Épp ideje volt már, hogy terroristák támadják meg a Paksi Atomerőművet. Miért mindig New York kerül végveszélybe? Csak a hanyatló Nyugatnak lehetnek szupergonoszai és szuperhősei?
Tavaly megjelent ugyan egy Magyar Szuperhős Mesék című kiadvány, de az a serdületlen fiatalokat célozta meg, ráadásul a képek helyett a szöveg dominált benne. Így aztán, ha nem számítjuk Pálfi György emlékezetes szkeccsfilmjének Táltosemberét, akkor az első kortárs magyar szuperhős titulusa Titánembernek jár. Képességeit illetően hősünk felveszi a versenyt a külföldi kollégákkal, de jóval szerényebb körülmények közt él. Előfordul, hogy BKV-val siet a riasztás helyszínére, civilben pedig saját, Akácfa utcai kávézójában dolgozik. A hasonló gegek ellenére az író (és egyben kiadó) Juhász-Nagy Gábor nem az amerikai szuperhőssztorik szocreál szatíráját akarta megalkotni, hanem a hazai átiratot, amely az ironikus hangvétel ellenére is komolyan veszi magát. Ez elviekben dicséretes törekvés, a gyakorlatban viszont kínos kérdések merülhetnek fel Superman és Titánember feltűnő rokonságáról. Ha ugyanis utóbbit nem a parodisztikus szemlélet hívta életre, akkor hommage-nak álcázott ihlethiány esete foroghat fenn.
Az első, mindössze 24 oldalas füzetből persze nem ildomos végérvényes konklúziókat levonni. (További nyolc rész fog még megjelenni havi bontásban.) A kissé sablonos címszereplő ellenére a Vadas Máté rajzolta panelek úgy mesélik el az eseménydús – és az említett paksi támadásba torkolló – történetet, ahogy az a szuperhősműfaj amerikai nagykönyvében meg van írva, márpedig a cél nyilván pont ez volt.
Juhász-Nagy Ingatlan Inveszt Kft., 2015, 28 oldal, 890 Ft
