Könyv

Györe Bori: Engedély magamnak

  • Kránicz Bence
  • 2018. április 29.

Könyv

Györe Bori Engedély magamnak című kötete kései bemutatkozás: a rövid prózát is író, de viszonylag ritkán publikáló szerző régebbi verseit gyűjtötte össze első könyvében. Talán emiatt, talán a visszafogott, szerénységükkel tüntető versek miatt gondolom, hogy Györe Bori keveseknek lesz majd kedves költője, pedig a versekben megformálódó, a leghétköznapibb történésekre is intenzíven és érzékenyen reagáló személyiség bármely olvasóhoz könnyen közel kerülhet.

A versek alanya fiatal, de már nem egészen fiatal nő: halk szavú, bizonytalan, „erdőlakó apró állatként” jelenik meg egy helyen. „Jó kislány voltam kérdés jó nő / lett-e belőlem”, olvassuk máshol. Kétkedés nélkül nincs önismeret, a sok kis megtalált bizonyosság nem válaszolja meg a legfontosabb kérdéseket. A lírai én szereti a csöndet, de belül magas hőfokon izzik, a megélés és megértés vágya munkál benne. A kevés szóval megteremtett hangulatok mindennapiságukban is érzéki élményt kínálnak: a felnőtté válás jelentős részben kabátok fogasra akasztásából és tálcák mosogatóba pakolásából áll, míg a nyaralás a „legális unalom” ideje. Nincs okunk azt gondolni, hogy felnőttként majd kevesebb lesz a rutincselekvés, és több a kivételes pillanat. De Györe verseiben a valóság nemcsak tompán lüktet, hanem élesen nyilallik is, a szexuális felfedezések és a mély szomorúság képei villannak fel. „Takarékoskodom a múlttal”, áll az egyik versben, és Györe a szavakkal is takarékoskodik. Az anya öngyilkosságának témáját el lehet intézni ennyivel is: „két és fél pohár vízzel / öblít le ötven évet”. Néhány vers a gyászmunka része, de a többit is az értelemadás és a rendrakás igénye mozgatja. Györe Bori rendszerető, de nem tisztaságmániás, komolysága mögül játékos irónia hallható ki. Szigorú önmagával, de lágy és megértő másokkal; halk, de tiszta hang.

Scolar, 2017, 60 oldal, 1495 Ft

Neked ajánljuk