KÖNYVMELLÉKLET

A vágóasztal lovagjai

Daniel Kehlmann: Mozgókép

  • - turcsányi -
  • 2024. június 12.

Könyv

G. W. Pabst nagy filmrendező. A filmtörténet meghatározó alakja. A Metropolis egyenesen a világ legjobb filmje. 

Vagy a világ legjobb filmje volt, amikor bemutatták. Viszont nem G. W. Pabst rendezte, hanem Fritz Lang. S ez G. W. Pabst nagy tragédiája. Nem az, hogy pont a Metropolist nem ő rendezte, hanem az, hogy tőle aztán a kutya sem tud említeni egy filmet sem. Amikor pedig a nácik elől Amerikába menekül, a film­stúdiók fejesei minden német emigráns rendezőben a Metropolis alkotóját keresik, ám attól sem lesz sokkal boldogabb a világ, amikor megtalálják – valamivel azért mégis, hisz a Téboly bár remekmű, de hol van az az M-hoz? Amikor viszont nem találják meg, mint például G. W. Pabst személyében, az kész katasztrófa, százszor elmondják neki, hogy te vagy a legnagyobb, s mosolyogva megkínálják valami C kategóriás marhasággal, melyben C kategóriás színészek pusztulnak bele a szerelembe, s a szövegükbe. Így történt G. W. Pabsttal, bár egy filmjét sem tudjuk felsorolni, de még azok között sincs ott az A Modern Hero című förmedvény, amelyet a Warnernek forgatott 1934-ben. Itt csatlakozunk a maestro pályájához Daniel Kehlmann regényében. A vak is látja, hogy nem lesz jó vége ennek.

Pedig G. W. Pabst tényleg nagy rendező, a hatása ma is megkerülhetetlen. Úgy érdemes vágni még mindig a filmeket, ahogy ő kitalálta, voltaképpen a szubjektív kamerát is neki köszönheti a művelt világ, hogy a lassú, éteri, légies svenkelésről már ne is beszéljünk. G. W. Pabst tette világ­sztárrá a sztárok legnagyobbikát, Greta Garbót (A bánatos utcában), de francia időszakában (volt neki legalább kettő) nála kezdet Jean Gabin is. A lap alján túl is sorolhatnánk.

W. Pabst ugyanakkor egy élhetetlen seggfej volt, alkalmazkodni képtelen, szűk látókörű, hiú szakbarbár – legalábbis Daniel Kehlmann regénye szerint. Már amennyire seggfejnek lehet nevezni valakit, aki egy ennyire sima modorban megfogalmazott műben szerepel. Kehlmann legnagyobb erénye mindig is a nyelv volt, ez a finom, megnyerő, sallangmentes, iszonyú könnyen befogadható előadásmód, a behízelgő szavak, melyek a műveit oly természetesen tették bestselleré. S mely nyelv nem először fordul szembe vele – megtette ezt már a Tyllben is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.