Nagyjából ugyanaz, mint mindig: a kormányzat azt sulykolja, hogy racionálisabb működésre akarja szorítani a kultúrát, a szemben állók szerint viszont a központosítás a kultúra autonómiáját fenyegeti. Gazdaságosság és függetlenség egyaránt fontos, ám elég szomorú, ha az első a második árán valósul meg. Márpedig az előző kulturális kormányzattal szemben a mostani saját közvetlen befolyása növelésén dolgozik: nemcsak a miniszter százalékát emelték 1999-től, hanem immár a pénzt osztó kuratóriumok tagjainak a felét is maga a miniszter kéri fel, ami más irányú elkötelezettség lehetőségét rejti magában, mintha szakmai, társadalmi szervezetek küldenék őket (a liberális kultuszérában még ezek delegálhatták a kuratóriumi többségeket). És ha csak az NKÖM vezérkarán múlna, az NKA elnöke, illetve főbizottsága teljes vétójogot kapna a szakkuratóriumok döntései fölött (nem fog, egyelőre).
Miből telik
Idén több mint 4 milliárd forintról van szó, ami jövőre is kábé ennyi lehet. Eredetéről annyit, hogy - noha már az állami költségvetés nagy, közös kosarából érkezik - pontosan tudható, honnan jön. Mindazon termékek és szolgáltatások árából, amelyek valamiképp a kultúrához köthetők, így lett ez kitalálva, húzza ki a gödörből magát saját hajánál fogva a kultúra, s ami van, ossza el jórészt önmaga. A pénz 0,5, 1, 3, 10, illetve 25 százalékos járulékokból hordódik össze. 0,5 százalékkal terhelik a nyomtatott, sajtóban megjelenő hirdetéseket. 1-gyel az optikai rendszert tartalmazó kontakt- vagy hőmásoló és elektrosztatikai másológépeket. 3-mal a természetes vagy tenyésztett gyöngy, drágakő vagy féldrágakő gyártását és importját szintetikussal vagy rekonstruálttal együtt megmunkálva, de foglalat nélkül. 10-zel a biliárdfelszereléseket, szórakozóhelyi asztali vagy társasjátékokat, pénzérmével vagy koronggal működő más játékokat. 25-tel a pornó-, szex- és erőszaktartalmú cuccokat. Mindezeket csak példának okáért, hogy lássuk, mi minden jutott a törvényalkotók eszébe, miből telik nyomtatott betűkre, faragott képekre, színpadi bohóságokra, művházakra, levéltárakra, fesztiválokra, jó ég tudja, mire. Tudni kell még, hogy a pályázó személyek és intézmények (faluházak és az Állami Operaház egyaránt) szabály szerint csak konkrét tevékenységekre (programok megvalósítására, alkotások létrehozására, megnevezett műtárgyak megvásárlására stb.) kérhetik és költhetik a pénzt, önmaguk fenntartására (szalámis zsömle, takarító személyzet bére stb.) nem.
A legnagyobb, országos intézmények állami költségvetéséből sem futja minden programjuk finanszírozására, így ezek is NKA-támogatásra szorulnak. Viszont a pályázás bizonytalan. A mostani, vitatott változtatások szándékát azzal szokták indokolni, hogy a felduzzasztandó miniszteri keret jóvoltából a kiemelkedő jelentőségű intézmények majd biztonságosabban működhetnek, ez pedig az állam felelőssége. "Szó sincs arról, hogy a miniszter kénye-kedve szerint osztogatná a pénzt" - nyilatkozta Várhegyi Attila, az NKÖM politikai helyettes államtitkára a Népszabadságnak. Pedig pontosan a fokozott beleszólásra törekvést érzékelve mondott le az NKA főbizottsági tagságáról októberben Petrovics Emil zeneszerző és Néray Katalin művészettörténész, előttük pedig augusztusban Harsányi László, Kovács Péter és Bácskai Vera. A csonka testület tagjai az NKA internetes honlapja (www.nka.hu) szerint Jankovics Marcell filmrendező, művelődéstörténész, könyvillusztrátor (elnök), Bart István esztéta (Corvina Kiadó), Gyimesi László (Művészeti Szakszervezetek Szövetsége), Novák Ferenc koreográfus (Honvéd Művészegyüttes), Mester Gyuláné főtanácsos (Fejér Megyei Önkormányzat), Bélyácz Iván tanszékvezető egyetemi tanár (JPTE Közgazdaság-tudományi Kar), Melocco Miklós szobrászművész (a miniszter képviselője).
Hatáskörmegosztás
Központi nemzeti kulturális intézményeket emlegetve leggyakrabban a külföldi magyar intézetek, az Operaház, a Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Színház, a Széchényi Könyvtár jönnek elő. Az NKÖM intézményeinek listája azonban ennél jóval hosszabb (lásd külön keretben - a szerk.), s olyan finomságokat is tartalmaz, mint magának a minisztériumnak a gazdasági igazgatósága (ami logikus) vagy a Játékszín (ami totál illogikus, a francnak tart fenn a tárca egy kis színpadot a pesti bulvár közepén).
