Stephen King válasza a Narancsnak – exkluzív fotókkal!

Könyv

Tegnap 15 óra 19 perckor a Magyar Narancs munkatársa mikrofonját a szájához emelve szólásra emelkedett, és Stephen King válaszolt a kérdésére. A szóváltást szó szerint és exkluzív képgalériával közöljük.

Stephen King tegnap délután sajtótájékoztatót tartott Párizsban; ez volt az első hivatalos útja a francia fővárosba. Az apropó: nemrég jelent meg a Doctor Sleep, King leghíresebb regényének, A ragyogásnak a folytatása. King jött, látott, és az egyórás, baráti hangulatú sajttájon a Magyar Narancs rock 'n' roll kérdésére is válaszolt.

false

 

Fotó: Köves Gábor

magyarnarancs.hu: Hi, I'm Gábor from Hungary, from Magyar Narancs. Do you still write to heavy metal? In your book On Writing you wrote that you write to Metallica, AC/DC…

Stephen King: Are you asking do I still writing to heavy metal?

magyarnarancs.hu: Yeah…

SK: Man, I used to play rock music… My hearing is shot, let's put it that way. You know, the louder the better. And the rougher the better. And I used to write, I used to compose that way. And a lot of times I was pretty loaded when I did it. But these days I usually write in silence. I rewrite with a lot of metal playing. I wouldn't say that it's all metal. That wouldn't be fair. Yes, I like AC/DC, I like Metallica, Judas Priest, Anthrax. There are a lot of metal bands I like but I also like James McMurty and John Prine and people who are sort of on the country side.

false

 

Fotó: Köves Gábor

magyarnarancs.hu: Hi, Gábor vagyok Magyarországról, a Magyar Narancstól. Még mindig heavy metálra ír? Az Írásról című könyvében említi, hogy olyan bandákat bömböltet írás közben, mint a Metallica, az AC/DC…

Stephen King: Azt kérdezed, hogy még mindig metálra írok-e?

magyarnarancs.hu: Igeeen.

SK: Ember, régebben játszottam is rockot. De a helyzet az, hogy a hallásomnak lőttek. Tudod, minél hangosabb, annál jobb. Minél durvább, annál jobb – így voltam vele. Anno metálra írtam, metálra komponáltam, és egy csomószor be voltam állva közben. De mostanában inkább csendben írok. De ha javítok, újraírok, azt heavy metalra teszem. De nem csak metálra, nem lenne igazságos ezt mondani. Igen, bírom az AC/DC-t, bírom a Metallicát, a Judas Priestet, az Anthraxt. Sok metálbandát bírok, de bírom az olyan arcokat is, akik a country térfelén játszanak, például James McMurtyt és John Prine-t.

Tekintse meg exkluzív fotógalériánkat! King az Eiffel-tornyot is ködbe borítja! Csak a Narancs fotóin!

Hogy mi mindent mondott még Stephen King az egyórás párizsi sajtótájékoztatón, kiderül hamarosan a Magyar Narancs nyomtatott verziójából.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.