Az MMA művészetelméleti tagozatának megbízásából idén februárban jelent meg Bárdosi Józsefnek, a váci Tragor Ignác Múzeum főmuzeológusának az 1960-nal kezdődött ötven év magyar festészetét feldolgozó monográfiája.
Új regényében, A Golden házban egy titokzatos indiai család települ be a manhattani Greenwich Village-be, a dúsgazdag emigránsok Obama beiktatásával egy időben foglalják el a Golden házat – Rushdie az ő történetükben éppúgy érdekelt, mint abban, hogy mi vezetett végül Trump tényezővé válásához. A szerzővel e-mail-interjút készítettünk.
Az, hogy az élet nem leányálom, nem kolosszálisabb közhely, mint az az utóbbi évtizedekre jószerivel mindenki számára magától értetődő tény, miszerint a születés előtti időszaknak (a prenatális fejlődésnek) döntő jelentősége van a későbbi életünk minősége, lelki fejlődésünk (vagy épp zavaraink) szempontjából.
Az iskolai olvasmányok és memoriterek többsége menthetetlenül búvalbaltázott, és melegágya a tanult pesszimizmusnak: elsőben a Micó macska mártírhalála, negyedikben halálhörgés, siralom, hatodikban Szép Ilonka, Kőmíves Kelemen és a depresszióirodalom gyöngyszeme, A Reményhez, hadd ne soroljam – kész csoda, hogy a gyerekek nem dőlnek tömegesen fakardjukba.
A hazai gyerekirodalom helyzetéről, új kilátásokról és jó könyvekről beszélgettünk Szekeres Nikolettával, a téma szakértőjével, miközben a young adult irodalomtól eljutottunk egészen az óriásplakátokig.