Színház

Szép kontra

Lila Akác Lokál

Kritika

Szép Ernő Lila ákácából Lila Akác Lokál lett a Belvárosi Színház színpadán.

Az ismert szomorú bon mot szerint a szerző az 1940-es évek végén már úgy mutatkozott be, hogy „Szép Ernő voltam”, utalva mellőzöttségére és elfeledettségére. Szép 1953-ban hunyt el, így a szerzői jog örökösei egészen 2023-ig beleszólhattak a műveiből készülő átdolgozásokba, Tasnádi István azonban az idén már szabadon szabhatta-varrhatta a szöveget. Nem először foglalkozott vele, az 1998-ban a Bárka Színházban bemutatott előadásnak ő volt a dramaturgja. Akkor a regényből dolgozott, most a színdarab volt a kiindulási alap. És hát azóta eltelt egy negyedszázad.

A szerző-rendező egy interjúban elmondta: úgy érzi, az eredeti darab felét megette a moly, ráfér a frissítés, ezen felül pedig reagálni szeretett volna a mai közállapotokra, a két világháború közötti időszak iránti nosztalgiára is. Tasnádi Istvánnak nagy gyakorlata van a továbbírásokban, átírásokban (gondoljunk csak a Rozsdatemető második részére a Katona József Színházban), ezúttal azonban a két szerzői világ mintha nem összesimulna, hanem időnként birokra kelne egymással. Az előadásnak azok a részei működnek jól, amelyekben Szép Ernő szövege kerekedik felül. Persze, itt is vannak húzások, egyszerűsítések, az az áradó nyelvi sokszínűség és szépség azonban, ami például a nyitójelenetben Pali (Rohonyi Barnabás) és Manci (László Lili) találkozásánál ránk zúdul, ma is hat és elvarázsol. A két fiatal képekkel, rég hallott szavakkal, rontott, elharapott mondatokkal teli, társadalmi helyzetüket, műveltségüket szépen megvilágító párbeszéde a maga régimódi bájával is élőnek hat. Jól sikerült Bizonyosné, Lola (Járó Zsuzsa) és Pali humorral és iróniával teli, fordított csábítási jelenete is, amelyben a nyitott házasságban élő asszony csak egy következmények nélküli, laza viszonyra csábítaná a szerelmi ábrándokat dédelgető Palit, ő viszont romantikára vágyó lovagként udvarol. Szép Ernő trubadúrlírája ütközik itt a dugjunk egyet, aztán menjünk mentalitással.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.