Buli van, házassági évforduló, egy kiüresedett, menthetetlen házasságé, amely hamarosan éppúgy darabjaira hullik majd, mint az ország. Az analógia egyértelműbb nem is lehetne. Kira, a filmrendező apuci és értelmiségi anyuci (a rendszer kegyeltjei: egyiknek látjuk készülő, rémes filmje muszterét, másiknak származása van, mint láttuk) majdnem 17 éves egyetlen leánya megszenvedi élete mindkét keretének felbomlását. Az országénak még örül is, mint mindenki – amíg utcára nem kerülnek a gazdaságtalanul termelő gyárak (egyebek közt a filmgyár) fölöslegesnek nyilvánított dolgozói –, de a biztonság illúzióját nyújtó családja felbomlását képtelen elviselni.
A történet az életbe nagy tervekkel induló Kiráé, aki színésznő akar lenni, de pincérnőként végzi (Karina Himcsuk hitelesen válik csacska, szeretetéhes, környezetéből kiragyogó kamaszból kiábrándult, szürke átlagnővé). Az ő sorsát követjük a sikertelen öngyilkosságtól az őt az életbe visszaráncigáló mentőorvossal való, annak szörnyű társbérletében kibontakozó kapcsolaton, majd ebből a kapcsolatból való menekülésen át a hazakullogásig. Apa már rég elköltözött, ha volt esze, Moszkvába, mert onnan jönnek a jó ajánlatok. És végül Kira is kap egy ajánlatot a család zavarosban halászva magát jól megszedő, és Kirát már régen kerülgető barátjától: „Ilyen szép lánynak nem szabadna dolgoznia. Érted, amit mondok.” Értjük hát.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
