KÖNYVMELLÉKLET

Az autofikció fölénye

Könyv

Minimum tizenegyes! A Magyar Narancs irodalmi sikerlistája – magyar irodalom

 

 
 

Az autofikciós írásmód irodalmi trendjének térnyerése egyértelműen kirajzolódik a listánk alapján. A kritikusi szavazatokat begyűjtő prózakötetek nagy része a naplószerű, illetve ön­életrajzi utalásokkal átitatott megszólalásmódban rejlő lehetőségek kibontására vállalkozik, s e lehetőségek – mint látni fogjuk – szerencsére sokféle irányba tágíthatónak bizonyulnak.

Ide sorolható rögtön az első helyezett, Szűcs Teri Visszatért hozzám az emlékezet: Demencia és Óperencia című kötete is, amelynek szerző-elbeszélője arról a hosszú időszakról számol be, amikor – állhatatos édesapjával karöltve – otthon ápolja demenciával küzdő édesanyját. Az anya zsidó származású orosz nő, aki egykor a Szovjetunióból települt át Magyarországra; csak betegsége folyamán jut el annak elfogadásáig, hogy lánya leszbikus kapcsolatban él, és vér szerinti unokával nem tudja megajándékozni. Szűcs kötete olyan társadalmi problémákat jár körül, amelyek részben egy-egy kisebbséget, részben pedig mindannyiunkat érintenek (kinek nincs idősödő, ápolásra szoruló ember az ismeretségi körében?). A könyv viszont azért került a lista élére, mert társadalmi relevanciája (a láthatatlan munka láthatóvá tétele) elválaszthatatlan irodalmi erényeitől. A hol napló-, hol inkább esszészerű feljegyzésekből álló mű hangneme visszafogott és megrendítő. A változatosan szerveződő fejezetekben bepillantást nyerhetünk az ápolás hétköznapjaiba (Fürdés), emlékezés és felejtés teljesen sosem kiismerhető dinamikájába („Tőle tudom, hogy emlékezni öröm”, és messzire vezető eszmefuttatásokat olvashatunk a gondoskodás természetéről [különösen izgalmasak azok a bekezdések, amelyekben az elbeszélő az anyaság és az idősgondozás viszonyán töpreng]). A könyv sokrétű célkitűzésének megfelelően éppen úgy kínál idősgondozással kapcsolatos praktikus tanácsokat (mikor melyik gyógyszer válik be), konkrét intézkedési javaslatokat (lásd a Demensfelkelés című rész tíz pontból álló kiáltványát), mint szovjet esztrádfilmek árnyalt elemzéseit. A „mojá mámocská” ifjúságára tett utalások egy olyan sorsot rajzolnak ki, amelyre azt szokták mondani, hogy regénybe illő, de az elbeszélés éppen azáltal mutat meg valamit a középpontjában álló betegségről, hogy egy Leningrádtól Budapestig elkalauzoló nagyregény totalitása helyett csak felvillanó emlékszilánkokkal, részinformációkkal, üres helyekkel szembesít. A könyv tanúságtétel a demens betegek hozzátartozóinak emberfeletti (és embertelen) munkájáról, de összességében mégsem az áldozatiság tapasztalatát közvetíti, hanem annak valamiféle lassan kiérlelt örömét. (Kritikánkat lásd: A felejtés hullámain, Magyar Narancs, 2024. július 5.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."