A "Kid" aztán átmegy lóba is innen-onnt, de nem kétely, hogy más eredetei is vannak (tehát), nem a lónál kezdődik. (Billy the... és stb.) Ahogy Indiana Jones etc., lovak is vannak, nem tudom, miért kellett egy könyvből ("azóta megírtam jobban") kimaradnia 14 francia futam lómennyiségének, mert pl. valaki (ahogy én se nagyon olvasok, élet rövid) nem akar spec. olvasni, cidri eleganc a lelke, hogy ő nem él már soka, és inkább zsolozsmázik, akkor sokkal gyönyörűbb a prosa textusnál, hogy My Pimlico, Xxavery, Valerij Bruno, Ciastushka, Si Si Malti, Pardutzi, Glamour Alaine, Fustrato; vagy hogy David Ashforth még egyszer megismételte a telefontippadó bravúrját, amikor is félrehallotta őt a páciens, és így nyert: Finito helyett Benitót hallott. Vagy én mindig visítok némán, ha látom a legszármazástant: vala Nijinsky (nekem könyvről már a ló jut eszembe, a táncos végképp nem), lett Ninisky, lett kanca Nanaska. Vagy amit még jól csinálnak az angolok: egyszer nagyon kellett a pénz, ment egy Lumumba Day. Tudat alatt nekem nem Beloiannisz vagy Che jutott az eszembe, hanem egy 1991-es őszi linfgieldi (Főmedvém szerint fingfieldi) nap, mikor is 4 évesen még bár, de ment a Lumumba Day. Ha visszaváltoztatták volna Columbusra (bár nekem a Lumumba tényleg le van...), biztos elmarad a pszichés hatás. Nálunk egy Trilby nevű lovat is biztos NATOCSKÁ-ra változtatnának?
Mert megígértem, hogy még az őszi nagy versenyekről beszámolok (a Cesarewitcht már említettem), hát a két utolsó klasszikusról itt valamit: angol St. Leger, ír St. Leger (francia etc. megfelelőikről nem tudok, másféle munkákkal telt az automn hullólevél ceit). A St. Leger iszonyú nagy multú dolog, hosszú táv, kicsit jobban kiszámítható, mint a sprint-dolgok. Kezem-lábam eszem, hogy két sprintet kihagytam mégis: Just Bob (Bob nevű koalám miatt) és Eveningperformance (Kamra Színház). Én barom. Kevés a pénzem. Nagy a Cidri Eleganc bennem (nagy kezdővel). Inkább tisztes szegénységben nyerjek 7 napból 5 nap, semmint... De ezt az angol St. Leger révén mindjárt elmondom. Mikor ez fejreáll.
A "Kid" lóban a Steve Cauthen volt, aki 17 évesen Amerikában 417 v. 471, ilyesmi, győzelmet szerzett egy évben. Ott nagyon sokat visznek évente a zsokék, sok lovaglásuk van. Pat Eddery, a 11-szeres angol champion a 4000-ik győzelmét érte el az angol St. Legerben a különben orrhosszal Derby-második Silver Patriarch nyergében, de hát az amerikai Shoemaker valami 8000-9000 győzelemmel vonult vissza. Pedig brit földön is túlhajszoltan sok a verseny. Na, a Steve Cauthen aztán átjött Angliába, itt is csodákat művelt, kicsit nekem a "Kóristafiú Swinburne" is ő (meséltem róla, Lammtarra lovasa volt, akitől elvették aztán a dubai főnökök ezt a lovagláslehetőséget, majd Hongkongban majdnem meghalt, de azóta a börze is etc., a "Kórista" újra fog lovagolni, visszavonul végül - Steve Cauthen a súlyát nem tudta könnyen tartani, ezért vonult vissza könnyebb szívvel az amerikai farmra, miközben ama tulajdonosok 90 százalékánál, akiknek lovagolt, gazdagabb volt már, Hongkonggal ez nem így lesz; micsoda pálya van pedig ott).
