Film

A bomlás virága

Tonya Nojabrova: Szeretsz?

  • 2024. december 11.

Kritika

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.

Buli van, házassági évforduló, egy kiüresedett, menthetetlen házasságé, amely hamarosan éppúgy darabjaira hullik majd, mint az ország. Az analógia egyértelműbb nem is lehetne. Kira, a filmrendező apuci és értelmiségi anyuci (a rendszer kegyeltjei: egyiknek látjuk készülő, rémes filmje muszterét, másiknak származása van, mint láttuk) majdnem 17 éves egyetlen leánya megszenvedi élete mindkét keretének felbomlását. Az országénak még örül is, mint mindenki – amíg utcára nem kerülnek a gazdaságtalanul termelő gyárak (egyebek közt a filmgyár) fölöslegesnek nyilvánított dolgozói –, de a biztonság illúzióját nyújtó családja felbomlását képtelen elviselni.

A történet az életbe nagy tervekkel induló Kiráé, aki színésznő akar lenni, de pincérnőként végzi (Karina Himcsuk hitelesen válik csacska, szeretetéhes, környezetéből kiragyogó kamaszból kiábrándult, szürke átlagnővé). Az ő sorsát követjük a sikertelen öngyilkosságtól az őt az életbe visszaráncigáló mentőorvossal való, annak szörnyű társbérletében kibontakozó kapcsolaton, majd ebből a kapcsolatból való menekülésen át a hazakullogásig. Apa már rég elköltözött, ha volt esze, Moszkvába, mert onnan jönnek a jó ajánlatok. És végül Kira is kap egy ajánlatot a család zavarosban halászva magát jól megszedő, és Kirát már régen kerülgető barátjától: „Ilyen szép lánynak nem szabadna dolgoznia. Érted, amit mondok.” Értjük hát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.