Závada Pál: „A párhuzam egyre fenyegetőbb”

  • narancs.hu
  • 2014. június 11.

Könyv

A legfrissebb Narancsban nagyinterjú olvasható Závada Pállal. Az írót új, javarészt a második világháborúban játszódó regényéről kérdeztük. Az akkori és a mai dilemmák kapcsolatáról alkotott véleménye azonban csak itt olvasható.

Magyar Narancs: A regény első felében megjelennek a folyamatok, amikor a szélsőjobboldali eszmék megerősödése látszik, de maguk a szereplők sem veszik komolyan ennek a jelenlétét. Érezhető egyfajta párhuzam?

false

Závada Pál: A szélsőjobb, rasszista eszmevilág és közbeszéd térhódítása negyed évszázad óta folyamatos, úgyhogy sem azt nem mondhatom, hogy ez hidegen hagy, sem azt, hogy nem gondolok rá, amikor regénytémán gondolkodom. De hát az ember mégsem azért ír regényt, hogy fölemelt ujjal figyelmeztessen; ráadásul minden párhuzam sántít, még akkor is, ha vannak dolgok, amelyek tényleg hasonlítanak. Mint ahogy az alapdilemma is visszaköszön: mikor mit kell már igazán komolyan venni, viszont melyik jelenséget nem szabad a félelmeink által is megerősíteni? S ezzel kapcsolatban: mit jelent az, hogy a szélsőjobb vált a második legerősebb tényezővé, miközben a balliberális erők szétforgácsolódnak, a centrum hatalmi mohósága pedig megállíthatatlan?

A párhuzam bizony egyre fenyegetőbb – még akkor is, ha nem vizionáljuk azt a jövőt, amibe a történelem a világháború idején torkollott. Elég baj nekünk az is, ha „csupán” oda torkollik, hogy kialakul egy masszív, nehezen megingatható autokrata berendezkedés, egy keleties önkényen alapuló, többpártrendszert és parlamenti választásokat formálisan fenntartó, de valójában egyre masszívabban egyeduralmi és pártállami berendezkedés. Ami ugyancsak ijesztő vízió ahhoz, hogy feltegyük magunknak a kérdést, láttuk-e előre, komolyan vettük-e az előjeleit. Ez tényleg hasonlít azokra a háború előtti történetekre, amelyeknek a regénybeli, közös faluban élő fiatalok is a részesei. El nem tudták volna képzelni, mi minden állítja majd szembe őket egymással, melyikük minek válik majd a katonájává, hogy egyikük majd gettóba zárja a másikukat, de hogy a nemzetiségi és szociális feszültségek miatt még a háború után is egymásnak fognak esni. Miközben egészen reménytelennek látszott az alsóbb rétegekben és a periferikus régiókban az egyre növekvő szegénység és a nyomor. Csakúgy, mint manapság, teszem hozzá.

Markó Anita nagyinterjúja az íróval a Magyar Narancs június 12-i lapszámában olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.