Závada Pál: „A párhuzam egyre fenyegetőbb”

  • narancs.hu
  • 2014. június 11.

Könyv

A legfrissebb Narancsban nagyinterjú olvasható Závada Pállal. Az írót új, javarészt a második világháborúban játszódó regényéről kérdeztük. Az akkori és a mai dilemmák kapcsolatáról alkotott véleménye azonban csak itt olvasható.

Magyar Narancs: A regény első felében megjelennek a folyamatok, amikor a szélsőjobboldali eszmék megerősödése látszik, de maguk a szereplők sem veszik komolyan ennek a jelenlétét. Érezhető egyfajta párhuzam?

false

Závada Pál: A szélsőjobb, rasszista eszmevilág és közbeszéd térhódítása negyed évszázad óta folyamatos, úgyhogy sem azt nem mondhatom, hogy ez hidegen hagy, sem azt, hogy nem gondolok rá, amikor regénytémán gondolkodom. De hát az ember mégsem azért ír regényt, hogy fölemelt ujjal figyelmeztessen; ráadásul minden párhuzam sántít, még akkor is, ha vannak dolgok, amelyek tényleg hasonlítanak. Mint ahogy az alapdilemma is visszaköszön: mikor mit kell már igazán komolyan venni, viszont melyik jelenséget nem szabad a félelmeink által is megerősíteni? S ezzel kapcsolatban: mit jelent az, hogy a szélsőjobb vált a második legerősebb tényezővé, miközben a balliberális erők szétforgácsolódnak, a centrum hatalmi mohósága pedig megállíthatatlan?

A párhuzam bizony egyre fenyegetőbb – még akkor is, ha nem vizionáljuk azt a jövőt, amibe a történelem a világháború idején torkollott. Elég baj nekünk az is, ha „csupán” oda torkollik, hogy kialakul egy masszív, nehezen megingatható autokrata berendezkedés, egy keleties önkényen alapuló, többpártrendszert és parlamenti választásokat formálisan fenntartó, de valójában egyre masszívabban egyeduralmi és pártállami berendezkedés. Ami ugyancsak ijesztő vízió ahhoz, hogy feltegyük magunknak a kérdést, láttuk-e előre, komolyan vettük-e az előjeleit. Ez tényleg hasonlít azokra a háború előtti történetekre, amelyeknek a regénybeli, közös faluban élő fiatalok is a részesei. El nem tudták volna képzelni, mi minden állítja majd szembe őket egymással, melyikük minek válik majd a katonájává, hogy egyikük majd gettóba zárja a másikukat, de hogy a nemzetiségi és szociális feszültségek miatt még a háború után is egymásnak fognak esni. Miközben egészen reménytelennek látszott az alsóbb rétegekben és a periferikus régiókban az egyre növekvő szegénység és a nyomor. Csakúgy, mint manapság, teszem hozzá.

Markó Anita nagyinterjúja az íróval a Magyar Narancs június 12-i lapszámában olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

„Ez a háború köde”

Egyre többen beszélnek Izrael gázai hadműveleteiről népirtásként, de a szó köznapi használata elfedi a nemzetközi jogi fogalom definíció szerinti tartalmát. A szakértő ráadásul úgy véli, ha csak erről folyik vita, szem elől tévesztjük azokat a háborús bűnöket és jogsértéseket, amelyek éppúgy a palesztin emberek szenvedéseit okozzák.

A szabadság levéltára

Harminc éve költözött Budapestre a Szabad Európa Rádió archívuma, s lett annak a hatalmas gyűjteménynek, a Blinken OSA Archivumnak az alapzata, amely leginkább a 20. század második felére, a hidegháborúra, a szocialista korszakra és annak utóéletére fókuszál.