Stephen King válasza a Narancsnak – exkluzív fotókkal!

Könyv

Tegnap 15 óra 19 perckor a Magyar Narancs munkatársa mikrofonját a szájához emelve szólásra emelkedett, és Stephen King válaszolt a kérdésére. A szóváltást szó szerint és exkluzív képgalériával közöljük.

Stephen King tegnap délután sajtótájékoztatót tartott Párizsban; ez volt az első hivatalos útja a francia fővárosba. Az apropó: nemrég jelent meg a Doctor Sleep, King leghíresebb regényének, A ragyogásnak a folytatása. King jött, látott, és az egyórás, baráti hangulatú sajttájon a Magyar Narancs rock 'n' roll kérdésére is válaszolt.

false

 

Fotó: Köves Gábor

magyarnarancs.hu: Hi, I'm Gábor from Hungary, from Magyar Narancs. Do you still write to heavy metal? In your book On Writing you wrote that you write to Metallica, AC/DC…

Stephen King: Are you asking do I still writing to heavy metal?

magyarnarancs.hu: Yeah…

SK: Man, I used to play rock music… My hearing is shot, let's put it that way. You know, the louder the better. And the rougher the better. And I used to write, I used to compose that way. And a lot of times I was pretty loaded when I did it. But these days I usually write in silence. I rewrite with a lot of metal playing. I wouldn't say that it's all metal. That wouldn't be fair. Yes, I like AC/DC, I like Metallica, Judas Priest, Anthrax. There are a lot of metal bands I like but I also like James McMurty and John Prine and people who are sort of on the country side.

false

 

Fotó: Köves Gábor

magyarnarancs.hu: Hi, Gábor vagyok Magyarországról, a Magyar Narancstól. Még mindig heavy metálra ír? Az Írásról című könyvében említi, hogy olyan bandákat bömböltet írás közben, mint a Metallica, az AC/DC…

Stephen King: Azt kérdezed, hogy még mindig metálra írok-e?

magyarnarancs.hu: Igeeen.

SK: Ember, régebben játszottam is rockot. De a helyzet az, hogy a hallásomnak lőttek. Tudod, minél hangosabb, annál jobb. Minél durvább, annál jobb – így voltam vele. Anno metálra írtam, metálra komponáltam, és egy csomószor be voltam állva közben. De mostanában inkább csendben írok. De ha javítok, újraírok, azt heavy metalra teszem. De nem csak metálra, nem lenne igazságos ezt mondani. Igen, bírom az AC/DC-t, bírom a Metallicát, a Judas Priestet, az Anthraxt. Sok metálbandát bírok, de bírom az olyan arcokat is, akik a country térfelén játszanak, például James McMurtyt és John Prine-t.

Tekintse meg exkluzív fotógalériánkat! King az Eiffel-tornyot is ködbe borítja! Csak a Narancs fotóin!

Hogy mi mindent mondott még Stephen King az egyórás párizsi sajtótájékoztatón, kiderül hamarosan a Magyar Narancs nyomtatott verziójából.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.