Novice az angliai ugróversenyekben (hurdle, chase, azaz vesszők és seprők) az a ló, aki az előző idényben nem nyert. Pontosabban, ha a magasabb akadályú chase-ben fut, chase-t nem, ha hurdle-özik, hurdle-ben nem. Sok más dolog is van. 1991-ben, mikor az iraki válság engem az olcsó - csúcsolcsó - repjárat kihasználására késztetett, meg arra, hogy életemben tkp. először és utoljára lakjam igazi londonibelvárosi, ázsiaiinasos szladiban egy kültelítettségi vécés néni kiadó szobájának béréért, 1991-ben egészen novice gyerekként véletlenül Cheltenhambe mentem ki először (azóta is csak 8 angol pályán voltam), és fogalmam sem volt, mint X. Y.-nak, hogy a waterlooi csatát látja a dombról, fogalmam se, hogy a Nagy Fesztivál második napját látom, illetve hogy az év során elszórt hatalmas versenyeken és a liverpooli (Aintree) Grand Nationalen kívül "maga AZ". De erről már sokat meséltem, és most is csak Mrs. J. Pitman lova miatt hozom elő a dolgot.
Fogalmam sem volt semmiről, söröztem még akkor, főleg az írek sátrában, ennél nagyobb sűrűséget csak a tuniszi Kashbahban éltem meg, ott egy négyzetméteren tizenhét ember tolongott, itt kb. 9 és fél dülöngött. Senki meg nem mondta, hogyan legyek én fogadó ember (ld. Szép Ernő, hogy a madár tudja, mint legyen madár, a fa tudja, hogyan fa), de Szpéróm fehér szárnyának emlékére a -mit tudom én - Sun Alliance Chase-ben, vagy hol... na, megnézem pontosan... egy másikban, és talán hurdle volt, tehát hogy Crystal Cpirit nyer, 28 v. 26 induló volt, ilyesmi, és ő nyert. Helikoptereivel, ahogy nagy trénerek, zsokék, tulajok érkeztek, döngő vastribünjeivel, fél Fradi-pálya terjedelmű ülőhely-alkalmatosságain 49 000 emberrel, a távoli dombok még riasztóbb nyugalmával bennem a lidérclobogás emlékét hagyta mindez. Azóta se jártam ott, mindig nézem, mi történik március idusa tájt; akkor van a Fesztivál, melyre mindenki készült, sok a jelölt, én nem tudom, ez így van megírva, ez ilyen muzsika, úgy fest, és áll a tánc, pereg a film, írják róla az elméletet. (Ld. David Ashforth.)
Ellenben Cheltenhamben máskor is vannak versenyek, és azok is eléggé jelentősek. Így esett ez most decemberben is, az én sorsdöntő - és semmit el nem dönthető, mégse sorsdöntő, ilyen hát a sors - londoni kintlétemkor, amikor is a Robert Browning által "Kis Velencé"-nek nevezett Regents Canal-rész mellett bolyongtam sültkrumplizva és a Browning-kocsma mellett fogadva, például Sviderszky Gizella nagyanyám révén is Gysartra (10 a 3-hoz, ezt mindig az 1, 10, 100 fontra pluszban kell érteni); a Regents Canal "Angel" nevű része egyébként az a hely, ahová Guimbao, Chimbiu, Broderiao és 5 társuk (11-12 év börtön) a békés sétára induló 32 éves osztrák turistanőt, végigerőszakolás, szájszéttaposás és egyebek közt meztelenül, megfulladni bedobták, de túlélte, két gyermeke otthon így nem lett árva.
Browning kocsmája részén hangulatosabb (Kis Velence) a csatorna, és Cheltenhamet sem csak az jellemzi, hogy úti rablók szöggel szórják teli a mellékutakat, amerre a lángosárusok stb. hazatérnek, majd míg a maszekok csapatának nagyobb része telefonsegítségért szalad, a maradékot apróra verik és kifosztják. Ez mindenfelé megy így; az angol lóversenynek különben is a bukméker-rendszer az alaperénye; ha egyszer felteszel 10/3, 8/1, 6/1, kétszer 4/1, ill. 7/2, szinte biztos, hogy ha városi irodán csináltad, megkapod (kelletlenül bár) a pénzed. Akkor iszkolni kell, legalábbis én így szoktam.
Persze a rémesetek elenyészők, a lóhalál szinte gyakoribb, még szaporább a zsokétörés. Adrian Maguire felesége most pl., hogy Maguire a karját törte (ötödször ugyanazon a helyen), így reagált: "Adrian már kétszer kényszerült kihagyni a teljes cheltenhami fesztivált - tudjuk, kettős vállcsonttörés, agyrázkódás, könyéktörés, sípcsontrepedés, csigolyasérülés miatt -, most megúszta." S tényleg, Adrian két és fél hétre rá már lovagolt. Montmore Towers lovasa sem sérült meg súlyosabban.
