Könyv

Száraz Miklós György: Elpatkolsz, szívem, mint a pinty

  • - bsz -
  • 2015. július 18.

Könyv

Több mint másfél évtizeddel ezelőtt egy ismerősöm azzal a kijelentéssel nyomta a kezembe Száraz Miklós György akkor megjelent első regényét, hogy higgyem el, ez az év könyve, nem pedig az, amelyet a kánon annak állít be. Az efféle kijelentésekben mindig van valamiféle dac, ugyanakkor óhatatlanul is pozicionálhatja az író irodalomban ­elfoglalni vélt (vagy valós) helyét.
A regény (Az Ezüst Macska, 1997) egyébként jó volt, több kiadást is megért, külföldön is megjelent, a következő kötet (Lovak a ködben, 2001) talán még jobb, a kánonon kívüliség pedig, amire az ismerősöm célozgatott, a József Attila-díjjal zárójelbe kerülhetett. Száraz Miklós György ugyanakkor kétségkívül nem tartozik az irodalmi élet gyakran emlegetett szereplői közé.

Most viszont itt egy novelláskötet, jó címekkel (A férfi, aki visszafelé járta a táncot; Az öregek sosem sírnak) és barokkosan megírt szövegekkel, amelyek befogadása erős koncentrációt igényel. A szerző korábbi kötetei kapcsán Hrabalt, García Márquezt és a jó öreg, mindenre ráhúzható mágikus realizmust emlegették, nekem viszont egy ka­talán író, Carlos Ruiz Zafón jutott eszembe, és nem csak az egyre-másra felbukkanó spanyolországi helyszínek miatt. Pörgő sztorikat és csattanókat ne várjunk, vannak helyette kultúrtörténeti adalékok, némi szürrealizmus és az elhallgatás sűrűn használt technikája. Még a kevésbé sikerült mondatok („Hittem neki, mert minden húsz év alatti férfi, akit gyerekkorában nem gyötörtek eleget, hiszékeny”) is hordoznak olyan információt, amelyek elengedhetetlenek a történet meg­értéséhez. Már persze, ha van épp történet. Vájt fülűeknek szánt szövegek, a tónusokat és a hangulatokat tekintve valóban nehezen lehet hasonlót találni a kortárs magyar irodalomban. Mintha Krúdy és Hemingway járnák összekapaszkodva Barcelona utcáit.

Scolar, 2014, 190 oldal, 2960 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.