Az NKÖM művészeti, közművelődési és közgyűjteményi intézményeinek fenntartására (műemlékvédelem nélkül) 2000-ben kilencmilliárd forint jut majd. Baán László, az NKÖM gazdasági helyettes államtitkára szerint ennek az öt százalékát sem éri el az az összeg, amelyet a tárca intézményei programjaikra idén az NKA-tól pályázat útján elnyertek. Vagyis hozzávetőleg 400 milliót kaphattak 1999-ben az NKA kerek 4 milliárdjából, azaz annak 10 százalékát. És épp ezzel a 10 százalékkal nőne meg a miniszter által szétosztható 30 százaléknyi keret, ha igaz az, hogy Baán szerint a törvényjavaslatban szereplő "legfeljebb 50 százalék" csak lehetőség, amelyet 2000-ben nem használna ki teljes egészében a miniszter.
Az államtitkár szerint a változtatást a "kollégiumi döntések természete" is indokolja: inkább sokfelé aprózzák, hadd jusson minél többfelé. A nagyobb külföldi kulturális reprezentációk programfinanszírozásának gondjától már évek óta megszabadultak a szakkollégiumok, ez lesz most a nagy intézmények programfinanszírozási igényeivel is: "Ezzel gyakorlatilag teljessé válik a hatáskörmegosztás a minisztérium és a szakkollégiumok között." Baán szerint egy hasonló modell bizonyítottan bevált a fővárosi kulturális pályázati rendszerben, másrészt nincs értelme, hogy az Operaház egy ringbe szálljon az alternatív színházakkal, mert az is rossz, ha súlyánál (lobbierejénél) fogva sokat kap, az is, ha ugyancsak a súlya miatt (mondván, épp elég ott a pénz) keveset.
Szinetár Miklóst, az Operaház igazgatóját nem teszi boldoggá, hogy rengeteg mindenkivel együtt kénytelen pályázni, főleg, mert "alig és ritkán" kapnak valamit: "Ezek a pályázatok nyilván a kicsik és gyengék támogatására valók." Az Operaház 1999-ben 68,7 millió Ft-ot igényelt és 13,8-at kapott az NKA-tól (külföldi vendégjátékra, előadások tévé- és videofelvételére, vendégművészek fellépéseire stb.), ezek "fillérek" az intézmény költségvetéséhez képest.
Az NKA főbizottsági tagságáról lemondott Néray Katalin, a Kortárs Művészeti Múzeum - Ludwig Múzeum igazgatója szerint érthető, ha az NKÖM biztosítani akarja nagy intézményei ésszerű működését, ugyanakkor a költségvetési vitában, a Pénzügyminisztériummal szemben elég "rossz pozíciót foglal el a tárca" azzal, hogy házon belül (a hozzá tartozó NKA-n belüli átcsoportosítással) megoldja a kérdést, és nem azért harcol, hogy a költségvetésből jusson több e feladatokra.
Baán László a "fenntartói felelősséggel" érvel: az NKÖM a gazda, adja a 9 milliárdot a fenntartásukra (plusz mintegy 2 milliárdot a külföldi magyar kulturális intézeteknek), nevezi ki a vezetőiket, ezért az NKÖM felelős a programjaikért is. És az intézmények is a fenntartón kérik számon, hogy legyen lehetőségük programjaik megvalósítására, ne függjenek különböző kuratóriumok évközi, esetleges elbírálásaitól.
"Bárhol születnek is a döntések, mindenütt a világon mindig érvényesülnek különböző lobbiérdekek - mondja Szinetár Miklós. - Ha az egyik kultúra erősebb, a pinceszínház kap, ha a másik, akkor a jászkarajenői népi együttes, kiegyenlítő politika esetén mindkettő. Az esetek 60-70 százalékában azért kisül Isten igazsága, a maradék meg elfolyik a lobbicsatornákon. Ebben az egész ügyben én se pro se kontra nem vagyok nagyon harcos és lelkes. De ha a Nemzeti Színház vezető színészeinek a havi fizetése nem éri el a kerületi OTP-fiók igazgatója fizetésének a negyedét sem, akkor azért talán van itt mit elintézni."
Hivatalos beleszólás
Jövő évtől nem a szakkollégiumokban, hanem a minisztériumban hozzák meg az említett intézményeket érintő döntéseket. A MaNcs által megkérdezett vezetőknek egyelőre fogalmuk sincs a részletekről. Sem a pályázás módjáról, sem arról, hogy milyen grémium milyen elvek szerint mekkora összegekről dönt majd, sem arról, hogy pontosan mire mehetne a pénz. "Fenntartásaim vannak azzal kapcsolatban, hogy ha ezen a címen megnyirbálják az NKA-t, vajon fog-e ez jelentkezni a költségvetésünkben" - fogalmaz Lovag Zsuzsa, az Iparművészeti Múzeum igazgatója. Ha nem lenne NKA, saját költségvetéséből a mainak csak a töredéke jutna az általa vezetett intézmény programjaira, műtárgyvásárlásaira.
