A Fővárosi Nagycirkusz válságos helyzetben van már évek óta. Az Állatkert és a Vidám Park között ott az a böhöm nagy épület, kétezer nézőre tervezték, de még premiereken sincs tele. Néhány előadás után már a negyed ház kifejezés is nagyon erős túlzás, viszont egy-egy produkció legalább három hónapon keresztül látható, majdnem mindennap, hétvégén többször is, úgyhogy a létesítmény fenntartása még akkor is rejtély, ha boldognak-boldogtalannak bérbe adják. Volt már itt rockkoncert, acid party, divatbemutató és thai-box-gála, most viszont a sztenderd műsort próbálták népszerűbbé tenni azzal, hogy leszerződtették a veterán marcipánt, Csongrádi Katát.
A lépés nem meglepő. A városligeti intézményben évszázados hagyomány, hogy válság esetén valami "nem igazán cirkuszival" kell a közönséget becsalogatni. Az első direktor, Wulff Ede például birkózóversenyeket rendezett, ha megcsappant a nézőszám, de az igazi nagy dobás a harmincas években történt, amikor megszületett az első színészek a porondon produkció, Jávor Pál és Rökk Marika a trapézon, Gombaszögi Ella az istállómester és így tovább. Zabálta őket a főváros népe, de zabálta később Kazal Lászlót, Alfonsót és a Latabárokat, a hetvenes években pedig tévéshow is készült az ilyesfajta nagy attrakcióról, Dajka Margit bohócként tényleg zseniális volt.
Valószínű, hogy a legújabb műsor, a Cirkuszi boszorkányságok porondra álmodóit is valami hasonló motiválhatta. Mentsük a menthetőt, gyerekek, elő a sztárral, akkor majd jön a nép! Az ötlet jó volt, csak éppen mellényúltak, hiszen még a magyar szórakoztatóipar sem tud annyira moslék lenni, hogy Csongrádi Kata tényezőként jöhessen számításba. Ez az idősödő énekesnő legfeljebb szakszervezeti nyugdíjasrendezvényeken lehet sztár, most viszont - nyilván félreértésből - felkínáltak neki egy zsíros haknit, amiben semmi más dolga nincs, mint hogy hülyeségeket beszéljen, éneklést imitáljon és az előadás folyamán többször bemondja, "a műsorban hallható dalok az előcsarnokban kazettán megvásárolhatók, természetesen kedvezményes áron".
A különös kegyetlenséggel elkövetett szerződtetést nemcsak azért értékelhetjük a magyar cirkuszművészetre mért egyik legnagyobb csapásként, mert a közönséget jelképező néhány néző többsége gyerek, hanem azért is, mert a fellépők egészen kiváló teljesítményt nyújtanak.
Világszenzáció ugyan nem látható a műsor folyamán, mégis szinte minden szám emlékezetes. A 2 Jakubovszki azzal kelt meglepetést, hogy nem uszkárokat dresszíroznak, hanem két kistermetű keveréket, valamint egy német dogot és (ha nem látom, el sem hiszem!) egy basset houndot. Adriana először egy Pegazusnak öltöztetett hófehér muraközi lóval, később pedig három afrikai elefánttal tesz csodákat, a bohóc valóban nevetséges dolgokat művel, a jóképű mágus, Dávid mutatványával a világ bármelyik porondján megállná a helyét, ugyanúgy, mint a tizenkét tagú Volzsánszkája légtornászcsoport.
Ezek az attrakciók sokkal izgalmasabbak, mint a legutóbbi bemutató, a Cirkusz szárazon és vízen műsor számai, ezért aztán még szomorúbb, hogy egy kazettáját reklámozó marionettfigura nyolc dalát is meg kell hallgatni ahhoz, hogy semmiről se maradjunk le.
Akik nem szeretik a meglepetéseket, azoknak eláruljuk, hogy finálé gyanánt a Millió rózsaszál című dal csendül föl.
- legát -
