Könyv

Valami Amerika

Centauri: Jégvágó

  • Pogrányi Péter
  • 2014. március 6.

Könyv

Az irodalmi közvélemény nem tudja, kit takar a Centauri álnév, én sem tudom. De ennél sokkal fontosabb, hogy az inkognitóját - körülnézve e téren, mondhatjuk, meglepő módon - továbbra is őrző szerző harmadik könyve, a Jégvágó elég jó regény.

Előző kötete, a Novellárium sorozatban megjelent Kék angyal is erős volt; idegen, távolságot tart a kurrens magyar stílusdivatoktól, erre mondják: a saját útját járja.

Ami nem jelenti azt, hogy ne éreznénk a szövegben távoli szerzők jelenlétét. Az új regény első ránézésre olyan, mintha Adrian Mole oaklandi unokatesója, a zseniális C. D. Payne által megteremtett Nick Twisp (úgy is, mint alteregója, Francois Dillinger) mesélné tovább a Zabhegyezőt, miközben kiderül róla, hogy talán Jack Londonhoz is köze van, méghozzá egyenes ágon. Salinger fontos figurája a fiatal elbeszélőnek, még a feleségéről is hosszasan elmélkedik, de a könyv végén megbújó utalás - a Zabhegyezőből vett "kb. 20 sornyi jelöletlen idézetre" - szinte kiabál: ez nem újraírás, ez önálló munka, amiben nem túl meglepő módon szerepet kapnak bizonyos írók is. Ha tehát közelebb hajolunk a könyvhöz, illő, ha Holden Caulfield kezét máris elengedjük.

Dan Coolbirth Oaklandben él, és főállásban olvas, mivel nem szeretné "melóval" elvesztegetni az idejét. Nekifut a kamaszlelkű felnőttek által oly szívesen feszegetett kérdéseknek (pl. miért van az, hogy "reménytelenül pocsék minden", ill. "szuperszar"), de kívülről halálosan unalmasnak tűnő könyvmolyélete varázsütésre akciófilmmé válik, olyan akciófilmmé, melynek a forgatókönyvébe egy picit Wes Anderson is belejavított. Kiszámíthatatlan, váratlan fordulatok támadnak épp akkor, amikor a család- és nevelődési regény műfaji kliséit kreatívan újrahasznosító szöveg lendülete megtorpan, akkor, amikor az elbeszélő igazán eredeti, de hoszszú távon mégis fárasztó csacsogása kezdene önismétlésbe és unalomba fulladni.

A Coolbirth család története fotelbe szögező sztorikkal és szállóigegyanús bemondásokkal a szélesebb olvasóközönséget is elérheti. Dan elbeszélésmódjában, stílusában végig ott kísért Holden Caulfield emléke, de a nyilvánvaló és bevallott rájátszás ügyesen van megoldva: sokkal inkább használja Salingert ugródeszkának, mint biztonságot adó állványnak. (Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy Centauri az író halálhírét kézhez kapva ült le, és vetette papírra az első sorokat.)

A leleményes időkezeléssel Dan egyszerre képes színre vinni a fellengzős, mindentudó tini mentalitását, miközben ugyanerre (ön)kritikusan reflektál is. Néhol naplószerű a dikció, pár lappal később pedig az elbeszélés nehézségeit ecseteli mint egy nagyívű történet narrátora. A főhős számára fontosak a könyvek, de hamar rájön, hogy semmit nem oldanak meg helyette: "Tudod mit? Azt hiszem, igazad volt, talán tényleg velem van a gond. Talán tényleg jól meg vannak írva a könyvek, és tényleg klassz minden, csak épp én nem tudom, mi a szart érezzek." És ha ez a szöveg ismerős valahonnan, íme a cseppet sem megnyugtató válasz: "Nincs választás, így is, úgy is csak egy szánalmas utánérzés vagy - a hatvanhatos fellépő a huszonkettedik Elvis-hasonmáson."

Jellegzetesen amerikai a populáris kultúra regiszterébe illeszkedő utalások hálózata, ami azért is fontos, mert maga a regény is ettől válik amerikaivá igazán. Természetesen hiányzik belőle az az íz, ami a nagy kortárs amerikai írók helyét csalhatatlanul kijelöli az irodalom térképén. De azok a jelenetek, amelyekkel - szándékosan "másodkézből" - operál (hagyatékban talált revolver, véletlen gyilkosság, autós menekülés egy eldugott államba, titkos rejtekút a megörökölt házban), leginkább a hollywoodi filmekből ismerősek. Ezekből a panelekből épít - "káromkodásból katedrálist" - Centauri egy olyan szerkezetet, amely teret hagy a látszólag odavetettnek is, szinte csikorog a részek széttartásától, mégis könnyed módon válik egységes könyvvé a regényvilág már-már kétségbeejtő gazdagsága ellenére is.

Egy szavunk se lehet Pintér József atmoszférateremtő borítójára, de a Jégvágó könyvtárgyként inkonzisztens: jobban passzolna hozzá a kisebb méret és a puha kötés. Vinnék, mint a cukrot.

Magvető, 2013, 414 oldal, 3490 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."

Netanjahu háborúja

Izrael, vagy inkább az országot önmagával azonosító Benjamin Netanjahu miniszterelnök háborút indított Iránnal. Az akció deklarált célja az Izraelt létében fenyegető iráni atomprojekt felszámolása.

Az új Közel-Kelet

A Hamász és a Hezbollah után Izrael utolsó nagy ellenfelét is katonai eszközökkel kényszerítené térdre. Az iráni nukleáris ambíciók jövőjén túl immár a teheráni rendszer fennmaradása is kérdéses.

Dal a farkasoknak

Június 12-én Orbán Viktor exkluzív élő „interjút” adott Menczer Tamásnak a Harcosok Klubja tagjai számára a Fidesz békeharcáról. A miniszterelnök feltehetően úgy vélte, hogy saját online zászlóalja is gondban van, amikor az állandóan háborúban álló békekormány ideájának belső ellentmondását kell valahogyan feloldania azok számára, akiknek ebben a vakhit nem siet a segítségükre.