Az csak természetes, hogy ha egy fiatal illusztrátor Lindbergh címmel adott ki számtalan nyelvre lefordított képeskönyvet egy repülő egérről, akkor nem kell sokat várni az Armstrong című folytatásra. A választás nemcsak azért kézenfekvő, mert a sajtszerűségéről híres Hold ott szerepel minden repülésre hajlamos egér topdesztinációi között, hanem mert az ilyen utaknak gazdag hagyományai ismertek. Az első űrugrók muslicák voltak, akiket négy tragikus véget érő makákó követett, és mi sem bizonyítja jobban az egerek rátermettségét, mint az a történelmi tény, hogy ők az első emlősök, akiket nem csak fellőttek az űrbe, de épségben sikerült is visszatérniük. A később indokolatlanul agyonsztárolt majmok és kutyák ezt szeretik elhallgatni, de ez a könyv most igazságot szolgáltat a világ egereinek, és leleplezi, ki is volt valójában Armstrong, az első holdjáró.
Ahhoz, hogy e nagyszerű tényfeltáró írás első mondatáig eljussunk, számos akadályt kell leküzdenünk. Először a könyv illata tereli el a gondolatainkat, aztán az első oldalpár vég nélkül bogarászható űrhajó-tervrajzai kényszerítenek megállásra, lapozás után pedig meglátjuk a kiismerhetetlen arckifejezésű főszereplő egeret, majd kétoldalnyi csillagos eget muszáj bámulni egy darabig, azt pedig a New York Times történelmi tényeknek megfelelően átrajzolt címlapja követi. Az elszánt egér történetét a későbbiekben is nagyon kedves, sziporkázóan sokféle illusztrációk veszik körül, amelyek mellett tényleg nehéz figyelni az ezeknél azért szürkébb, de alapvetően tisztességes szövegre.
Fordította: Várnai Péter. Partvonal, 2016, 120 oldal, 3800 Ft
