történet meg­értéséhez. Már persze, ha van épp történet. Vájt fülűeknek szánt szövegek, a tónusokat és a hangulatokat tekintve valóban nehezen lehet hasonlót találni a kortárs magyar irodalomban. Mintha Krúdy és Hemingway járnák összekapaszkodva Barcelona utcáit.

Scolar, 2014, 190 oldal, 2960 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”