A részletekre november 29én derülhet fény, amikor az NKA főbizottságának tagjai és a szakkollégiumok elnökei találkoznak Hámori József miniszterrel és munkatársaival.
Akik majd elmondják, hogy semmi különöstől nem kell tartani, év elején (ami az NKÖM tavaszi- őszi pályázati menetrendjénél biztosabb tervezést tesz lehetővé) az érintett intézmények beadják az igényeiket az NKÖM-be, az illetékes főosztályok véleményezik a papírt, javaslataik alapján meg a miniszter aláírja, ki mennyit kap, és kész.
Kérdés persze, hogy a pályázati döntéseknek az önálló kuratóriumokból a minisztériumba történő telepítése vajon nem készteti-e arra az intézményeket, hogy a hatalomhoz dörgölőzzenek, illetve fordítva, nem ad-e alkalmat a hivatal közvetlen beleszólására. (A válasz: de - a szerk.)
Hogy ilyesmi előfordulhat, azt valószínűsíti, hogy a Műcsarnok millenniumi programtervezetét nem fogadta el az NKÖM (úgymond "profilidegennek" tételezték a Történelmi víziók munkacímmel tervezett bemutatót a száz évvel ezelőtti magyar és más közép-európai festők heroikus táblaképeiből) - ami egyet jelent az intézmény önálló szellemi műhely voltának megkérdőjelezésével. Beke László igazgató szerint "aki a pénzt adja, sajnos nem tud megszabadulni attól, hogy diktálni is akarjon". (A Műcsarnok és az NKÖM közötti ütközésről lásd jövő heti írásunkat - a szerk.)
"Nem tudom, mi hogyan fog történni. A magam részéről nem szívesen vennék részt egy olyan elosztó rendszerben, ahol egész nap tépjük a szánkat, és aztán utólag felülbírálnak - mondja Bereczky Loránd, a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) igazgatója, aki egyúttal az NKA Múzeumi Szakkollégiumát is vezeti. - Minek szakkollégium, ha az elnöknek, a főbizottságnak vagy a miniszternek vétójoga lesz? Tudja, mitől van ez? A Nitsch miatt."
Külön kasszán
A központi intézmények külön kasszára utalása felveti azt a kérdést is, mi garantálja, hogy az 50 (na jó, jó esetben 40) százalék elvételével nem jut majd kevesebb a sok kicsinek? Baán László helyettes államtitkár állítja: nem fog csökkenni a szakkollégiumok által az összes többi kérelmező programjaira megítélhető összeg, "csupán" a minisztérium intézményei által beadandó pályázatok elbírálása kerül az NKÖM-hez: "Csak annyit fogunk elvenni, amennyit eddig amúgy is erre költöttek az NKA-ból, és ezt pontosan ki fogjuk számolni, a ´97-98-99-es trend alapján. Nem veszünk el pénzt a többiektől, nem fogják megérezni."
"Határozottan érzem, hogy ez a veszély fönnállhat - véli Bereczky Loránd (MNG). - A pályázó szempontjából persze mindegy, ki oszt, csak adjon, de a legfontosabb, hogy egyértelműek legyenek a játékszabályok és nyilvánosak a döntések. Normális dolog az, hogy az MNG-nek pályázatokkal kell összeszednie a pénzt egy Rippl-Rónai-kiállításra? Nem, de a közélet közérzete szempontjából mégis jobb, ha azonos elbírálásban részesül a nagy intézmény, mint a kicsi."
Szőnyei Tamás
Lista
A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma intézményei:
NKÖM Hivatala, NKÖM Külkapcsolatok, NKÖM Gazdasági Igazgatósága, Országos Széchényi Könyvtár, Országos Idegennyelvű Könyvtár, Magyar Országos Levéltár, Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Magyar Filmintézet, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Néprajzi Múzeum, Magyar Természettudományi Múzeum, Szépművészeti Múzeum, Országos Műszaki Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria, Kortárs Művészeti Múzeum - Ludwig Múzeum, Kiállítási Intézmények (Műcsarnok), Képző- és Iparművészeti Lektorátus, Magyar Állami Operaház, Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár, Magyar Állami Népi Együttes, Nemzeti Színház, Budapesti Kamaraszínház, Táncfórum, Játékszín, Országos Műemléki Hivatal, Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ, Műemlékek Állami Gondnoksága, Magyar Művelődési Intézet, Nemzeti Kulturális Alapprogram Igazgatósága.
