Kérdés, akarjuk-e a vágyakozást és a szerelmi bánatot zsigeri csajozással feledni akaró főhős visszaemlékezéseit hatszáz oldalon keresztül követni, ám mielőtt ez komolyan fölmerülne, arra ocsúdunk, hogy éppen ez az elbeszélő problémája is. Hogyan terelgesse formába és tegye érdekessé ezt a javarészt azért jófajta öniróniával kezelt magánmitológiát? Eleinte mintha minden fejezetben újrakezdené a regényt: "Úgy látom, ez se jött össze: a sztorizgatás se vezet sehova. Olyan, mint a kocsmai dumák." Vagy: "Szép ez, szép, talán még jó is, csak hát minden figura egy kész regény, és nem lehet Novel stream-et csinálni egy sima kis fejezetből." Aztán hamar kiderül, hogy éppen ez a körkörös keresgélés közelít legjobban a témához, és valójában ez a szerkezet is. Már száz oldal óta Évi babydolljáról van szó, és még mindig érdekes. Dés később váltani is tud, egyre különbözőbb formájú fejezetek jönnek, emigráns levelek, titkosszolgálati jelentések, filmnovella, szövegkönyv, minden, ami eszébe jut a nyolcvanas évekből, de egy pillanatra sem válik dokumentumízűvé a szöveg. Végig a krisztusi korba lépő férfi javarészt 1984-ben játszódó egyedi történetét olvassuk.
Ez az originális hang egészen az utolsó fejezetig kitart, itt ugyanis új elbeszélő veszi át az eredeti helyét, hogy beszámoljon egy végzetes eseményről, ám ez az Emlékiratok könyvére utaló gesztus már kevésbé illik az eddigi zabolátlan, belvárosi-pikareszk hangulatba.
Magvető, 2013, 588 oldal, 3990 Ft