Fenyegető hangú írásomtól senki semmi rémeset ne várjon. Több színhelyen volt verseny dec. 12-én (Szpéró és Éliás madarunk egykori jövetele napján, szám szerintin legalábbis), s mert egy 12/1-es Augustus Twelfth nevű lovat rút rosszérzékkel kihagytam (Éliás aug. 12-én jött, és a lovat a tehetséges amatőr Seamus - mint a Nobel-díjas - Durack, mint a magyar durák kártya vitte), 12-ében bíztam kicsit. Az istenek! Kik magam által segítenek csak.
1991-ben Jenny Pitman (Mrs.) lovai szépen arattak, a kövéres, szemüveges tréner néni Mrs. Mary Reveley, Mrs. Linda Ramsden és Miss Henrietta C. Knight mellett a legnagyobbak egyike a szakmában, ő mindig fenyegető, ha valakit indít. Egy Political Tower (!) nevű ló pl. egy bizonyos R. Nixon (!) tulajdona, azt hiszem, szintén az ő keze alatt puhul. Egyébként a brit kormány most tárgyal Dubai sejkjével, aki botrányt kavaró beszédet tartott a díjak angliai alacsonysága miatt. Ezzel sokan egyetértettek, Blair is komolyan veszi, mások azt mondják, a gazdagok sírnak a leginkább, s ha a sejknek büdös Anglia (a lólényeg 40-60 százalékát arabok adják a brit galoppban!), és elmegy, jó lesz a levegő. Benny Hill sem volt a hazai kritika kedvence.
Egy Cash Flow nevű lovat a Red Rum Novices Chase-ben az 1/3 esélyes Spring Gale ellen (1/3 annyi, mint 1 fontra 33 penny) nem azért játszottam (4/1, aztán 7/2), mert van ilyen folyóirat, hanem mert szarba sodródtam, elvesztettem minden addigi nyereményem, 6-7 nap gyümölcsét, sőt. Szép 7 hosszal nyert Cash Flow, kivételesen végignézni is mertem a versenyt, és akkor elmentem "Kis Velence" melletti sültkrumplis sétára.
Pubokba angliailag sem járok már (tettem), s így Robert Browning kocsmáját (kint leng a költő, cégéren) csak a szomszédos iroda révén érintettem (a másik oldal halasboltjából a falon át is jön a szag, a plafonból néha hallé csöpög csöbrökbe, ilyen iroda az, de kedves). Ott elkezdtem a futamokat nézni. Bőven a pénzemnél voltam már Cash Flow révén, és eltökéltem, ma nem játszom tovább.
De a mára eljön a holnap, és mi lenne, ha a holnapot előrecsusszantanánk, mint az ünnepeket szokás államilag, már, gondoltam. Így néztem ki magamnak a Gysart nevű lovat. Nem volt favorit. Mrs. J. Pitman lova, a Mentmore Towers volt a favorit. 5/4, csúszott 11/8-ra. Ilyen bizarrul számolnak ott. Nézem most a Sporting Life-ban, a nevezetes rátevések közt volt: kétszer 2000 font 3000 font reményében (kétszer az is, pluszba), 5500 font reményében 4000 font. 1375 font plusz reményében 1000 és stb. Én a champion által lovagolt Gysartot választottam. Szpéró neve Martin is volt, az irodán megnéztem újságom, a tréner (idomár) Martin C. Pipe, jó nem vicc, dupla annyit nyertek a lovai, mint a második helyezetté az idomárversenyben; mégis. És a nagyi. Akit anyám holtan lelt, tizennyolc évesen, a nagyi 40 volt, egy reggel, 1926-ban. A 26-nak semmi szerepe nem volt.
Haverom azt mondta: ember, 3 és 1/2 mérföld a táv, bármi lehet, ne tegyen fel ekkorát, a pénzét szórja.
Cheltenham volt a színhely.
Reszketve örültem a győzelemnek aztán. S most?
Olvasom a Sporting Life-ban:
"Gysart" (pardon ez egy kis hasábon így végig van értékelve, számszakilag is, teljesítményre is, minden ló; a Times-méretű Sporting Life-ban, másnaponta): "Sosem szakadt le, a hetedik akadálynál botlott, vezetett az utolsó előtti harmadiknál, támadták, erősített, a második utolsó előtti akadálynál egyedül maradt, biztosan" (nyert).
"Mentmore Towers": nem. Nem így. "Mentmore Towers", a sor legalján. "Visszafogva, beleerősített, a nyolcadiknál már az élcsoportban. Támadta a vezető lovat, nagyon jól ment (haladt, mondanám), mikor az utolsó előtti második akadályon bukott, vállát törte, elpusztították" (Mrs. J. Pitman).
Most ezt nézem, és homályosodom.
De hát Gysart nekem kellett. Kikapott volna, én azt láttam. Nem kellett volna, hogy így bukjon a Towers.
De mindez akkor így volt.
Elpusztították. Minket is el-elpusztítanak, de élünk. Red Rum pl., a háromszoros Grand National-győztes 30 évet élt, még akkor zabtortát kapott.
Csengetnek, társném jön a kutyával. Küld be, írjam csak ezt: "Szarba léptem, nem akarom széthordani." És tisztogatja csizmáját.
Az író széthordja, amikbe lép. És ezért, hogy "a lovak után" egyre nehezebben írok. Miért is kell tulképpen?
