KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Vállán holló

Jurij Andruhovics: Éj Rádió

Könyv

Húsz évvel ezelőtt a varsói egyetem egyik hallgatója megkérdezte a szerzőt, hogy mihez kezdene akkor, ha egyik pillanatról a másikra elvesztené azt a képességét, hogy írjon.

Az ukrán író rövid gondolkodás után azt válaszolta, hogy egy búskomor dalokat közvetítő rádióállomást indítana Bánat Rádió (Radio Sadness) néven. Ebből bomlott ki ennek a regénynek a története, amelyet a szerző 2020-as eredeti megjelenésére már Éj Rádióra keresztelt át. Az 1960-as születésű Andruhovics nem ismeretlen a magyar olvasók számára, a 90-es években kiadott első két regénye nálunk is megjelent (Rekreáció, Moszkoviáda), de olvasható egy Ukrajnáról szóló esszégyűjteménye is Shevchenko is OK címmel.

A regényben az Éj Rádió valóban csak szomorkás dalokat sugároz. David Bowie, Nils Frahm, Klaus Nomi, a Procol Harum és mások búskomor dalai között a rádió szelektora és a történet főszereplője, Joszip Rotszkij meglehetősen szabad stílusban vall életének hihetetlen fordulatairól, zenei karrierjéről és számkivetetten töltött éveiről. A rádióadás dőlt betűvel szedett leirata viszont csak az egyik rétege a szövegnek. Rögtön a könyv elején kiderül, két narrátorral van dolgunk, és a másik a Nemzetközi Interaktív Életrajzi Bizottság megbízottja, aki az egykor legendás Rotszkij keresésére indul, mivel utóbbiról azt sem lehet tudni, hogy mi történt vele az elmúlt években, él-e még egyáltalán.

Rotszkij karrierje a rivaldafényben kezdődött. Fiatalkorában a Doktor Tagabat nevű zenekar vezetője és billentyűse volt, egy meg nem nevezett kelet-európai országban. A frontember az együttes feloszlása után nem túl sikeres szólókarriert folytat, de azután tűnik el igazán a nyilvánosság szeme elől, hogy ugyan arc nélkül, de szerepet vállal a forradalomban, amely egy Smos nevű diktátor hatalmának megdöntésére irányul. (Bár az eredeti regény már négy éve megjelent, kísérteties most az ukrajnai háború eseményeinek ismeretében olvasni.) A menekülni kényszerülő Rotszkij egy Noszorogi nevű városban köt ki, ott indítja el új rádióadását; közben gyanús alakokkal ismerkedik meg, akikről nehéz eldönteni, hogy segíteni akarják vagy éppen gátolni; valamint barátságot köt egy hollóval; a madár nemcsak a szobájába költözik be, hanem a főszereplő egyetlen igazán hű lelki társa lesz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Pokolba a tűzijátékkal! – Ünnepi beszéd

Kedves Egybegyűltek, kedves Olvasók! Önök már túl vannak rajta, mi (nyomda+munkaszüneti nap) még csak készülünk rá, mégis nagyon jó érzés így együtt ünnepelni ezt a szép évfordulót. 25 év! Egy negyedszázad, belegondolni is felemelő! Több mint jubileum, egyenesen aniversarium!

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.

„Az elégedetlenség hangja”

Százezrek tájékozódtak általa a napi politikáról a Jólvanezígy YouTube-csatorna révén, most mégis úgy döntött, inkább beáll a Kutyapárt mögé, és videókat készít nekik. Nemcsak erről, hanem a Fidesz online bénázásáról is beszélgettünk.