A bomlás virága

Tonya Nojabrova: Szeretsz?

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.

Buli van, házassági évforduló, egy kiüresedett, menthetetlen házasságé, amely hamarosan éppúgy darabjaira hullik majd, mint az ország. Az analógia egyértelműbb nem is lehetne. Kira, a filmrendező apuci és értelmiségi anyuci (a rendszer kegyeltjei: egyiknek látjuk készülő, rémes filmje muszterét, másiknak származása van, mint láttuk) majdnem 17 éves egyetlen leánya megszenvedi élete mindkét keretének felbomlását. Az országénak még örül is, mint mindenki – amíg utcára nem kerülnek a gazdaságtalanul termelő gyárak (egyebek közt a filmgyár) fölöslegesnek nyilvánított dolgozói –, de a biztonság illúzióját nyújtó családja felbomlását képtelen elviselni.

A történet az életbe nagy tervekkel induló Kiráé, aki színésznő akar lenni, de pincérnőként végzi (Karina Himcsuk hitelesen válik csacska, szeretetéhes, környezetéből kiragyogó kamaszból kiábrándult, szürke átlagnővé). Az ő sorsát követjük a sikertelen öngyilkosságtól az őt az életbe visszaráncigáló mentőorvossal való, annak szörnyű társbérletében kibontakozó kapcsolaton, majd ebből a kapcsolatból való menekülésen át a hazakullogásig. Apa már rég elköltözött, ha volt esze, Moszkvába, mert onnan jönnek a jó ajánlatok. És végül Kira is kap egy ajánlatot a család zavarosban halászva magát jól megszedő, és Kirát már régen kerülgető barátjától: „Ilyen szép lánynak nem szabadna dolgoznia. Érted, amit mondok.” Értjük hát.