KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Vállán holló

Jurij Andruhovics: Éj Rádió

Könyv

Húsz évvel ezelőtt a varsói egyetem egyik hallgatója megkérdezte a szerzőt, hogy mihez kezdene akkor, ha egyik pillanatról a másikra elvesztené azt a képességét, hogy írjon.

Az ukrán író rövid gondolkodás után azt válaszolta, hogy egy búskomor dalokat közvetítő rádióállomást indítana Bánat Rádió (Radio Sadness) néven. Ebből bomlott ki ennek a regénynek a története, amelyet a szerző 2020-as eredeti megjelenésére már Éj Rádióra keresztelt át. Az 1960-as születésű Andruhovics nem ismeretlen a magyar olvasók számára, a 90-es években kiadott első két regénye nálunk is megjelent (Rekreáció, Moszkoviáda), de olvasható egy Ukrajnáról szóló esszégyűjteménye is Shevchenko is OK címmel.

A regényben az Éj Rádió valóban csak szomorkás dalokat sugároz. David Bowie, Nils Frahm, Klaus Nomi, a Procol Harum és mások búskomor dalai között a rádió szelektora és a történet főszereplője, Joszip Rotszkij meglehetősen szabad stílusban vall életének hihetetlen fordulatairól, zenei karrierjéről és számkivetetten töltött éveiről. A rádióadás dőlt betűvel szedett leirata viszont csak az egyik rétege a szövegnek. Rögtön a könyv elején kiderül, két narrátorral van dolgunk, és a másik a Nemzetközi Interaktív Életrajzi Bizottság megbízottja, aki az egykor legendás Rotszkij keresésére indul, mivel utóbbiról azt sem lehet tudni, hogy mi történt vele az elmúlt években, él-e még egyáltalán.

Rotszkij karrierje a rivaldafényben kezdődött. Fiatalkorában a Doktor Tagabat nevű zenekar vezetője és billentyűse volt, egy meg nem nevezett kelet-európai országban. A frontember az együttes feloszlása után nem túl sikeres szólókarriert folytat, de azután tűnik el igazán a nyilvánosság szeme elől, hogy ugyan arc nélkül, de szerepet vállal a forradalomban, amely egy Smos nevű diktátor hatalmának megdöntésére irányul. (Bár az eredeti regény már négy éve megjelent, kísérteties most az ukrajnai háború eseményeinek ismeretében olvasni.) A menekülni kényszerülő Rotszkij egy Noszorogi nevű városban köt ki, ott indítja el új rádióadását; közben gyanús alakokkal ismerkedik meg, akikről nehéz eldönteni, hogy segíteni akarják vagy éppen gátolni; valamint barátságot köt egy hollóval; a madár nemcsak a szobájába költözik be, hanem a főszereplő egyetlen igazán hű lelki társa lesz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.