Könyv

Utazni élvezet?

Belényi Dániel: Útikalauz modern nomádoknak

  • Svébis Bence
  • 2012. július 4.

Könyv


Mielőtt bárkit is meglepetés érne, le kell szögeznem, hogy Belényi Dániel írása korántsem útikönyv. Sokkal inkább informatív önvallomás, melyben a szerző igyekszik meggyőzni minket, hogy „utazni élvezet”. S persze nem jól szervezett, kényelmes társasutazásokon, hanem hátizsákkal, kötöttségek nélkül, átabotában világot látni. A szabadság nehéz mámora ez, melyben elsősorban önmagunkra vagyunk utalva egy számunkra idegen környezetben. Az erre való felkészülésben nyújt segítséget e kiadvány, mely egyszerre kíván kézikönyv és útirajz lenni.

Voltaképp még azt is írnám, hogy hasznos és élvezetes, ha nem kezdene irritálni rögtön az első lapokon az a tolakodó gesztus, hogy mindenáron rá akar beszélni a szerző az ilyesfajta utakra. Oldalakon át sorakoznak az ellenérvek, melyek azon argumentumokat igyekeznek cáfolni, amelyek az utazás ellen szólnak. És még abban sem vagyok biztos, hogy ne volna meggyőző – ám Belényi írásmódja kifejezetten frusztráló. Próbál humoros lenni, de inkább kínos, próbál laza lenni, de inkább nevetséges, kultúrtörténeti utalásai pedig gyakran elhibázottak. Csak egy példa: az utazás módjait tárgyaló fejezetben azt írja: „[v]onatozni Esti Kornél óta menő dolog.” Miért is?! Mert a nevezetes novellában egy szerelvényen csattan el a bolond lány csókja? Netán a bolgár kalauz története miatt? Kornél nem volt az a tipikusan utazósfajta, ez a félreértés Pacskovszky József filmje óta él, aki előszeretettel mosta át Szindbádot Esti karakterén. Ráadásul a könyv felépítése is csak első ránézésre tűnik jól szerkesztettnek. A különböző témákat felsorakoztató fejezetek közt ugyanis elég sok és gyakori az átfedés. Ez egyfelől abban nyilvánul meg, hogy sok mindent feleslegesen, többször is leír a szerző (többek közt olyan jelentéktelen dolgokat, mint hogy mivel foglaljuk el magunkat a hosszú út során, képes három-négy helyen is megismételni), másfelől pedig akad olyan téma, melynek teljes áttekintéséhez több különböző fejezet információit kell összenézni. Ilyenek például a helyi taxizásról szóló részek.

Ha tehát a fejlődő országok valamelyikét kívánjuk meglátogatni a közeljövőben, érdemes itt-ott fellapozni e kalauzt, ám ha élvezetes útirajzra vágyunk, hamar félre fogjuk tenni.

Jaffa Kiadó, 2012, 248 oldal, 2940 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.

A beismerés semmis

Az ügyész kizárását kezdeményezte a védelem, a különböző tit­kos­­szolgálati szervek más-más leiratot készítettek ugyan­arról a hangfelvételről – bonyolódik a helyzet abban a büntetőperben, amelynek tárgya a Nyugat-Európába irányuló illegális kutyaexport.