Úgysem lehet kibújni (Rokia Traoré a Druga Godba fesztiválon)

  • 1999. június 17.

Könyv

Utánanéztem: nincs olyan nap a nyáron, amikor Európa normálisabb városainak valamelyikében ne lenne világzenei fesztivál. Most mit mondjak, csupán a ljubljanai Druga Godba tizenkét napot tesz ki.

Valójában már maga a város meglehetősen felkavaró: engem történetesen azzal szembesített, hogy még képes vagyok otthon érezni magam, csak el kell húznom hazulról. Jól van, tudom én, nem a guide és nem is az egotrip hasábja ez itten, de tényleg: Ljubljana a polgárinak és a mediterránnak olyan könnyed ötvözete, ami egészen elképesztő.

A Druga Godba fesztivál tizenöt éves hagyománnyal bír, és teljesen természetes számára, hogy vendégül látja mindazokat, akik a műfaj - s így a fesztivál - rangját fémjelzik. Bogdan Benigar igazgató úrtól megtudtuk: a költségek hatvan százalékát kell a jegyekből behozniuk, és ez bár kedvezőtlenebb arány a korábbiaknál, nem szorongató. Naponta hét-nyolcszázas látogatottság négyezer forintnak megfelelő beugróval, ehhez mérendő az átlag két-két fellépő, a popbiznisz nagyságrendjétől még jócskán elmaradó gázsikkal. Mint a publicitás jelezte, a város teljesen azonosul a fesztivállal; most mit mondjak, Baaba Maal keddi koncertjét négy nap múlva egy az egyben adta a szlovén tévé. Innentől már csak egy kiváló hely kell a város szívében, de az is megvan: egy félig zárt, a római építészetet idéző csarnok, melynek a neve Krizanke. A tizenkét nap alatt egy csomó olyan - befutott vagy feljövő - társaság járt itt, amely megfordult már a MaNcs zenei oldalain: Baaba Maal mellett Ferus Mustafov és a Kocani Orkestar, Emil Zrihan és Elliott Sharp, a Balanescuval súlyosbított Muzsikásról nem beszélve. Hanem Rokia Traoréhez még nem volt szerencsém.

Maliban a zenészek kasztjába született griot énekesnők szerepe és sikere mindig is fényesebb volt, mint a többi afrikai országban. Egy tehetős nemes dicsőítéséért többet szakíthattak, mint amennyit összegrundolhatott egy népszerű zenekar Európát járva, vagy egy sikeres albummal. Mindez ugyanakkor a társadalmi hierarchia, a szokások, hagyományok konzerválását is jelentette.

A nyolcvanas évek végét azonban egy új hullám mosta át, melyről - Bamako déli része alapján - Wassoulou-soundként lehetett olvasni. Dívái közül elsősorban Oumou Sangaré emelkedett ki, aki több konvencióval is szembefordult: az a legkevesebb, hogy nyugati zenészeket is alkalmazott, de megkérdőjelezte a griot-k kiválasztottságát, megelégelte az előkelők fényezését, és nem kevésbé a poligámiát.

Az intimebb hangú Rokia Traoré egy évtizeddel később jelentkezett, ám egy nemzedéket azonnal maga mögé parancsolt: Moune•ssa című debütálása nyolcszáz nevezettből a hetedik lett 1998 legjobb világzenei albumainak (rádiós) sorában. Van ezen a lemezen vagy három dal, amely csontig felejthetetlen nekem, függetlenül a dicshimnuszoktól: az akusztikus természetű Rokia eddig ismeretlen harmóniákat hozott össze a balafon és a ngoni (mint egy kis négyhúros játékgitár) párosításával. Meg persze attól is, hogy tényleg csoda az ő fátyolos hangja. (Tracy Chapmanével próbálja körülírni a szakma; persze egy olyan Tracyre gondoljunk, aki mondjuk Ali Farka Tourén nőtt fel.)

Azoknak, akik Rokiát ´97-ben egy franciaországi tehetségkutató verseny nyerteseként hirdették ki, valami hasonló mágia tűnhetett fel, mint Ljubljanában nekem. Ez a huszonöt éves, gyönyörű lány nemcsak gitározik és énekel és táncol: ő ragyog a színpadon. S ily módon szinte érdektelen, hogy repertoárjának melyik darabja van soron, úgysem lehet kibújni a hatása alól, hiszen Rokia a dolgok cáfolata, a másvilág hírnöke. Ilyenkor nem játszik a nyomor és a sivatag, a halandóság és a törzsi viszály, Rokiába szépen belehülyül az ember, szóval Mali az egyetlen lakható hely a világon.

Kérnék szépen egy jegyet azonnal és expressz, csak oda!

Hát így.

Aztán próbáltam úgy csinálni, mintha nem akadtam volna ki, de nem jött össze. Balanescu mester kísérletet tett, hogy rávilágítson a pentatónia rejtelmeire, de már mindegy volt; maradtunk a vörösbornál - tulajdonképpen egy büfének is megvan a maga súlya, ha civilizált, európai...

Marton László Távolodó

Ljubljana, június 4.

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.