Úgysem lehet kibújni (Rokia Traoré a Druga Godba fesztiválon)

  • 1999. június 17.

Könyv

Utánanéztem: nincs olyan nap a nyáron, amikor Európa normálisabb városainak valamelyikében ne lenne világzenei fesztivál. Most mit mondjak, csupán a ljubljanai Druga Godba tizenkét napot tesz ki.

Valójában már maga a város meglehetősen felkavaró: engem történetesen azzal szembesített, hogy még képes vagyok otthon érezni magam, csak el kell húznom hazulról. Jól van, tudom én, nem a guide és nem is az egotrip hasábja ez itten, de tényleg: Ljubljana a polgárinak és a mediterránnak olyan könnyed ötvözete, ami egészen elképesztő.

A Druga Godba fesztivál tizenöt éves hagyománnyal bír, és teljesen természetes számára, hogy vendégül látja mindazokat, akik a műfaj - s így a fesztivál - rangját fémjelzik. Bogdan Benigar igazgató úrtól megtudtuk: a költségek hatvan százalékát kell a jegyekből behozniuk, és ez bár kedvezőtlenebb arány a korábbiaknál, nem szorongató. Naponta hét-nyolcszázas látogatottság négyezer forintnak megfelelő beugróval, ehhez mérendő az átlag két-két fellépő, a popbiznisz nagyságrendjétől még jócskán elmaradó gázsikkal. Mint a publicitás jelezte, a város teljesen azonosul a fesztivállal; most mit mondjak, Baaba Maal keddi koncertjét négy nap múlva egy az egyben adta a szlovén tévé. Innentől már csak egy kiváló hely kell a város szívében, de az is megvan: egy félig zárt, a római építészetet idéző csarnok, melynek a neve Krizanke. A tizenkét nap alatt egy csomó olyan - befutott vagy feljövő - társaság járt itt, amely megfordult már a MaNcs zenei oldalain: Baaba Maal mellett Ferus Mustafov és a Kocani Orkestar, Emil Zrihan és Elliott Sharp, a Balanescuval súlyosbított Muzsikásról nem beszélve. Hanem Rokia Traoréhez még nem volt szerencsém.

Maliban a zenészek kasztjába született griot énekesnők szerepe és sikere mindig is fényesebb volt, mint a többi afrikai országban. Egy tehetős nemes dicsőítéséért többet szakíthattak, mint amennyit összegrundolhatott egy népszerű zenekar Európát járva, vagy egy sikeres albummal. Mindez ugyanakkor a társadalmi hierarchia, a szokások, hagyományok konzerválását is jelentette.

A nyolcvanas évek végét azonban egy új hullám mosta át, melyről - Bamako déli része alapján - Wassoulou-soundként lehetett olvasni. Dívái közül elsősorban Oumou Sangaré emelkedett ki, aki több konvencióval is szembefordult: az a legkevesebb, hogy nyugati zenészeket is alkalmazott, de megkérdőjelezte a griot-k kiválasztottságát, megelégelte az előkelők fényezését, és nem kevésbé a poligámiát.

Az intimebb hangú Rokia Traoré egy évtizeddel később jelentkezett, ám egy nemzedéket azonnal maga mögé parancsolt: Moune•ssa című debütálása nyolcszáz nevezettből a hetedik lett 1998 legjobb világzenei albumainak (rádiós) sorában. Van ezen a lemezen vagy három dal, amely csontig felejthetetlen nekem, függetlenül a dicshimnuszoktól: az akusztikus természetű Rokia eddig ismeretlen harmóniákat hozott össze a balafon és a ngoni (mint egy kis négyhúros játékgitár) párosításával. Meg persze attól is, hogy tényleg csoda az ő fátyolos hangja. (Tracy Chapmanével próbálja körülírni a szakma; persze egy olyan Tracyre gondoljunk, aki mondjuk Ali Farka Tourén nőtt fel.)

Azoknak, akik Rokiát ´97-ben egy franciaországi tehetségkutató verseny nyerteseként hirdették ki, valami hasonló mágia tűnhetett fel, mint Ljubljanában nekem. Ez a huszonöt éves, gyönyörű lány nemcsak gitározik és énekel és táncol: ő ragyog a színpadon. S ily módon szinte érdektelen, hogy repertoárjának melyik darabja van soron, úgysem lehet kibújni a hatása alól, hiszen Rokia a dolgok cáfolata, a másvilág hírnöke. Ilyenkor nem játszik a nyomor és a sivatag, a halandóság és a törzsi viszály, Rokiába szépen belehülyül az ember, szóval Mali az egyetlen lakható hely a világon.

Kérnék szépen egy jegyet azonnal és expressz, csak oda!

Hát így.

Aztán próbáltam úgy csinálni, mintha nem akadtam volna ki, de nem jött össze. Balanescu mester kísérletet tett, hogy rávilágítson a pentatónia rejtelmeire, de már mindegy volt; maradtunk a vörösbornál - tulajdonképpen egy büfének is megvan a maga súlya, ha civilizált, európai...

Marton László Távolodó

Ljubljana, június 4.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.