KÖNYVMELLÉKLET

Torben Kuhlman: Armstrong

  • - urfi -
  • 2017. január 1.

Könyv

Az csak természetes, hogy ha egy fiatal illusztrátor Lindbergh címmel adott ki számtalan nyelvre lefordított képeskönyvet egy repülő egérről, akkor nem kell sokat várni az Armstrong című folytatásra. A választás nemcsak azért kézenfekvő, mert a sajtszerűségéről híres Hold ott szerepel minden repülésre hajlamos egér topdesztinációi között, hanem mert az ilyen utaknak gazdag hagyományai ismertek. Az első űrugrók muslicák voltak, akiket négy tragikus véget érő makákó követett, és mi sem bizonyítja jobban az egerek rátermettségét, mint az a történelmi tény, hogy ők az első emlősök, akiket nem csak fellőttek az űrbe, de épségben sikerült is visszatérniük. A később indokolatlanul agyonsztárolt majmok és kutyák ezt szeretik elhallgatni, de ez a könyv most igazságot szolgáltat a világ egereinek, és leleplezi, ki is volt valójában Armstrong, az első holdjáró.

Ahhoz, hogy e nagyszerű tényfeltáró írás első mondatáig eljussunk, számos akadályt kell leküzdenünk. Először a könyv illata tereli el a gondolatainkat, aztán az első oldalpár vég nélkül bogarászható űrhajó-tervrajzai kényszerítenek megállásra, lapozás után pedig meglátjuk a kiismerhetetlen arckifejezésű főszereplő egeret, majd kétoldalnyi csillagos eget muszáj bámulni egy darabig, azt pedig a New York Times történelmi tényeknek megfelelően átrajzolt címlapja követi. Az elszánt egér történetét a későbbiekben is nagyon kedves, sziporkázóan sokféle illusztrációk veszik körül, amelyek mellett tényleg nehéz figyelni az ezeknél azért szürkébb, de alapvetően tisztességes szövegre.

Fordította: Várnai Péter. Partvonal, 2016, 120 oldal, 3800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”