Závada Pál: „A párhuzam egyre fenyegetőbb”

  • narancs.hu
  • 2014. június 11.

Könyv

A legfrissebb Narancsban nagyinterjú olvasható Závada Pállal. Az írót új, javarészt a második világháborúban játszódó regényéről kérdeztük. Az akkori és a mai dilemmák kapcsolatáról alkotott véleménye azonban csak itt olvasható.

Magyar Narancs: A regény első felében megjelennek a folyamatok, amikor a szélsőjobboldali eszmék megerősödése látszik, de maguk a szereplők sem veszik komolyan ennek a jelenlétét. Érezhető egyfajta párhuzam?

false

Závada Pál: A szélsőjobb, rasszista eszmevilág és közbeszéd térhódítása negyed évszázad óta folyamatos, úgyhogy sem azt nem mondhatom, hogy ez hidegen hagy, sem azt, hogy nem gondolok rá, amikor regénytémán gondolkodom. De hát az ember mégsem azért ír regényt, hogy fölemelt ujjal figyelmeztessen; ráadásul minden párhuzam sántít, még akkor is, ha vannak dolgok, amelyek tényleg hasonlítanak. Mint ahogy az alapdilemma is visszaköszön: mikor mit kell már igazán komolyan venni, viszont melyik jelenséget nem szabad a félelmeink által is megerősíteni? S ezzel kapcsolatban: mit jelent az, hogy a szélsőjobb vált a második legerősebb tényezővé, miközben a balliberális erők szétforgácsolódnak, a centrum hatalmi mohósága pedig megállíthatatlan?

A párhuzam bizony egyre fenyegetőbb – még akkor is, ha nem vizionáljuk azt a jövőt, amibe a történelem a világháború idején torkollott. Elég baj nekünk az is, ha „csupán” oda torkollik, hogy kialakul egy masszív, nehezen megingatható autokrata berendezkedés, egy keleties önkényen alapuló, többpártrendszert és parlamenti választásokat formálisan fenntartó, de valójában egyre masszívabban egyeduralmi és pártállami berendezkedés. Ami ugyancsak ijesztő vízió ahhoz, hogy feltegyük magunknak a kérdést, láttuk-e előre, komolyan vettük-e az előjeleit. Ez tényleg hasonlít azokra a háború előtti történetekre, amelyeknek a regénybeli, közös faluban élő fiatalok is a részesei. El nem tudták volna képzelni, mi minden állítja majd szembe őket egymással, melyikük minek válik majd a katonájává, hogy egyikük majd gettóba zárja a másikukat, de hogy a nemzetiségi és szociális feszültségek miatt még a háború után is egymásnak fognak esni. Miközben egészen reménytelennek látszott az alsóbb rétegekben és a periferikus régiókban az egyre növekvő szegénység és a nyomor. Csakúgy, mint manapság, teszem hozzá.

Markó Anita nagyinterjúja az íróval a Magyar Narancs június 12-i lapszámában olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.