Színház

Szép kontra

Lila Akác Lokál

Kritika

Szép Ernő Lila ákácából Lila Akác Lokál lett a Belvárosi Színház színpadán.

Az ismert szomorú bon mot szerint a szerző az 1940-es évek végén már úgy mutatkozott be, hogy „Szép Ernő voltam”, utalva mellőzöttségére és elfeledettségére. Szép 1953-ban hunyt el, így a szerzői jog örökösei egészen 2023-ig beleszólhattak a műveiből készülő átdolgozásokba, Tasnádi István azonban az idén már szabadon szabhatta-varrhatta a szöveget. Nem először foglalkozott vele, az 1998-ban a Bárka Színházban bemutatott előadásnak ő volt a dramaturgja. Akkor a regényből dolgozott, most a színdarab volt a kiindulási alap. És hát azóta eltelt egy negyedszázad.

A szerző-rendező egy interjúban elmondta: úgy érzi, az eredeti darab felét megette a moly, ráfér a frissítés, ezen felül pedig reagálni szeretett volna a mai közállapotokra, a két világháború közötti időszak iránti nosztalgiára is. Tasnádi Istvánnak nagy gyakorlata van a továbbírásokban, átírásokban (gondoljunk csak a Rozsdatemető második részére a Katona József Színházban), ezúttal azonban a két szerzői világ mintha nem összesimulna, hanem időnként birokra kelne egymással. Az előadásnak azok a részei működnek jól, amelyekben Szép Ernő szövege kerekedik felül. Persze, itt is vannak húzások, egyszerűsítések, az az áradó nyelvi sokszínűség és szépség azonban, ami például a nyitójelenetben Pali (Rohonyi Barnabás) és Manci (László Lili) találkozásánál ránk zúdul, ma is hat és elvarázsol. A két fiatal képekkel, rég hallott szavakkal, rontott, elharapott mondatokkal teli, társadalmi helyzetüket, műveltségüket szépen megvilágító párbeszéde a maga régimódi bájával is élőnek hat. Jól sikerült Bizonyosné, Lola (Járó Zsuzsa) és Pali humorral és iróniával teli, fordított csábítási jelenete is, amelyben a nyitott házasságban élő asszony csak egy következmények nélküli, laza viszonyra csábítaná a szerelmi ábrándokat dédelgető Palit, ő viszont romantikára vágyó lovagként udvarol. Szép Ernő trubadúrlírája ütközik itt a dugjunk egyet, aztán menjünk mentalitással.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.