Ifjúságunk erkölcsös nevelését nem segíti – Weöres Sándor 100

Könyv

Zseni a gyerekszobában, pornográfiavád a kádári konszolidáció éveiben, nagy költő nagy cicával. Két Weöres-epizóddal és szívbe markoló képekkel emlékezünk a száz éve született nagy költőre.

Bemutatok neked egy kisfiút

false

 

Fotó: MTI - Molnár Edit

„Átmentünk a gyerekszobába. Kosztolányi kamaszmása hűvös udvariassággal üdvözölt. A másik fiú nevét a bemutatkozáskor egyszerűen Vörösnek hallottam, és így, amikor egy év múlva a Nyugatban a mutatós Weöres névvel találkoztam, nem azonosítottam Ádám „játszópajtásával”. […] De így, ismeretlenül, nemigen tudtam komolyan venni, amit Kosztolányi mondott róla:

– Bemutatok neked egy kisfiút, akiből nagy költő lesz.

[…] Ilyen könnyen áll Kosztolányi szájában a nagyság – csak azért, hogy valami kedveset mondjon egy félig-gyereknek? Kissé elkedvetlenedtem…”

Vas István emlékezett vissza ekképpen legelső látogatására Kosztolányi Dezső Logodi utcai otthonában a harmincas évek elején. A Vasnál négy évvel fiatalabb, nagykamasz Weöres Sándor, aki 1932-től a Nyugat szerzőinek sorába tartozott, ekkor már jó ideje bejáratosnak számított Kosztolányinál. Alig volt tizenhat éves, amikor Csöngéről felutazva betoppant Kosztolányihoz, aki verseit olvasván Rimbaud-ra emlékeztető gyerekzsenit és máris kész költőt ismert fel Weöresben, s még ugyanebben az évben (1929) így írt a rövidnadrágos pályatársnak: „Te, drága csodagyermek, úgy játszol nyelvünk zongoráján, mint kevesen.”

Antik brigantik

false

 

Fotó: PIM/Apostol Pál

„Mint akit ölnek, törzse hanyat dült, lába kalimpált,

csontos mellem alá gömbölyű keble szorult.

Szép pajtásom, az égszín pillantású kisasszony,

fürge, fiús-alakú, lányos-aranyhajú szűz,

most szepegett: »Mit akarsz te bolond? Tréfáltam, eressz el!«”

 

false

 

Fotó: MTI - Molnár Edit

Ezekkel a sorokkal indult a kultúrpolitika lazulását saját életében és pályája alakulásában is megtapasztaló Weöres Antik ekloga című verse, amely 1964 elején az Új Írás hasábjain jelent meg.

„Lázban rája-fonódtam, szerte vetette bokáit,

hátamon átkulcsolt, háttal az ágyra bukott,

így forrt össze a tüzes zivatarral telt levegőben

lány s fiú egy-testté, kétfejű ősi alak” – állt lentebb a szexuális együttlétet jelenetező versben, amelyből a megjelenést követően egyhamar jókora patália kerekedett, tiltakozó levelekkel, pornográfiaváddal és sokszorosított förmedvényekkel. Egy felháborodott győri párttag és többszörös nagyapa például ezt írta egyenesen Kádár János első titkárnak: „Csatoltan megküldöm Weöres Sándor: Antik ekloga című versét, amely az »Új Írás« februári számában jelent meg, azzal a kéréssel, hogy annak elolvasására pár percet áldozni szíveskedjék.

Nézetem szerint ez az irodalmi folyóiratban közzétett »mű« nem alkalmas az ifjúságunk erkölcsös nevelését elősegíteni. Már pedig amilyenné neveljük ifjúságunkat, olyan lesz a jövő társadalma.”

A levelében a magyar fiúkat és lányokat a Dolce vita erkölcstelenségeitől óvó levélíró és társai mellett Weöres ellen verses támadás is indult. Megszületett ugyanis egy Weöreshez címzett trágár ellenvers, amelynek stencilezett példányai alá-fölé hol Simon István, hol az esetről utóbb beszámoló Devecseri Gábor nevét gépelték. A kultúrpolitika vezetői azonban inkább az Új Írás szerkesztőire összpontosították elégedetlenségük megnyilvánulásait, ám Weöres „pornográfiaügyét” bölcsen meghagyták az irodalmi élet és az irodalomkritika terepén elpangni.

Neked ajánljuk