Na, filmes társaimmal mentünk irodára St. Legert nézni, és ott lett majdnem (nekem) a tragédia. Nem miattuk. Magam miatt. Már több nap nyereségecskékben voltam, mire elkezdtem folyton mellényúlni. Holott "a Béláék" jobbnál jobb dolgokra (és rosszabbaknál rosszabbakra is) tippeltek (s volna). Például a Tóni barátom megkérdezte: ez a Grand Chapeau? Ah, bocs, ha meséltem ezt már, ide mégis illik. A filmezéskor néha Nagy Sapkám volt rajtam. Meg chapeau= hangzásra "csapó". Jaj. És jaj. De a legnagyobb jaj azután jött (csak lelki cidri, utólagos), mikor a Silver Patriarch pénzét felvettük (és megmenekültünk már): a köv. héten az Eddery szörnyű csigolybajai kiújultak, és annyi neki. Ha verseny közben történik?
A filmezés utáni héten a londoni járkálás bánatába vetettem magam (hiányzott a Feri, a Béla, a Zoli, a Tóni és M. urunk társasága), fordítottam a népmeséket, jártam a fél-kültelek irodáit, ettem-köptem a sült krumplit, nagy "salud, amigo"-zások után arab és görög árusaimmal a pult mögött, és az irodákat nem bírva (Cidri Eleganc) felmenekültem, meséltem már, a Hamilton Terrace-ra, az Abbey Roadra (ott madaram is van eltemetve, nemcsak Beatles) stb. cigizni, bort húzogatni. Van ott a Hamilton Terrace-on egy olyan kis ház, hogy 117 és 1/2 a számozása. Hát nem szépséges?
Iszonyatos kihagyásaimról még ennyit: volt egy futam a Gabish nevűvel. De azt hiszem, elmondtam már. Olvasói levelet kérek "Gabi" jeligére, ha mégse. Pótlom. Itt még akkor az ír St. Legerről.
Azon az én utolsó szombatomon volt Burns költő urunk Ayr nevű skót városában a két sprintkupa, Arany és Ezüst. Sejtettem, a 30-as mezőnyökre reménytelenül tippelget a nép. (Végül csak egy jobb esélyű, épp egy Almasi nevű ló jött be helyezésre, semmi több. Az én munkamódszerem kb. ez is: ha Just Bobot és Eveningperformance-t eltaláltam "volna", sprintben, nem fogok én egy évig se eltalálni több sprintet, hagyjuk hát. Ez be szokott válni.) De ezen a szombaton volt az ír St. Leger, ahová angol ló is (dubai) ment. Az angliai bukmékerek tiszta hiúságból és lokálból nagyon magasra vették az angol (dubai) lovat. Ezért az ír szuperfavorit, az erre a versenyre a tavalyi itteni győzelme után tök gyönyör felkészített Oscar Schindler (emlékszünk) is háromszoros pénzen, 2/1 maradt. Ajándék lett vón az a pénz. Csak mászkáltam. Rögtön déli kettőkor három nyavalyás kis favoriton, egyiket a Jimmy Too vitte el majdnem mégis, megnyertem, meséltem, amit kellett, utána csak lófra volt a ló. Még fociztam is srácokkal egy parkban. Akkor a szívem megállt. Ahogy a Curragh nagy klasszikus pályájának emelkedőjén az Oszi kiszökkent a hármas élvonalból, és a végén még lassított is, kiengedett, úgy nyert. Egész addigimat, a 10 napi nyereményt feltehettem volna rá. De Lelki v. Elegance Cidri volt. Én abból a pénzből télen egyszer még (nyerni akkor, gátversenyeken, hogyan?) a ködösbe akarok utazni. Egy kanyi grandot nem tettem Oscar Schindlerre. Hiába a lift Schindlere, hiába az O, az S, az R, a satöbbi, a városban a Gros Cars reklám. Ez voltam leszek, sic.
Nagy ilyenkor az üresség. Nem könnyíti fontoskodás. Mégy, nézed a srácokat, akikkel fociztál az imént, nekitámaszkodsz metróállomások ódon, bordó csempéinek, mint agg falevél.
